I gave you my heart [YoonMin] -Befejezett-

14. fejezet

Yoongi POV
- Nem eszed meg? - bökök Jimin tányérján lévő hatalmas kupac sültkrumplira, míg én a szívószálat rágcsálom, amit a kávémhoz kaptam.
- Dehogy. - int mosolyogva - A két majomnak vettem inkább. - törli meg a száját, majd felkapva a műanyag tálat elindul vissza a helyünkre. Úgy sóhajtozik, mintha megevett volna egy lovat, miközben Holly, a kutyám is többet eszik, mint amit most ő evett. Bár, meg is látszik rajta, hisz olyan vékony, ráfújok és elrepül. Ha van 55 kiló, sokat mondok.
- Hyung?
- Jövök - sóhajtok, és pár lépéssel utol is érem. Csendben tesszük meg azt a pár méternyi távot, majd amikor a pokróchoz érünk, én ledöglök vissza a helyemre, míg Chim csak leteszi a tálat és a fiúknak kezd kiabálni, ugyanis jó mélyre úsztak be.
- Lassan kéne menni, nem? - nézi meg telefonján az időt, ami este 6-ot mutatott.
- De, kéne, még nekem is van egy kis munka. - vakarom a fejem kissé idegesen.
- Hogy haladsz hyung az új dologgal? - mosolyog rám ChimChim és letelepszik mellém. Hátul megtámaszkodik karjain, és lábait meg előre kinyújtja, úgy döntöti fejét bal vállára, hogy rám nézhessen.
- Hát, igazából már kész van, de szerintem egy-két helyen nem árt még finomítani rajta, ami nem pár perc. - fekszek hátamra, és ujjaimat összekulcsolom tarkómon, úgy nézem a tiszta, kék, felhőtlen eget napszemüvegem mögül.
- Majd megmutatod? - vesz el egy darab krumplit, és lassan elcsámcsogja.
- Ha ma átjössz, talán - fordulok felé, és halvány mosolyt csalok ajkaim szélére meglepett tekintete láttán.
Tae és Jungkook ekkor érnek hozzánk, és a krumplinak nekiesve pár perc alatt be is falják. Miután megettek mindent, a két srác elköszön a többitől, majd mind a négyen pakolni kezdünk.

- Mit játszunk? - lóg le drága öcsém feje a kanapéról, így fejjel lefele nézve a TV-t, miközben lábai az ég felé meredve himbálóztak előre-hátra.
- Passz, találd ki. - von vállat unott fejjel Taehyung is, így őket megunva lépkedek szobám felé, majd beérve becsukva az ajtót ülök le az asztalhoz laptopom társaságában, és nekiállok még egyszer javítani az új zenealapon. Körübelül fél óra múlva, amikor pont "szünetet" tartok, egy bizonytalan kopogás miatt az ajtó felé fordulok. Jimin lép be rajta, és meg is áll az ajtóban.
- Igen?
- Hyung, szerintem véletlenül a táskádba lett rakva a fülesem. Esetleg megnézhetem?
Az ágyon lévő, nagyjából üres táska felé bökök, mire ő odasiet, és a száraz, tiszta törcsik alól kihúz egy hófehér fülhallgatót. Végignézem ahogy nekem háttal hajol le a csomaghoz, ezzel egy igen jó kilátást adva nekem. Szám szélét óvatosan megnyalom, de még az előtt, hogy ő hálás tekintettel fordult volna felém.
- Ah, végre megvan. Nem tudom hogy került hozzád, lehet Kook táskájának néztem a tiédet.
- Nem baj. - fordulok vissza a gép felé, figyelmen kívül hagyva hirtelen kissé kényelmetlen nadrágom.
- Ez az új dal? - lép mellém, és a képernyőt kezdi bámulni.
- Ja. Akarod hallani?
- Ha már így felajánlod. - néz rám huncutul, majd vissza a monitorra. - Na meg persze a parton is megígérted.  Kihúzva fejhallgatóm benyomom a lejátszás gombot, hagyva, hogy Jimin meghallgassa a számomra még nem éppen kész alapot.

