Néma falak, néma sikoly [SZÜNETEL]

3. rész

Dr. Nezumi elővesz egy papírt s átnyújtja Kuronak. 
-Ezen olyasmi kérdések vannak amiket szerintem nagyjából te is ki tudsz tölteni magadnak. 
-Rendben. -bólint egyet a fiú, majd átveszi a lapot s mellé egy tollat is és elkezdi kitölteni. Nagyjából öt perc múlva visszaadja- Megvagyok. Néhány dologra nem tudtam válaszolni.

-Na, hadd nézzem. -visszaveszi a már kitöltött papírlapot majd szemmel átfutja- Ezeket majd később kitöltöm én. De tudod, a névhez nem csak a keresztneved kell beírni, Kuro-kun, hanem a teljeset.
-Tudom, de... -megvakarja a tarkóját egy kicsit kínosabb mosoly a tetthez mellékelve- Valahogy már nem érzem az enyémnek a családnevem, hogy így fogalmazzak.
-Szóval nem épp a legidillibb körülmények közt váltál el a szüleidtől és most ezzel próbálsz dacolni velük. 
-Hát... -a feketeség érzi hogy arcába vér szökik, fejét kissé lehajtja- Igen. 
-Így első pillantásra nem is tűnik fel, hogy neked ebben az intézetben bármi dolgod is lenne. -az asztal felett átnyúlva kissé összeborzolja a fiú haját aki csak még vörösebb lesz- Ezt veheted valami bókfélének.
-Köszönöm... azt hiszem. 
-Nah, de vissza a tárgyhoz. Van még egy kis dolgom, igazából későbbre számítottam az érkezéseddel. Míg végzek, addig pihenj le a szobádba. 
-Rendben. -bólint- Akkor ezek szerint maga lesz a kezelőorvosom? 

-Igen. -csak egy pillanatra, de mintha szeme nem is barátságosan csillogna, hanem... veszélyt. Ennek az alaknak mondom, hogy a szeme sem áll jól.- A 33-as számú szoba lesz a tiéd, szobatársat egyenlőre nem kapsz. Megmutatom hol van. 

-Nem szükséges. -azzal fel is áll a fotelből a fekete szemű- Megkeresem majd magam, ne fáradjon doktor úr. -azzal int is egy kisebbet s távozik a helyiségből.

Miután becsukja maga után az ajtót sóhajt egy mélyet. Be kell ismernie, valóban valami kissé borzongató aura lengi körül a férfit. Ez után megindul az egyik folyosón s jobbra balra tekinget, hátha az ajtóra szerelt apró táblácskák egyikén megpillantja a szobaszámát. Szemmel láthatóan, minél beljebb halad az intézményben, az annál lerobbantabb, kísértetiesebb. Míg a bejáratnál minden rendezett volt és tiszta, mire elért a szobájáig, addigra a falak már teljesen kopottá, repedésekkel telivé vált, az ablakok külső részére rácsok vannak felszerelve, a sötétbarna fa ajtókat pedig rozsdás vasajtók váltják fel. Egyik másik mögül nyöszörgés, sikongatás hallatszik ki. Minden ajtón van egy kis rácsos rész nagyjából szemmagasságban, néhány ilyenen át emberek lesnek ki és Kurot bámulják. Mindegyikük tekintete megtört, félelemmel és fájdalommal teli. 
Milyen szép szemek... remélem felkészültél, mert ha itt maradsz te is így fogsz festeni. Ismét elmulasztottad az alkalmat hogy meglépjünk, idióta!

Mikor megérkezik ahhoz a szobához amit keresett kinyitja az ajtaját, majd belép. visszahúzza az ajtót maga mögött, majd amentén lecsúszik a földre ülésbe. Térdeit felhúzva karolja át azokat. 

-Nem... én nem fogok megőrülni. -suttogja.

Na mi van, végre szóba állsz velem?

-Ha már úgyis miattad vagyok itt, legalább hasznod is vegyem, nem másért beszélek hozzád, ezt tisztázzuk.

És azt ugye tudod hogy azzal, hogy magaddal beszélsz, csak magad alatt vágod a fát?

-Tévedsz, alapból emiatt vagyok itt. Azaz miattad. 
Rám akarod kenni, mikor lett volna esélyed elhúzni a retekbe?! Édes faszom borogass...

-Két dolog. Egy, ha megpróbálok menekülni, akkor elkapnak és még tovább fogunk itt lenni. És kettő... -kicsit elcsendesedik, szemeit lehunyva húzza ajkait egy fájdalmasabb mosolyra-  ...most bebizonyíthatom, hogy nem vagyok szörnyeteg...

****************************************************

Meg is érkezett az újabb rész, frissen, ropogósan ^^ Egy kis filozofálás következik. Most már kicsit érthetőbb, miért is ment bele önként Kuro? Ha valakinek még mindig nem tiszta, akkor elárulom. Szüksége van rá, hogy... tudjátok mit, inkább mégsem árulom el xP Akinek nem esik le a tantusz, majd leesik máskor. Nah, de most megyek, hamarosan ismét jelentkezem ^^