Amikor felértünk, becsuktam magunk után az ajtót, majd ledobva a táskám, arra gondoltam ha már ő szívózik velem, akkor én miért ne tegyem vele ugyanezt. Így ötlettől vezérelve kezdtem el vetkőzni. Reakciója meglepett, elkezdett felém közeledni, elsőnek megszeppentem, de folytattam, azt hiszem kíváncsi lettem.
Mikor elém ért fel kellett rá néznem, mert hát magasabb nálam. Bele néztem gyönyörű barna szemeibe, hát igen most nem volt kék kontaklencse, csak is a barna szempár.
-Mit művelsz? -mély hangjától kirázott a hideg, és nyelnem kellett egyet érintésétől, ami megállított abba hogy tovább gomboljam ingemet.
-Át szeretnék öltözni. -esküszöm a hangom olyan halk volt, hogy ha valaki állt volna még a szobában nem hallotta volna meg.
-És ezt pont előttem kell? -jött közelebb, amitől én az ajtónak préselődtem.
-Nem vagyok szégyenlős. -azt hiszem ezt nem kellett volna.
-Értem én. De csak tudd, hogy szeretek szórakozni az olyanokkal, mint te.
-Mire gondolsz? -előre félek a mondatától.
-Az olyanokkal akik ezüst tálcán kínálják magukat nekem. -túrt hajamba.
Azt hiszem ez az a pillanat, amikor össze zavarodtam, nem voltam még szerelmes, nem volt még barátnőm, bár nem is nagyon érdekelnek, melegnek nem mondanám magam, mert a fiúk sem érdekelnek úgy, de most valami megmozdult bennem.
Ahogy beletúrt a hajamba melegség járta át testem és vissza kellett fognom magam hogy a jól eső érzéstől ne sóhajtsam el magam.
Nem értem magam.
-Fiúk! -anyám hangjára szét ugrottunk.
-Igen? -szóltam ki a csukott ajtón.
-El kell mennem dolgozni. Legyetek jók.
-Rendben. Szia anya!
Aztán már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam. Majd két kart éreztem meg a derekam körül.
-Mit csinálsz? -kérdeztem a hátam mögött álló Taehyungtól.
-Azt hiszem szórakozok egy kicsit. -suttogta fülembe, amitől borzongás futott végig rajtam.
Majd éreztem lehelletét nyakamon és közvetlen utána megéreztem ajkait is. Ha nem tart meg össze csuklok.
Azt hiszem ez túl sok volt nekem.
