Shinobi-szerelem - Boruto fanfiction

Harmadik fejezet - Egy nehéz este

Halihó! Visszatértem :) ugye adódott egy kis laptop-problémám, ami azóta sem oldódott meg, de nem akartalak titeket tovább váratni :) mivel mobilról írtam, rövidebb lett, mint az előzőek, de remélem, tetszik! :)

*Sarada*

Amint lementem a nappaliba Himáékkal, a fiúk már a hangtechnikával szenvedtek a táncpárbajhoz.
- Shikadai, mondd már, hogy hogy kell összeszerelni ezt az... izét! - morgott Inojin.
- Attól, hogy okos vagyok, még nem vagyok szerelő... - válaszolt Shikadai egykedvűen.
- Istenem... - temette a kezeit az arcába Boruto.
Hima melléjük lépett a használati utasítással a kezében, majd beszerelte a hangtechnikát.
- Okos bagázs - ütött egy aprót Boruto fejére.
- Aú! - kiáltott fel Boruto - Ez fájt! Miért kaptam ezt?
- Megnéztem, hogy ott van-e az agyad a fejedben... de kongott az ürességtől - vigyorodott el a legjobb barátnőm.
- Hima, ha nem lennél lány, most rendesen kaptál volna Borutótól ezért a hozzászólásodért - kuncogott Inojin.
- Khm... Nos, hogy már a zenei felszerelés is megvan a táncpárbajhoz, el is kezdhetnénk... - motyogta Mitsuki, mire Boruto megfordult.
- Mitsuki? Te is itt vagy? Azt hittem, a WC-n ülsz...
Shikadaiból, Inojinból és belőlem kitört a nevetés, Mitsu pedig elvörösödött.
- Már... már végeztem az ürítéssel...
- Ááá - vágott Boruto elgondolkodott fejet - Szóval akkor már nincs szorulásod?
Már épp abbahagytuk volna a fiúkkal a kacagást, de erre a kérdésre újra vihogni kezdtünk, és most már Hima is becsatlakozott.
- Nem, már nincs... - válaszolt halkan és bizonytalanul Mitsu.
- Akkor jó - vigyorgott Boruto, majd a hűtőhez lépett - El is felejtettem mondani, hogy van három üveg szakénk... amit ma megihatunk - kuncogott.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - kezdte Mitsu, de Boruto félbeszakította.
- Ne legyél már ennyire fatökű, Mitsuki! - ráncolta a homlokát.
Mitsuki nyelt egy nagyot, majd Borutóhoz lépett.
- Kérek belőle...
Boruto odanyújtotta Mitsukinak az egyik üveget, aki egy jó nagyot húzott belőle.
Lassan Inojin is Shikadai is ittak a szakéból (Borutóról nem is beszélve), már csak én és Hima maradtunk, akik még nem kortyoltak bele.
- Lányok - Boruto arca kipirult egy kicsit az alkoholtól - Vagy józanok maradtok, és nézitek, ahogy mi rendesen leisszuk magunkat... vagy ti is lerészegedtek, és holnap nem fogtok emlékezni arra, hogy miket csináltunk, amíg ittasak voltunk... - vigyorodott el.
- Inkább az utóbbi - mondtuk Himával egyszerre, majd mi is az üvegekért nyúltunk.
"Három... kettő... egy..." számoltam magamban, ahogy a számhoz emeltem az üveget, és beleittam. Elsőre rettenetesnek találtam az ital ízét, de ahogy az egyre jobban szétterjedt a számban, rájöttem, hogy az valójában igen kellemes és finom. Hima arcán ugyanezt az érzést láttam...
Szóval így, alkohol befolyása alatt kezdtünk neki a táncpárbajhoz, amiben igen jól teljesítettem. Én és Hima játszottuk a döntőt, amit sajnos elvesztettem, de így is második helyen végeztem.
Ezután újra elkezdődött az ivászat, és azután... romokba döntöttük a nappalit. Felborítottuk az asztalt és a könyvespolcot (ezek még véletlen esetek voltak), ezután pedig Boruto azzal a nagyszerű ötlettel állt elő, hogy párnacsatázzunk tollpárnával... amibe mindannyian beleegyeztünk. A párnacsata végére a fél nappalit toll borította. Miután megittuk a szakét, keresni kezdtünk a kamrában még többet belőle, találtunk is öt üveggel, úgyhogy azokat is elkezdtük fogyasztani... Ezután van egy kis idő emlékezetkiesésem... csak arra emlékszem, hogy azután törött üvegek és poharak voltak a földön... Hima és Mitsu időközben eltűnt, nekem pedig hányingerem volt, így kibotorkáltam a fürdőszobába... ahol is a fürdőkádban (ruhában) Inojin, a WC-n ülve (de nem használva azt) pedig Shikadai aludt. Miután felmértem a kaotikus helyzetet, elmúlt a hányingerem, így visszamentem a nappaliba, ahol Boruto álldogált (fogalmam sincs, miért nem ült le valahova). Mikor meglátott, nagy léptekkel elindult felém, én pedig dermedten álltam egy helyben. Alighogy ideért hozzám, az ajkai hevesen az enyéimre találtak... a kezdeti meglepettség hamar elmúlt részemről, és ellazultam, feloldódtam a csókban. Boruto lassan a falhoz szorított, én pedig a lábaimat a dereka köré, a karjaimat pedig a nyaka köré kulcsoltam, persze ezekkel meg nem szakítva a csókot. Boruto csókjai lassan a nyakamra vándoroltak... Aztán lassan a kanapéhoz cipelt, lefektetett rá, fölém kerekedett, és...
Ez az utolsó emlékem arról az estéről.