Felgyorsulva

6.Rész

Szürke, borongós keddi nap volt. A kórházi szobámban voltam, a holmijaimat pakoltam össze. Dr Marks úgy döntött,hogy hazamehetek, mert nem produkáltam semmi aggodalomra adó okot a vizsgálatoknál, csak a szokatlanul gyors szívverést, amit a gyógyszerek mellékhatásaként azonosított.

Ott volt velem Sophia, aki a tankönyveimet zsúfolta bele az iskolatáskámba.

-Úristen! Kell ez nekem?-tettem fel magamnak a költői kérdést, amiben ravaszul elrejtettem a választ- Igen, kell-mondtam sóhajtva.

-Ne aggódj! Talán be tudod magyarázni a tanárnak, hogy a villámcsapástól meglágyult az agyad!- Mondta nevetve, majd a vállamba bokszolt.

-Kapd be!-közöltem vele véleményemet-mondjuk van benne valami....

Amikor befejeztem a pakolást, idejét éreztem annak, hogy átöltözzek. Felvettem a szemkontaktust Sophiaval, miszerint ki kéne mennie innen. Szerencsére vette az adást és elhagyta a szobám. Nekiálltam lehámozni magamról a kórházi ruhákat, mikor valamin megakadt a szemem. a vállamtól a mellkasom közepéig egy villámhoz hasonló folt terpeszkedett. A másik szembetűnő dolog az az volt, hogy jelentősen megnőtt az izom mennyisége a testemen. Először nem tudtam mit mondani, majd amikor levegőhöz jutottam, rögtön Sophia után kiáltottam.

Mikor berontott, neki is feltűnt a változás.

-Aztaaa! Ez nagyon menő! Olyan mint egy fasza tetoválás!- ámuldozott, miközben a szóban forgó folthoz nyúlt. Amikor hozzáért halkan felszisszentem

-AÚ! Finomabban! Az a pont érzékeny!- löktem el a kezét.

-Jólvan na! Nyámnyila...-jegyezte meg halkan, de még épp annyira hangosan, hogy, meghalljam.

-Mit mondtál?-kérdeztem vissza.

-Ááá, hagyjuk......-válaszolta legyintve.

Nyolc óra tizenöt perc, Sam Cross Gimnázium 3. emeleti 9.a terem.

Javában tartott az óra, amikor beléptünk a terembe Sophiaval. Ő gyorsan a helyére sietett, én maradtam az ajtóban, és éreztem, ahogy 28 szempár mered rám.

-Scott, köszöntelek újra köreinkben! Nagyon örülünk, hogy semmi bajod!-törte meg a csendet Mrs White, kifejezetten kedves hangon.

-Köszönöm tanárnő! Azt hiszem...-a mondat végét elharaptam, így nem hallotta senki a végét.

Suli után mindenki kérdésekkel bombázott,de én nem akartam válaszolni nekik, csak hazamenni minél gyorsabban.

Kiléptem a kapun, majd hirtelen otthon találtam magam a cipőm füstölgött és mögöttem égett volt a beton.

Mi a fasz? Mi történik velem???