„Szia HanBin. Hát hol is kezdjem.. Tudod, hogy erről beszélni nem olyan egyszerű, főleg nem nekem. Amikor megismertelek már megkedveltelek. Nagyon jó barátok lettünk. De kb. egy éve ez megváltozott. Összevesztünk. Nem akartál velem beszélni, de engem ez nem érdekelt. Felhívtalak minden este és reggel. De te nem vetted fel vagy kinyomtad. Tudod én nagyon aggódtam érted. Nem tudod, hogy te mit éreztél. De nekem nagyon hiányoztál. Mindig alvás előtt előjöttek az emlékeim. Mikor kosaraztunk, sétáltunk, főztünk és szinte mindent együtt csináltunk. De ez egy ember miatt megváltozott. Te beleszerettél.. És én ez ellen nem tehettem semmit. De egyszer csak hajnalban az ajtómban álltál. Látszólag laza voltam. De én nagyon aggódtam érted és örültem is hogy végre újra láthatlak. Azon az éjszakán még jobban éreztem, hogy fontos vagy nekem. Aztán elkezdtünk ismét beszélni. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Mint régen. Egyszer elhatároztad, hogy elmész egy utcai gyorsasági versenyre. Elengedtelek. De nagyon féltem, hogy valami bajod lesz. Könnyekkel a szememben aludtam el nagy nehezen. Egyszer csak csörög a telefon. – Halo?- szóltam a telefonba rémülten. – Elnézés a zavarásért, de ön Kim JiWon?- meglepődtem. – Igen én vagyok az. – nagy levegőt vettem és felkészültem a legrosszabbra. – Sajnálattal közlöm, de az ön barátja Kim HanBin balesetet szenvedett egy gyorsulási versenyen. – hirtelen nem tudtam mihez kezdjek. – Hol van most? Hol a p*csában van most HanBin? Hova vitték? – ordibáltam a mentőssel. Ő elmondta hol vagy. Én siettem hozzád amilyen gyorsan csak tudtam. Útközben néhány könnycsepp csordult le az arcomon és azt kérdeztem magamtól: Miért? Miért akkor veszítelek el, amikor éppen visszakaptalak? Nagyjából 10 perc alatt odaértem. Berohantam a kórházba. Téged akkor vittek az intenzívre. Az orvosokkal tartottam. Mentem az ágyad mellett. És imádkoztam az Istenhez hátha segít visszakapnom téged. Az ajtó előtt megálltunk. Mondták, hogy 2-3 napig nem láthatlak téged. És búcsúzzak el. Megfogtam hófehér kezed mely jéghideg volt és elmondtam neked, hogy én küzdök érted. Megkértelek, hogy te is küzdj. És ekkor jött egy nővér, aki elkísért onnan.. Ameddig nem láthattalak újra semmi hír nem volt rólad. Aludni sem tudtam. Vártam 2 napot aztán bementem a kórházba. A váróban ültem mikor az orvos odajött hozzám. Azt mondta, hogy többször is felébredtél egy kis időre. De reménytelen volt. Mivel a szíved nagyon súlyosan megsérült. Lekapcsoltak téged az intenzívről. Én üvöltöztem az orvossal, hogy azonnal keressen neked egy új szívet és kapcsolja vissza az intenzívet és küzdjön tovább. Ő csak nyugodtan annyit felelt, hogy menjek be hozzád. Egy utolsó búcsúra. Én bementem. Kinyitottam az ajtót és megláttalak az ablak mellett. Ott feküdtél. Bőröd sápadt volt, mint a hó. Közelebb mentem hozzád és leültem az ágyad mellé. Beszéltem eszméletét vesztett testedhez. Nem érdekel ki hogyan nézett rám ez miatt. Engem abban a pillanatban senki nem érdekelt csak te. De te nem nevettél az arcomba, ahogyan régen. Elmeséltem neked mi történt velem mostanában. És elmeséltem a legnagyobb titkomat is. Tudod veled volt az első csókom. Ez mindenki előtt titok volt és titok marad. És én örülök, hogy neked adtam az első csókom. És elmondtam neked mennyire szerettelek. De még mindig szeretlek. Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy boldog legyek. De nélküled semmi sem ugyan az. Mióta baleseted volt minden hívást kinyomok. Az életkedvvel teli Bobby most már egy antiszociális ember, aki nem ismer mást csak a fájdalmat. És ez a fájdalom mind a halálodból ered. Mivel soha nem akartam elképzelni az életemet nélküled. Nekem te voltál az örökké. Mióta eltávoztál tőlem meg sem szólaltam. Csak akkor, amikor eljöttem hozzád a temetőbe. De köszönöm. Köszönöm mind azt, amit velem tettél. Köszönöm, hogy szerethettelek. Kim HanBin. Szeretlek. „
