Életem további része az akatsukiban

7.rész

- Keljél már fel Jashin szerelmére!- Iiiiiigeeen én arra keltem fel hogy kedves Jashin barátom(hogy rohadna el mind két keze..) pofozgat. Mondjuk nem fájt...annyira..

- Miva'?- kérdeztem álmosan.

- Végre felkeltél.-dőlt hátrébb majd felállt- Miért nem jöttél? He?!

- Ember...honnan tudjam hogy mikor kelsz fel?- néztem fel rá.

- Itt mindenki egy időben kell fel..- mondta és gúnyosan méregetni kezdett.

- Öhm...LÁTSZ TE VALAHOL EGY KIBASZOTT ÓRÁT?!- ordítottam le a fejét.

- Azt hittem hogy van..gyere.

Mivel nem akartam még több galibát ezért követtem. Később egy hatalmas teremhez értünk. Rajtunk kívül ott volt Deidara, egy báb szerűség, Kisame, Claw, Pein és Konan.

-Na..-csapta össze a két tenyerét Hidan- Mutasd mit tudsz!

Meg örültem, végre harcolhatok valakivel...de örömöm nem sokáig tartott mert folytatta a mondatott.

- De előbb....bemelegítés! 200 fekvőtámasz, 100 felülés, és 100 kör futás a terem körül!
Most mutasd meg mit tudsz nyominger!

-Nagyszerű..-mormogtam-..hogy rohadnál meg..

Azzal neki kezdtem a feladatoknak...

***

Végre kész lettem! Hogy mennyire boldog voltam akkor! Viszont nagyon fáradt is. Ezért hátradőltem a terem közepén -és ilyenkor kit érdekel hogy akik ott voltak mind engem figyeltek- és vártam a biztos halált...

- Mi az pöttöm, kidőltél?- hajolt fölém Hidan- Még harcolnunk kell!- mondta egy ördögi mosoly mellett.

Az a vicces, hogy kedvelem. Akár mennyire is utál-szerintem- én kedvelem. Magam sem értettem miért.

Egy mosolyt villantottam felé. Lecsuktam szemeim és  kényelmesen azt mondtam.

- Várom a halálom Hidan.

- Mindjárt adok egy akkora halált hogy azt még Pein is megemlegeti baszod!

Felém nyújtotta a kezét amit én elfogadtam majd felhúzott.

- Akkor..-hirtelen az a három ágú kasza került a kezébe, amit onnan ismertem fel hogy avval volt a házunkban- menekülhetsz!

Tágra nyílt a szemem és egy pillanat alatt már a terem másik oldalán voltam.
És ez most nem vicc volt.

Mivel már akkor tudtam hogy meg akar ölni, ezért le sem véve a szemem róla egy kunaiért nyúltam a zsebembe. Hidan a pszichopata mosolyával csak kuncogott egyet, majd támadott. A kaszáját felém suhintotta de kikerültem.

Ezek szerint tényleg meg akar ölni...hát akkor én is bekeményítek!-gondoltam majd helycsere Jutsuval helyet változtattam vele.
És el kezdtem futni úgy, hogy minden 3 másodpercben őrült modjára pillantgattam hátra.

Mikor a kellő távolságra voltam tőle, beálltam a megfelelő pozícióba, és megformáltam a kézjeleket.

-  Jimen taipu: Gyappu-ware!

És Hidan alatt egy kisebb szakadék keletkezett.
Pedig nagyobbat is tudtam volna....

CSAK HOGY Hidan időben elugrott onnan...ergo feleslegesen csináltam szakadékot. Nagyszerű..

Hidan felém kezdett futni, majd a kaszáját lendítette felém. Sajnos nem tudtam kikerülni.

Hirtelen belém hasított a felismerés. Egy kört fog rajzolni a vérével, benne egy háromszöggel.

- Jaj ne...-suttogtam, de Hidan meghallotta.

- Jaj de..-húzta mosolyra a száját- Jashin-sama! Néz le rám és nézd, ahogy áldozok neked!!

Hidan mint egy őrült, nevetni kezdett. Elő vett egy vas darabot, és a lábába szúrta.

- Áhh- kiáltottam és összerogytam. A bal lábam vérezni kezdett.

Hogy fogok így futni?

Meg akartam mozdulni de kővé dermedtem. Hidan végül a jobb vállába szúrta a vasat, ami nekem nagyon nagyon fájt, hiszen a múltkor is oda szúrt. Tiszta vér voltam.

- És most vége a játéknak...- a szívéhez emelte a vasat. Tágra nyílt szemekkel néztem végig az egészet.

- Shinra Tensei!- hallottam a bal oldalamról Pein hangját.

Hidan hátra vetödőtt. Mivel nem volt a körben, ezért már nem tudtam tartani magam.

Elájultam.

***

Feküdtem az ágyon. Fel ébredtem viszont a szemem még csukva volt. A csönd miatt úgy véltem, egyedül vagyok.

-Egek...ha nem leszek résen, hogy megyek át majd a vizsgán?- kérdeztem magamtól.- Sokkal többet kell gyakorolnom. Sokkal..- az utolsó szót már szinte suttogtam.

Hangokat hallottam, végül ajtó nyitódást.

- Igazán szégyelhettnéd magad. Azért nem kellett volna így..- mondta Claw.

- Jó..kissé elvetettem a sújkot...-mondta Hidan.

- Bocsánatot kell kérned tőle!- kiáltotta le a fejét Claw- Majdnem meghalt! Lehet hogy mérges voltál, és túlságosan is bele élted magad, de akkor is! Ami sok az sok.

- Bocs..- itt résnyire kinyitottam a szemem.

Hidan megfordult és elment.

- Tudom hogy ébren vagy.- mondta Claw.

Fel ültem de a vállamba belehasított a fájdalom.

- Jobban vagy?- kérdezte.

-Kicsit..

- Akkor piheny. Rád fér. Addig megyek müzlit enni-kacsintott- Szia!

És elment.

-Szia.-mondtam én is.

Sziasztok!
Kicsit rövidebb lett a rész, mint ahogy szokott lenni...
Nagyon nagyon sajnálom hogy csomó ideig nem volt rész.
De.
Mivel beteg vagyok, ezér itt egy egész nap hogy írjak, sőt egy egész hét.
Nem sokára lesz a következő rész.
Viszlát!