Az első™

⬜◾Seventeen◾⬜

              ⬜◾Margaret Hyden◾⬜

Felébredtem és egyedül voltam a szobájába. Pár percig még pihentem és megláttam hogy van egy ajtó ami a teraszra nyílik. Kikászálódtam az ágyból és kimentem.

-Olyan nyugtató itt lenni.- gondoltam magamba és rákönyököltem a korlátra.

-Jóreggelt álomszuszék.-éreztem hogy valaki megfogja a derekam és végül a hasamon telepszik le.
Hirtelen megfordultam és láttam ki volt az.

-Scott,ne!-vállara csaptam határozottan..vagyis csak az akart lenni de erős válla meg se érezte. Elnevettem magam és erre ő megölelt.

Nyakába vontam a karom de ehez pipiskednem kellett mivel majdnem két fejjel magasabb mint én. Felkapott és sikítottam egyet.
Leült az ágyra én az ölében ültem. Pár percig néma csendbe ültünk majd a fiú megszakította a csöndet.

-Gyere reggelizni.

-Menjünk.

A konyha felé vettük az irányt. Lau éppen akkor terített meg.

-Jóreggelt drágám hogy aludtál?-tett elém egy tányért.

-Jól.

-Annak örülök.-simította meg az arcom és kihozta az elkészített ételt.

                               ⬜◾◾⬜

Én és Scott a kapunk előtt álltunk.

-De biztos ne kísérjelek be?-nézett rám a fiú idegesen.

-Teljesen biztos.-bíztattam egy mosollyal de tudtam hogy amit otthon kapok nem teszem zsebre.

-Tessék.-nyújt át egy cetlit.-Szólj ha baj van és jövök.-emelte fel fejét dicsekvőn amiért muszáj volt elnevetnem magam.

-Szólók.-lebegtettem meg a papír darabot.-Szia.

-Csak így?-néz rám durcás arcal és keresztbe rajka a karját.-Meg se ölelsz?

-Jajj de!-nyakába ugrottam és éreztem hogy váratlanul érte.