Strange Couple /BEFEJEZETT/

13.Rész

Tekintettem a szájára kaptam majd vissza a szemére. Egyre közelebb hajolt. Már éreztem forró leheletét. És ekkor, az ajkát az enyémre tapasztotta. A pillangók elkezdtek a hasamba repkedni. Hihetetlenül puhák voltak az ajkai, olyan jó érzés volt. Nem akartam hogy vége legyen. De elhajolt.

-Öm.. Ne haragudj én.. bocsánat. Mondta zavartan lesütve szemeit.

Most ez komoly?! Na neeem!! Amióta meg láttam ezt a lányt azóta vágyom a csókjára és te ennyibe hagyod?! Na nem, biztos hogy nem! Johnson nem menekülsz előlem!

Álla alá raktam az újam, felemeltem fejét hogy a szemébe tudjak nézni. Be volt könnyezve. Azok a gyönyörű szemei. Mélyen néztünk egymás szemébe. Ha akartam is volna nem tudtam elvenni a tekintetemet. Közelebb hajoltam becsuktam a szemem és bíztam benne, reméltem hagyja hogy megcsókoljam. Így is lett. Kezem a csípőjén pihent. Hihetetlenül jó érzés volt, puha ajkait érezni az enyémeken. Mélyíteni szerette volna a csókot, nem hagytam neki. Elvettem ajkaimat az övétől.

-Indulnunk kéne.     Suttogtam neki közbe a földet nézve.

Bólintott, és fel pattant. Szegény oly annyira megszédült hogy fenékre esett. Ezen csak nevetni tudtam. Ő csak egy olyan meg öllek ha nem segítesz fejet vágott. Felé nyújtottam, a kezemet segítség képen amit ő el is fogadott. Egy kisebb lendülettel fel húztam a lányt. Nah jó azért egy kicsivel sokkal nagyobb lendülettel, a teste az enyémnek "csapódott" a levegő is megszűnt köztünk. A kezemmel derekát átkaroltam. Mint mindig most is elvesztem gyönyörű mogyoró barna szemeibe, amik csillogtak. Hihetetlenül beleestem ebbe a lányba. Istenem, bármit megtennék érte. Még egy pókokkal teli ládába is bemennék csak ő miatta. Igen rohadtul félek a pókoktól, pók fóbiám van. Lehet meg kéne csókolnom. Azok az ajkak csak rád várnak Ren itt az idő ismét. Annyi lehetőséget pazaroltál el te dinka. Most ezeket be tudnád pótolni. Meg hát, holnap úgy se fog rá emlékezni. Úgyhogy használd ki az összes ilyen alkalmat amíg ittas! Gyerünk! Ha az előbb ment akkor most is fog! Mire vársz?!

-Ren, annyira bámulsz kezdesz zavarba hozni.   Közölte velem a lány, kizökkentve gondolatmenetemből.

-Ömm.. izéé... Jaaa...

-Ma még ma megcsókolsz vagy képtelen leszel rá?    Tette fel a kérdést egy kacsintás kíséretében.

Hűhhaa azt a rohadt milyen meleg lett itt. Egyből levert a víz.

-Haza kísérlek.   Tereltem a témát egy félmosoly keretében. Elengedtem, felvettem a táskámat oda adtam Lisának az övét, majd elindultunk. Helyesbítek Lisát vonszoltam magam után. Egyenesen menni tuti nem tudott volna nem hogy segítséggel de egyedül végképp nem. Az út sírni kínos csendben telt. Néha, néha rám pillantott amit egy mosollyal viszonoztam neki.

-Megérkeztünk hölgyem.   Mutattam a szép házukra.  –Kulcsaid hol vannak?

-Hátsózsebembe.        Közölte.

Hogy hol? És én vegyem ki? Nem is rossz ötlet. Ezen a gondolaton csak mosolyogni tudtam.

-Jó akkor ki veszem én.       Kihúzta zsebéből a kulcs csomóját meg kereste a kapu kulcsot majd felém nyújtotta.

-Köszi.      Mosolyogtam rá.

Kinyitottam a kaput, majd a ház ajtaját. Lisát be vittem az előtérbe. Sötét volt,semmit se láttam így nem tudtam hogyan nézhet ki belűről a házuk. Elővettem a telefonomat, elkezdtem vele világítani. Közbe Lisa le vette cipőjét.

-Emeleten.

Hirtelen nem tudtam mire érti, de aztán leesett. Hát a lépcsőn a hely elég szűkös volt kettő ember egymás mellett menő ember számára.

