Életem további része az akatsukiban

6.rész

*Vissza az akatsukihoz*

Másnap rohadtúl álmosan keltem. Olyan szinten nem volt kedvem még létezni se, hogy vissza akartam aludni.
De itt van a baj.
CSAK AKARTAM, ugyanis olyan szinten nem jött álom a szememre, hogy inkább felültem.

Claw, mint a bunda úgy aludt-irigylem- ezért inkább nem is zavartam.

Hanem a mellettem lévő kis éjjeli szekrényre tévedt barna szemem, amin egy köpeny és egy gyűrű volt.
Felkeltem az ágyból, és felemeltem a köpenyt és a gyűrűt.

Ekkor egy kis papír cetli esett le a földre. Kiváncsian hajoltam le érte és olvastam el.

,, A gyűrű és a köpeny a tiéd. Ha felkeltetek, Claw elmagyarázza neked hogy Pein miket mondott neki. Clawnak Kisaméhoz kell mennie míg neked Hidanhoz.

Zetsu"

Na ő meg ki a szar.-gondoltam magamba.

Megnéztem a gyűrűt, ami hupi lila színű volt és az volt rá írva: asztal

Há ennél kreatívabbak már nem is lehettek...no de mi lehet Clawén?- gondoltam, és oda sétáltam hozzá.

Lassan, nehogy lekaratézzon álmába elkezdtem a gyűrű felé nyúlni...ami nem sikerült jól.
Magyarul, Claw a semmiből feltámadt, megfogta a karom és lerántott az ágyra majd fölém magaslott és egy kunait szorított a torkomhoz.

-K..Kitűnő vagy...-mondtam kicsit erőltetetten mert azé basszus te is így beszélnél ha a hasadon ülnének és a torkodnál egy kunai lenne.

-Tudom-mosolyodott el és eltette a fegyvert. Leszált a hasamról és mellettem foglalt helyett.

- Na mondjad- Feküdt le mellém. Felé fordúltam, és a megmutattam a gyűrűt.-erről egy idelye tudok, asztalka-nevetett

- Hogy-hogy?

- Arra keltem föl hogy nyálcsorgatva áll fölöttem egy kaktusz..képzelheted mekkora pofont levágtam neki. Kiderült hogy a neve Zetsu és beszámolt sok mindenről.

- Aha...hang-olvastam el a felíratott ami a citromsárga gyűrűn volt.- Há nemá!- itt ő felkuncog.

- Tolvaj- vette el gyűrűt és felvette az egyik ujjára.

- Csak megnéztem- Mosolyogtam, mire ő is mosolygott.

Milyen idilli pillanat..volt, mielött le nem rúgodt az ágyról.

- És most szépen letakarodhatsz az ágyamról büdös kölke.- mondta és fejére húzta a takarót.

- De neked Kisaméhoz kell menned nekem meg Hidanhoz.

- Ki az a Kisame?- kérdezte kikukucskálva a takaróalól.

- A kék bőrű.- mondtam neki, majd megfogtam a köpenyt és a gyűrűt.- Megkeresem Hidant.- Azzal kimentem az ajtót. A gyűrűt és a köpenyt felvettem és akkor kezdőthet a móka...remek.

Megindúltam...valahova. Csak azt nem tudtam hova. Előszőr Balra...majd jobbra...majd egyenesen..és így tovább míg elnem tévedtem.

- Há má megint ez történik...remek- pufogtam, és végig trapoltam egy ajtóhoz amin egy Itachi felirat volt.
És ő ki?-gondoltam. Kicsit vártam, majd bekopogtam.

Lassan kinyitódott az ajtó, s egy komor fej kukucskált ki rajta.

- Mit akarsz?- Kérdezte. Hűvös volt a tekintete és semmit mondó.

- Szia...Itachi.-olvastam el újra a feliratott- Honnan is ismerős ez a név...-gondolkodtam-véletlenül nem te vagy Uchiha Sasuke öccse?-kérdeztem felnézve rá.

Kitágultak szemei a név hallatán és egy kicsit lekonyult a szája, de utána egyből vissza váltott a hűvös tekintettre.

- De igen.- És már csukta volna be, de a lábammal megállítottam az ajtót.

- Hehe... de nem is ezért jöttem. Megtudod mondani hogy hol van Hidan szobája?- de ekkor belém hasított a felismerés, miszerint én már voltam az ajtójuknál, de ki tudja lehet hogy Kakuzu szobája volt vagy nem tom.

