Lolita | Jimin ff

13. fejezet

Azóta már két hét is elszaladt, és egy olyan nap vette kezdetét, amely a birodalom minden lakójának számára fontos és várva-várt volt: a királyság megalakulásának 36. évfordulója. Már a város minden egyes pontján – beleértve a palotát is – folyt a készülődés. Ünnepi színbe öltöztették az utcákat és a házakat. A város főtere volt a legdíszesebb.

Tudniillik, ilyenkor a lakók és a lovagok összegyűlnek a téren, ahol a király és a királynő mond beszédet – persze Hwarának is ott kell lennie. Majd kezdődik a milliónyi program ünnepléssel vegyítve, a délután folyamán pedig lovagi tornát rendeznek – lovaggá ütötteknek és még nem lovaggá ütötteknek egyaránt –, amelyen a királyi család is mindig ott szokott lenni. Az éjszaka folyamán pedig bált rendeznek a palotában, amelyre ezúttal csak a család, a lovagok, és a felsőbb rétegek jogosultak.

Már reggel volt. Hwara már bőszen készülődött. Kiválasztotta a ruháját és cipőjét, megfésülködött, megcsinálta a szokásos sminkjét, majd éppen felöltözött, mikor nyílt a szoba ajtaja és a királynő pillantott be rajta.

- Édesem, kész vagy? – nézett kedves tekintettel a lányára – Snowy és a többi ló már kint vár minket!

- Megyek, anya! – sóhajtott fel – Csak még két perc! – fordult vissza a tükör felé.

- Rendben, de siess! – mondta a nő, majd becsukta az ajtót és elsétált.

A lány még megigazgatta a haját és ruháját, majd vetett még egy utolsó pillantást magára a tükörben.

Barna haja hullámokban omlott vállaira, ruhája pedig kék és rózsaszín színekben pompázott, megannyi masnival és fodorral díszítve.

Miután elkészült, kiment a palota elé, ahol valóban ott álltak a lovak és három-három lovag – közöttük persze Hoseokkal, ami nem volt meglepő. Azonnal összefutott vele a tekintete, mire az elmosolyodott és barátságosan intett, majd tovább beszélgetett társaival.

Alig telt el pár perc: a király azonnal megjelent, oldalán a királynővel, és egyenesen megindultak a várakozók felé.

- Nyeregbe fel! Indulás! – szólt oda nekik a férfi.

Lassan megérkeztek a nagy térre, ahol már emberek ezrei várták az ünnepség kezdetét. A különböző rétegek egymás mellett álltak, a lovagok pedig egészen a tér szélén, karddal a kezükben és páncélruhában – ha esetleg történne valami baj a rendezvény folyamán.

A királyi családot nagy ujjongással és örömmel üdvözölték, amint egy nagyobb emelvény felé ügettek, tele magabiztossággal. A hercegnőt látva persze sokan elámultak – ami bizony szépsége miatt nem volt meglepő –, de egy valaki különösen nagyon. Ez pedig mégis ki más lehetett volna, ha nem Jimin?

Tekintetét többször is végig futtatta rajta, majd ugyan úgy rajta állapodott meg.

- Nem meglepő, hogy ő a legszebb itt... - gondolta magában és akaratlanul is elmosolyodott. Hát Jimin sohasem fog változni... ez pedig a mai napig is 100%-ban biztos.

A család el is helyezkedett az emelvényen, a kísérő lovagok pedig védelmezően mellettük. A király megköszörülte a torkát és magabiztosan a tömeg felé fordult, majd elmondta beszédét a királynővel együtt. Viszont közben Hwara folyamatosan érezte valakinek a tekintetét saját magán – persze sejthető volt, hogy kiét.

Szemeivel próbálta nem annyira feltűnően megkeresni az illetőt, ami rövid időn belül meg is történt. Tekintete egyenesen Jiminen állapodott meg. Akármennyire is zavarba jött: egyszerűen nem tudott nem az ő szemeibe nézni. Érzései ismét nem voltak valami nagy rendben – attól a bizonyos álomtól meg főleg nem, ami a múltkor jött szemeire.