-Fogd meg.     Nyújtottam oda neki a telefonomat hogy világítson ő.

-Mi? Mit csinálsz?

-Felviszlek az emeletre.      Jelentettem ki majd felkaptam menyasszonyi pózba, és fel vittem az emeletre. Az emeletre felérve 3 ajtó tárult elém. Ez érdekes lesz.

-Azt hiszem hogy a középső.    Próbált segíteni.

-Azt hiszed? Kérdeztem tőle nevetve. Válaszképpen egy nagyot bólintott. Azt hiszi. Szuper. Kérlek, ne a szülők szobája legyen kérlek. Könyökömmel lenyomtam a kilincset, Lábammal belöktem az ajtót. Lisa pont rávilágított az ágyára. Siker!

-Sikeres tippelés.  Mondta büszkén.

-De még mennyire.    Nevettem.

Közel mentem az ágyhoz, majd ráraktam a lányt. Elvettem tőle a telefonomat, mielőtt kikapcsoltam volna a fényt, rávilágítottam a kis éjjeli szekrényen lévő lámpára. Felkapcsoltam a lámpát ami pont megfelelő fényt adott. Lisára rápillantva, elolvadt a szívem. Sötétbarna haja szétterülve, barna szemei csillogtak, az arca letisztult volt. Hogy én mennyire belé vagyok zúgva istenem!

-Köszönöm hogy haza hoztál.        Törte meg a csendet az ittas lány.

-Ugyan.    Mosolyogtam rá. –Akkor holnap találkozunk.    A lánynak hátat fordítva indultam az ajtó felé.

-Ren, nem maradsz itt?

Tekintetemet a lányra szegeztem, azzal a "mivan fejjel".

-A kedvemért kérlek.   Győzködött továbbra is.

-Rendben. Ajtót becsuktam, cipőmet levettem, és bebújtam a Lisa mellé. Fejét a mellkasomra tette. Ezen elmosolyogtam, akaratlanul is de a kezemet a vállára raktam és elkezdtem simogatni. Hihetetlenül jó érzés volt. Azt akartam hogy ez soha ne érjen véget. Sose éreztem még senki iránt ilyet. Fiú iránt se, nem hogy még lány iránt. Csak néztem a plafont, és hallgattam a rajtam fekvő lány egyenletes szuszogását. Gondolom elaludt. 2 óra felé járhatott az idő, még várok egy pár percet hogy mélyebben aludjon aztán lelépek. Igen itt hagyom. Hisz anya vár már 7 óra óta haza. Így is lesz egy kis fejmosásom.

Fél három lehetett. Úgy gondoltam hogy éppen eléggé mélyen alszik. Megfogtam egy párnát, a lánynak a fejét óvatosan felemeltem, elhúztam a felső testem tőle, a párnát az én helyemre raktam Lisa fejét meg rá. Így kell elszökni a csaj mellől aki életed szerelme. Szuper kis praktika csak ajánlani tudom. Egy gyors puszit nyomtam az arcára, ő erre elmosolyodott. Ezen én is csak mosolyogni tudtam. Cipőmet felvettem, telefonom lámpáját bekapcsoltam, az asztalon lévő lámpát meg lekapcsoltam. Halkan kimentem a szoba ajtaján. Elindultam lefelé a lépcsőn. De várjunk, hogy a francba megyek ki?! Nyitva nem hagyhatom az ajtót. Aaahhhhhhjjj... Reen elkezdtem toporzékolni. Remélem senki nem halotta meg. Visszamentem a szobába meg kerestem a kulcsokat, majd azokat magamhoz véve elindultam lefelé. Tisztára olyan mintha betörtem volna valakihez. Kurva jó érzés volt. Leérve a lépcsőről, felkapcsolódtak a lámpák. Azt a büdös... Úgy meg ijedtem. De csak Mary volt Lisa anyukája.

-A frászt hoztad rám Mary.  Kaptam a szívemhez.

-Köszönöm hogy haza hoztad.

-Ugyan ez csak természetes. Sose hagynám magára.   Mosolyogtam rá. –Viszont nekem most mennem kell.

-Kikísérlek.

3 órára haza is értem. Szerencsére anya nem kelt fel. Felmentem a szobámba, gyorsan felvettem a pizsamám, befeküdtem az ágyamba. Rögtön el is nyomott az álom.

--- Sziasztok, nos hat remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. Ren és Lisa csókolóztak hát ilyet. Repül az idő😄---