Unexpected Changes《 2.》[SZÜNETEL]

Előszó

'Magyarország és környező társai, jövünk'- ez a mondat dobta fel az unalmas életem. De ne ugorjunk egyből a közepére.

Varga Kata vagyok, 17 éves. Lehet, hogy senkit nem érdekel, de azért mondok pár szót magamról. Kiskoromban elég duci voltam, ezért rengeteget csesztettek a "barátaim". Mostanra már normális testalkatom van, és ezzel az is jár, hogy gyűlölöm az embereket. Nagyon nehezen barátkozok, suliban is mindig antiszockodom. Az osztályomban mindenki bunkó, mert látszik rajtam, hogy nem az a fajta életvidám típus vagyok. Én vagyok az emó, a depis hülye és a gót csicska. Óh, ha tudnák, hogy miattuk lettem depressziós. *mosolygós fej*
Az egyetlen normális, nem rasszista és elfogadó osztálytársam Anna volt, aki kiköltözött Szöulba. Mázlista, nem?

Én is ki fogok költözni felnőtt koromban. Az ázsiaiak kedvesek és elfogadnak olyannak amilyen vagy. Ezért szeretem őket. A koreaiakat egyenesen imádom. Már 6 éve követek különböző kpop bandákat, és a nyelvet is azóta tanulom. A kedvenc bandám a BTS. Debütálásuk óta követem őket, és ők azok akik egyetlen pillantással képesek megdobogtatni a szívem. Ha nem lennének már valószínűleg fejbelőttem volna magam.

Szóval igen. Az életem nagy részét a szobámban fetrengve töltöm vagy eldugottabb helyeken sétálgatok fülhallgatóval a fülemben. Szeretem kizárni a valóságot és a saját kis világomban élek.

Túlságosan kritikusan állok hozzá a nagybetűs Élethez. A kisbetűsben is túl sok a dráma.

És mit takar az első mondat? Na, az már nem tartozik az előszóhoz.