Felgyorsulva

7.Rész

A szívem még a szokott gyorsnál is gyorsabban kalapált. Féltem, ugyanakkor izgatott is voltam. Felfoghatatlan dolog történt velem.

Felgyorsultam.

Az agyamban milliónyi kérdés szaladt át másodpercek alatt. Hogyan? Miért én? A villám miatt van? 

Tanakodtam,hogy mit tudnék tenni. Az első gondolatom a Moon labs volt, ha annyira értettek az ellátásomhoz, akkor Marks doki biztos tudja, hogy mi van velem. Újdonsült képességem birtokában az út pár másodpercet vett igénybe. Fura volt, körülöttem minden megállt, én meg csak sétáltam, a nyomomban kék villámok cikáztak. Amikor lelassítottam, a lábamnál égett volt a beton és a cipőm majd lángra kapott. 

Idegesen a bejárathoz sétáltam és feltéptem az ajtót. Tettem egy gyors kört a laborban, Marks doktor után keresgélve. Meg is találtam, egy irodában volt és papírokat rendezgetett. MIkor lefékeztem arra számítottam,hogy megijed, vagy minimum meglepődik.

-Lám,lám. Végre felfedezted a különleges adottságodat?-indította el a beszélgetést a Doki.

-MAGYARÁZATOT VÁROK!!!!- üvöltöttem, majd felrobbantam a dühtől.

-Amikor beléd csapott a villám, a sejtjeid akkora elektromos töltést kaptak,hogy valamilyen módon elraktározták ezt az energiát és ettől gyorsult fel a szervezeted. Mikor hallottunk a balesetről, egyből a kórházba siettünk és átszállíttatunk ide. Különböző gyógyszerek megfelelő adagolásával elértük, hogy ne érezd a tüneteket. Valószínűleg most oldódtak fel a szervezetedben-Magyarázta a Doki.

-Na és van valami gyógymód?-faggattam tovább.

-Sajnos nincs. A szerekkel tudjuk kontrollálni az erődet, de az csak átmeneti-válaszolta bánattal a hangjában.

-Tehát ez a helyzet. Felgyorsult a szervezetem, és most már így is marad.-közöltem magammal a valóságot.

-Hát kösz Doki, viszlát!- és kirohantam az épületből.

Kint az utcán, miközben normális sebességgel sétáltam, egy emberre gondoltam: Sophiara.

Elrohantan a házához, és becsöngettem.

Ajtót nyitott. A haja kócos volt, pizsamában volt és ásítozott.

-Mondjad-mondta köszöntésképpen kettő ásítás között.

-Délután öt óra van! És te már alszol?-kérdeztem meglepődve.-Na mindegy, amiért jöttem az fontosabb. ezt nézd.-itt futottam egy kört a villámokkal a nyomomban.

Mikor visszaértem egy tátott szájú, ledermedt lányt láttam magam előtt. Olyan volt mintha megállították volna.

-Azonnal be kell jönnöd és el kell mesélned mindent!-Mondta, miután magához tért.

-Ez hosszú lesz!- jelentettem ki.