SasuSaku: Váratlan szerelem

Hollywood

Otthon:

Berontok az ajtón és szemben találom magam a nénikém, aggodalommal és megbánással teli, furán de mégis csillogó szemeivel.

-Mi a baj?? Szaladtam ahogy tudtam!!!

-Kincsem. El kell menned egy másik iskolába!

-Hogy mi?

-Sajnálom!  Azt mondtam hogy te is tudsz olyan keményen tanulni és dolgozni mint  Hollywood legnagyobb és leghíresebb gimiében tanuló diákok és azt mondta az egyik barátom hogy menj el Hollywood-ba és  tanulj ott.

-Miiiiii?????? 

-Ez az egész úgy kezdődött hogy fogadtunk és én veszítettem úgy hogy ezért kell elmenned. Holnap kell menned a 10 órás repülőgéppel.

-Értem. És mi lesz Sasuke-vel? 

-Nem tudom ! Majd kitalálunk valamit! 

-Oké-miután kimondtam ezt a szót éreztem hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Felszaladtam a szobámba és egész éjszaka csak  Sasuke járt a fejembe. Nem tudom hány óra lehetett de megszólalt a telefonom. Ránézek és látom hogy Sasu írt nekem: Szia. Alszol?

-Szia nem! Van egy olyan érzésem hogy nem is fogok- írom neki vissza.

-Mi a baj?

-Nem tudom üzenetbe elmondani majd holnap reggel megtudod!

-Nem akarok holnapig várni! Találkozzunk!! 

-Oké

-Nyisd ki az erkély ablakot tíz perc és ott vagyok!! -letettem a telefont az ágyra kinyitottam az erkély ajtót és ismét könnyek gyűltek a szemembe mikor újra eszembe jutott hogy itt kell hagynom a testvéremet aki épp szundikál a szobájába, a nénikémet akire úgy tekintek mintha az anyám volna és olykor-olykor azt mondom neki hogy anya,  itt kell hagynom a barátaimat de legfőképp a szerelmemet akit már egyszer elveszítettem. Elég volt! Nem bírom tovább! Visszafolytott könnyeimet most már kiengedtem és zokogtam, mikor érezte egy huppanást mellettem. Csak Sasuke volt az......csak ő. Megölelt megcsókolt és bevitt a szobába,letett az ágyra , megkérdezte hogy: Mi a baj?- de közben még mindig  szorosan tartott erős de mégis gyengéd , férfias karjai között.

-El kell mennem Hollywood ˝leghíresebb˝ iskolájába tanulni-sírtam még mindig karjai között

-És ez a baj?-kérdezte

-Igen! Egyszer már elveszítettelek és még egyszer nem akarlak!

-Ne sírj! Majd tartjuk a kapcsolatot! Mikor kell elmenned?

-Holnap reggel a 10-órás repülőgép járattal.

-Értem! Ma  este itt maradok veled....ha nem baj

-Persze hogy nem baj!! -elaludtunk. Reggel azaz 7-kor Sasuke karjai közt ébredtem úgy hogy ő pici-kicsi csókokat hintett az arcomon minden hova. Nagy nehezen kiszálltam az ő segítségével és kezdtem bepakolni a sötétkék bőröndömbe . 8-óra körül berontott a nénikém:

-Sakura kelj fel hama......-el akadt a lélegzete mikor meglátta Sasut a szobámba - oké értem én jó pakolást!-kacsintott rám majd kiment. 

-Sasuke!?!

-Igen?!?

-Ugye nem fogsz elhagyni?

-Nem! És tudod miért? Mert -oda hajolt a fülemhez és belesúgta- Szeretlek - ezután ajkait ajkaimra tapasztotta . Bepakoltam mindent amit kellet. Kimentünk a reptérre és elbúcsúztam Kirától, a nénikémtől és Sasukétől. Felszálltam a repülőre és elindultunk Hollywood felé. Mikor oda értünk körülnéztem hogy nem vár-e engem valaki? De nem. Kimegyek a reptérről és fogok egy taxit. odaérünk a bennlakásos sulihoz és kifizetem a taxist. Be ballagok az ajtón és egyből megjelenik előttem az igazgatónő egy lánnyal az oldalán.

-Szia üdvözlünk Hoolywood sztárgimiében!!! 

-Hogy milyen gimi??????

-A nénikéd nem mondta el hogy itt énekeseket, zenészeket tanítunk? 

-Nem mondta el!

-Itt van mellettem Temari. Ő fog körbevezetni az iskolában!

-Örülök a találkozásnak Temari-mosolygok rá

-Én úgyszintén!!

-Akkor hagylak titeket ismerkedni! Sziasztok! - köszön el az igazgatónő.

Temari felkísért a szobámba hogy körülnézzek és lepakoljam a bőröndöm, utána körbevezetett az iskolában és barátnők lettünk. Temari magamra hagyott hogy pakoljak ki. Felajánlotta hogy segít de én visszautasítottam. Miután végeztem lementem az ebédlőbe mert megéheztem . Ettem és indultam vissza a szobámba csakhogy a lépcsőn megbotlottam és majdnem hátraestem csak éreztem hogy egy férfi kéz megtart hátulról.