- Nézz oda-mutatott az ujjával egy ajtóra, ami szinte majdnem mellettünk volt.

Olyan mélyre leesett az állam, azt hittem ott halok meg.

EZEK SZERINT... KÖRBE-KÖRBE MENTEM VÉGIG??-kérdeztem magamba, ugyan is ott volt a Hidan felirat, és egy...háromszög..egy..körben?
De nem is az a lényeges hanem hogy SZINTE MELLETTE VAN A MI SZOBÁNK BASSZA MEG!

Megráztam gyorsan a fejem, és az ajtóhoz lépek. Nála nem kopogtam.

Aki miatt leromboltam a házunkat annak nem adok tiszteletett.- De végül is az én hibám volt, hisz' én alkalmaztam meggondolatlanul azt a jutsut.

Betoppantam a szobába és ott estem szinte össze.
Ugyanis...

OLYAN ROHADT BÜDÖS VOLT MINDENHOL KOSZ, POR, ALSÓNADRÁG VOLT HOGY AZ ÉN SZEMEMET IS BÁNTOTTA PEDIG NEM VAGYOK EGY RENDMÁNIÁS TÜNDÉR.

A szoba tulajdonosa meg olyan hangosan horkolt, azt hittem ott hasad szét a dobhártyám.

No de várjunk csak.-gondoltam és kitágultak a szemeim. A szobában korom sötét volt.- Hogy a faszba látom én, hogy milyen nagy kosz van, ha sötét van?

Hidan nyöszörögve felkiáltott alvóhelyén.

- Meddi akarsz még ott állni basszameg?- és a párnáját nekem dobta VOLNA ha nem kapom el.

Észre vettem egy villanykapcsolót a falnál... VAN ISTEN!

Olyan gyorsan kapcsoltam fel a villanyt, mint ha az életemen múlna. Sajnos ezt azonnal meg is bántam.

Olyan mérhetetlen nagy kupi volt hogy még Kisame is elrejtőzhetne-nem véletlenül őt mondtam- 2 évig akkor se találnánk meg.

Hidan barátunk felnyűszített.
Ajj...hogy itt mindent nekem kell csinálnom- mondtam magamba, és egy hatalmasat üvöltöttem.

- Hidan! Azonnal kapard össze magad basszus! Nézd már hogy nézel ki? Öltö-

Még miellöt végig mondhattam volna, Hidan ott termet elöttem.

- Ki vagy te hogy nekem parancsolgas he?-emelt fel a polómnál fogva- Egér! Tudod te hány óra van?!-kiabált, és az órájára mutatott- 3:38! Ilyenkor még aludni kell te bagoly!

- Most akkor egér, vagy bagoly vagyok? Elkéne dönteni-mosolyogtam rá gonoszul.

- POFÁD BEFOGOD!- És akkora nagy pofont lekevert nekem, hogy a falnak ütköztem. Igen..ez mind nyitott ajtónál volt, és az a szar hogy a folyosón lévő fal nem valami kényelmes.- Kinek hiszed te magad he?! Egyátalán mit keresel itt?- hangjában annyi mérhetetlen gúny volt, hogy kicsit bekönnyezett a szemem.

- V..valami Zetsu k-küldött ide.- mondtam kicsit félve.

- Oszt minek?

- Nem tudom..-mondtam kicsit halkabban.

- Mindegy. Menj el, majd ha lelkiekben is felébredtem, akkor gyere.

- Rendben.

Becsapta az ajtót. Kicsit aggódtam. Kicsit nagyon..már 2 emberrel nem vagyok jóba, szerintem ha így folytatom akkor senkivel se lesz jó kapcsolatom, csak Clawwal.

Ezek a gondolatok között baktattam be a szobámba, ami sajnos pont 2 ajtóval Hidan szobája mellett van.

- Remek..-sutogtam.

Beléptem a szobába. Claw már rég nem volt ott. Bacsuktam az ajtót, és leültem az ágyamra.

Hozzá értem a pofon nyomához. Felsziszentem, mert nagyon csípett.

-Nem nagyon szoktam meg az ilyet.- mondtam halkan.

Bedöltem az ágyba, és nyitott szemmel gondolkoztam a történteken.

-Utálok emberekkel rosszban lenni.-mondtam halkan.- Ichiko-sensei mit tenne a helyembe..?-kérdeztem magamtól és felnevettem.