- Tetszik?- mosolygok rá, mikor látom, hogy szemöldökei is felszaladnak a zene végére.
- Igen. - bólogat - Van hozzá szöveg is? - húz mellém egy széket, és kíváncsi tekintettel néz rám.
- Van valahol. - nyitok meg egy másik fájlt, mire ő bele is mélyül a sorokba. Halkan dúdolva kezdi el összeilleszteni a zenét a szöveggel, amitől kíváncsian pillantok rá.
- Felénekelhetem az első versszakot? - kérdésére válaszul bólintok, mire memorizálja azt a pár sort, és ujjaival dobolni kezd térdén. - Előre szólok, borzasztó hangom van. Fülkárosodásért nem vállalok felelösséget! - indítja el helyettem a zenét, mire ajkaimba harapok. Pár pillanatig csak a zene megy, majd kinyitja ajkait, és kiereszti gyönyörű hangját. Szemeim kétszeresre nőnek, és szám is elnyílik kissé. Arcát nézem, lehunyt pilláit, majd ajkait felvátva.
- Miért nem mentél el egy céghez? - kérdezem miután befejezte, és az asztalra könyökölve arcomat tenyeremre fektetem.
- Annyi tehetség nincs bennem. Plusz...sose vonzott az idol élet. - mosolyog rám. Sóhajtok egyet, majd fejhallgatómat inkább vissza bedugva visszahelyezem a fejemre, és nyelvemmel halkan ciccegek. Micsoda pazarlás...! - Akkor én nem zavarok. - áll fel, majd megindul az ajtó fele, de én utána nyúlok, és elkapva a csuklóját megállítom.

Jimin POV
- Hm? Hyung? - nézek nagyot nyelve rá, majd kezére, amivel csuklómat fogja.
- Ne menj.
- De én azt...
- Ha megkérlek - enged el, és a mellette lévő székre bök, ahol eddig ültem. - És most épp megkérlek - dől hátra lazán - Felénekelnéd az egészet?
- Öhm...ne-
- Nemleges választ nem fogadok el! - húzza félmosolyra ajkait. - Csak illedelmesen megkérdeztem. Na, fogj egy mikrofont - nyom is egyet a kezembe, mit meg is markolok, hogy ne ejtsem le. - és dalolj! - indítja el a zenét, és hátra dőlve kritikus tekintettel engem figyel. A monitorra pillantok, ahol ott van a szöveg.
- Nem tudom, nem érzem ezt...- raknám le a mikit az asztalja, de Yoongi a kezemre fog, ezzel megakadályozva. Felpillantok rá, és szemeibe nézek, amit ő úgyszintén megtesz.
-

Kérlek. - kiskutyaszemekkel hajol kicsit közelebb, és halkabbra fogva a hangját szinte már suttog - Ezzel kiengesztelhetnél a mai miatt. - nyal végig száján gonoszan - Szép a színed, hol jártál? - kuncog, ezzel tudtomra adva, hogy 100%, hogy elvörösödtem az emlékre.
- Csak most. - szusszantok szemeibe nézve, amik túl közel vannak hozzám.
- Köszönöm! - mosolyodik el, de ahogy beszél, megcsap meleg lehellete, mire kiráz a hideg. Csuklómat még mindig fogja, arca még mindig közel van hozzám, és egymás szemeibe bámulunk. Semmi kedvem nem volt megtörni az idilli pillanatot, sőt, talán még kellemesebbé is tettem volna, ugyanis akarva-akaratlanul dőlök felé, amit először csak kíváncsi szemekkel figyelt, majd ő is megteszi, így egyre kevesebb helyet hagyva egymás közt, de mintha hirtelen észbe kapott volna, torkát megköszörülve dől hátra, kezemet elengedve. Gyorsan kalapáló szívvel dőlök én is hátra, a mikrofont továbbra is a kezembe fogva, és szorosan lehunyt szemekkel csalódottan sóhajtok egyet. Hirtelen kissé rekedt hangon megszólal, amitől picit összerezzenek, amit szerintem nem igen vett észre, de inkább némán várom mit mond. - Kezdjük akkor újra.

Hi hello annyeong~
Remélem élvezhető volt 🤗
Amint tudom, hozom az új részt :3