[ÁTÍRÁS ALATT] Repülő Halak

[átírva] X.

X.

Ahol Bam megnyeri a fogadást.

1.

      A hétvégi fizikaverseny után mindhárman kimerültek, a létező összes agysejtjüket fel kellett használniuk, hogy túljussanak a feladatokon. A versenyt követve egész vasárnap szinte csak aludtak, hétfőn pedig feszengve álltak az osztályaikkal az iskolagyűlésen. Összegyűltek a versenyeredmények, az iskola pedig úgy döntött, hogy ideje a diáktársaik előtt is megjutalmazni a nyerteseket. A triónak azonban fogalma sem volt róla, hogy értek-e el helyezést, így kicsit idegesen hallgatták az igazgató monoton beszédét.
      A tornatermet megtöltötték a különböző osztályok, a hatvanas években járó igazgató unott hangja visszhangzott közöttük, ásításra kényszerítve a nebulókat. Sue Emmi mellett toporgott egy helyben, nem tagadta, örült volna neki, ha jó eredményt hallhattak volna. Keményen dolgoztak ezért, Markkal többször is éjszakába nyúlóan nyálazták az anyagot, és bár Bam nem volt sok segítség, legalább a versenyen nem hátráltatta őket.
      Összerezzent, amikor meghallotta a versenye nevét, Emmi pedig izgatottan kapaszkodott a felkarjába. Végtelennek tűnt a bevezetés, ő csak egy számot akart hallani. A húsz csapatból már annak is örült volna, ha a tizedik helyet sikerült megszerezniük, de amikor az igazgató büszkén kijelentette a második helyet, megfordult vele a terem. Kérdőn kereste Markot és Bambamet, akik közben elindultak átvenni az okleveleket, így utánuk rohant.
      – Na kik a királyak? – emelte Bambam a magasba még az első óra kezdete előtt, Sue pedig csak nevetett.
– Nem te, mert nem csináltál semmit! – szidta le Mark.
– Tudod mit ígértél! – tette le a lányt egy kaján vigyorral a képén.
– Mit? – fordult érdeklődően a másikuk felé.
– Uh... – túrt idegesen a hajába.
– Nem hitte el nekem, hogy benne leszünk az első háromban – kezdte. – Fogadtam vele, ha igazam lesz, akkor elhívja Emmit randizni... És hát... Nyertem... – húzta ki magát büszkén.
Sue nagyokat pislogott Markra, aki frusztráltan hagyta ott őket. Nem akart neki mondani semmit, de az első órára mégis lefoglalta a téma.
      Biztosan jó ötlet hagyni, hogy megtörténjen az a meghívás? Emmi könnyen húzza meg a határt, és bár úgy tűnik, kedveli a fiúkat, nem biztos benne, hogy észrevette-e, hogy Mark okkal van körülötte gyanúsan sokat. Habár Emmi szemfüles és másoknál is észreveszi ezt, nem hinné, hogy pont a saját esetében siklana el felette.
Az óra alatt lopva-lopva barátnőjére pillantott, aki elmélyülten jegyzetelt. Nem tűnt rossz kedvűnek, reggel sem volt az, így nagy baj nem lehet, nem igaz? Mégis úgy döntött, hogy inkább beszél Markkal.
– Van egy perced? – nézett be az osztálytermébe, ami Jinyoungék terme után található. – Figyi... – álltak meg nem messze az ajtótól. – Gondolkoztam ezen a randi dolgon, és tudom, hogy fogadtatok meg minden, de... Lehet jobb lenne, ha nem használnád azt a szót, hogy randi, csak hívd el valahová, oké? Emmi tartózkodó személyiség, lehet ha hirtelen nyomást pakolnál rá ezzel, akkor kényelmetlenül érezné magát...
– Nem hiszem el, hogy ezt fogom csinálni! – nyomta a homlokát a hideg falnak. – Ó, várj, van egy ötletem! – csillantak fel a szemei, ahogyan hirtelen megragadta Sue két vállát és sebesen a szomszédos osztályterem felé kezdte tolni, hogy ott kihívhassa Jinyoungot, akit éppen a két jómadár fárasztott. – Duplarandi! – tette fél kezét Jinyoung vállára, míg a másikat Suéra.
– Mi? – hunyorított rá a fiú. – Miről beszélsz?
Bambam és Yugyeom szinte felvisítottak a nevetésről, tökéletesen értették, hogy hová halad a történet.
– Mark! – rivallt rá Sue ijedten.
– Vesztettem Bambam ellen egy fogadást és el kell hívjam Emmit egy randira, de Sue szerint kényelmetlenül érezné magát, szóval... Duplarandi. Ti és mi – jelentette ki veszélyesen komolyan.
– Oké, várjunk egy percet – sepert le magáról.
– Nem, nem, ez elképesztő – törölgette a szemét a fogadás felbujtója. – Mentek ti is.
Sue kétségbeesetten kapkodta a fejét a vitázó srácok között. Fogaskerekei hangosan kattogtak, főleg azért, mert nem volt hülyeség, amit Mark kitalált. Emmi mindig nagyon könnyen ellazul, ha többen vannak és valószínűleg ennél jobb kiindulópontot, ami még randi is lenne, nem tudnának találni. De miért is kéne neki és Jinyoungnak mennie?
– Min veszekedtek ennyire hangosan? – állt meg mellettük a vita tárgya. – Itt hagylak titeket egy fél percre, hogy vegyek egy üveg vizet, erre kitör a háború... – sandított furcsállva Markra és Jinyoungra. – Gratulálok a versenyhez... Suenak már mondtam – intézte szavait a fizika csapat két maradék tagjához.
– Nem mintha csináltam volna bármit, de köszi – vigyorgott a fiatalabb.
– Köszi.
– Amúgy... – köszörülte meg a torkát Sue. – Nekem oké, ha neked is – harapta be az alsó ajkát, félve Jinyoungra nézve, aki döbbenten bámult vissza rá.