I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

19.Leüssem ?!

Mikor elengedtem Melt, egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül, tőlem pár méterre, aki a nevemet mondja.
Hátradordultam, és majdnem elkezdtem sírni.
- Adam ?!

Sírva rohantam a fiú karjaiba, aki szintén sírni kezdett.
Percekig álltunk ott, ölelkezve.
- Annyira hiányoztál !- fúrta nyakhajlatomba fejét.
Körülbelül ugyanolyan magas volt, mint én.
- Te is nekem.- sírtam tovább.

- Khm...- krákogott Tamara.
- Ohh...bocsi, lányok - engedtem el a fiú kezét- , ő itt Adam. Adam, ők itt Tamara, Melody.- mutogattam körbe.
- Örvendek.- rázott kezet Ad a Lányokkal, makd Tinát is megölelte. Igen, ők ismerik egymást.
- És..öhmm...Adam a..öhm...exed ?- nézett összevont szemöldökkel rám.
- Mi ?? Nem, Adam...- kezdtem el, de aztán elhalgattam, és kérdőn Adamre pillantottam, aki egy aprót bólintott.
- Adam a fiúkhoz vonzódik.- mondtam tovább, mire a lányok száját egy nyugodt sóhaj hagyta el.
- M..miért ? Tetszik nektek Kim ?Mert akkor el kell keser...- kezdett bele Adam, de Mel Közbevágtott.
- Nem, dehogy is ! Csak Kimnek már van barátja.- szabadkozott.
- Áhh, érteeem. Ki a szerencsés ?- nézett rám perverz mosolyjal, mire tarkón b@sztam.
- Ethannek hívják.- mondtam.
- Akkor ideje lenne megismernem.- mosolygott ártatlanul, kisfiúsan.
Bólintottunk a lányokkal, makd hazasétáltunk.
Adam fogta a kezem. Igen, ez nálunk régen megszokott volt.
Olyan volt nekem mint a bátyám, és minden fiútól meg akart védeni, tehát mindíg összekulcsolta ujjait az enyémekkel, hogy azok azt higgyék, hogy foglalt vagyok.
Engem ez sosem Zavart, mert nem is akartam fiút. Na meg sosem éreztem Adamet legjobb barátnál többnél, és ő sem irántam.

Hazaértünk, és mivel én mentem be utoljára, ezért becsuktam magam mögött az ajtót.
- Megjöttünk !- kiabált Melody, a fiúk pedig (Igen, még Chris is) lejöttek a barátnőikhez...mondjuk Chris nem tom', hogy miért.
- Szia kincsem.- húzta magához Ray Melody, és adott neki egy csókot, így tett Ricsi is Tamarával, viszont Ethan csak felvont szemöldökkel, Kérdőn nézett egyszer Rám, egyszer Adamre, egyszer pedig az összekulcsolt kezeinkre.

- Ethan, ő itt Adam, a legjobb barátom. Adam, ő itt Ethan, a barátom.- mutattam be őket egymásnak.
- Örvendek. - nyújtott kezet Adam Ethannek, aki megrázta azt.
- Én is, viszont engedd el a barátnőm kezét.- húzott magához Eth, mire én és Ad felnevettünk.
- Jó választás.- kacsintott rám Adam.
- Neeem ! Nem, nem ! Ő az enyém !- öleltem át Ethant, aki megint felvont szemöldökkel nézett ránk.
- Ohh, én meleg vagyok.- mondta nevetve Ad, mire Ethan megenyhült.
- Huhh...- sóhajtott, mire újra elnevettük magunkat.
- Akkor nem szóltam.- emelte fel védekezés képpen a kezeit Eth.

- Te mi a francot keresel itt ?!- ordított a bátyám, beérve a nappaliba, mikor meglátta Adamet.
- Hé, nyugi van, ne csináld már !- emelte fel kezeit Adam.
- Nem, Christian ! Nem fogod megint elkövetni azt az óriási baromságot, oké ?! Ugyanis lehet, hogy nem mondtam még, de Adam...- kezdtem el, de elhallgattam, mert eszembe jutott az, amit Ad mondott, még anno- vagyis semmi. Csak hagyd békén, oké ?!- néztem rá könyörögve, mire ő fújtatva feltrappolt a lépcsőn.

- Na jó, mi a büdös franc volt ez ?!- kérdezte majdnemhogy kiabálva Tamara. Megértem. Tina rámnézett, én pedig csak egy *hagyd,majd én* pillantással lerendeltem.

- Őhm..szerintem én most lépek. A telószámom megvan nektek, lányok. Majd még összefutunk.- sétált az ajtó felé Ad, majd kisétált rajta.

- Mesélj !- ült a kanapéra Mel. Mindenki követte a példáját, és én sóhajtva kezdtem nekik mesélni a történetet.

- Adamet negyedik osztályban ismertem meg. Ő segített, mikor egy fiú rámtámadt az iskola folyosóján. Adam tipikus menő fiú volt, viszont mindig is kitűnő tanuló volt, és egyáltalán nem volt egoista. Mindenkinek segített amiben csak tudott. Viszont egy valamit csak nekem, aztán pedig Tinának mondott el. Méghozzá azt, hogy meleg. Emiatt nem ítéltük el, sőt, ha lehet mondani, akkor csak mégjobban megszerettük, ugyanis Tina imádja a melegeket, mert szerinte "cukik".- néztem az említett felé, aki bólintott-. Chris viszont utálta Adamet, mert fojton velem lógott, és ő pedig nem nézte jó szemmel, hogy folytonosan a suli menőfiújával vagyok. Aztan, mikor meglátott minket egyszer kézenfogva sétálni, csak úgy hozzá teszem, hogy azért fogta a kezem, mert ő is féltett a fiúktól, mert a húgaként tekintett rám. Tehát mikor ezt meglátta, bevert neki egyet -itt lefolyt az első könnycsepp az arcomon-. Folyamatosan, megallás nélkül verte.
Adamet kórházba szállították, miután kihívtam hozzá a mentőket. Kiderült, hogy eltört két jobb oldali bordája, és akár le is bénulhatott volna. Napokig bejártam hozzá, és ismételgettem neki, hogy sajnálom. Néha még akkor is, mikor aludt, és folyamatban mellette voltam. Aztán Ryan azt mondta, hogy elköltözünk. Nem értettem. Még fel sem épült Ad, de leakartak lépni. Akkor elköltöztünk Szolnokra, és mikor visszaköltöztünk, addigra Adam sehol sem volt. Egyszerűen eltűnt. Folyamatosan hívogattam, de semmi. A legnagyobb baj az volt, hogy az egész az én hibám volt. Adam mikor elmondta, hogy a fiúkhoz vonzódik, megkért, hogy senkinek sem mondjam el, még a családomnak sem. Arra külön megkért, hogy Chrisnek főleg ne. Először nem értettem. Aztán rájöttem. Adamnek Chris legjobb barátja tetszett, aki most újra feltűnt. Thomas Blue- nak hívják. Ezért nem tudtam neki elmondani, most sem..- hajtottam le a fejem, Ethan pedig hozzám sétált - előttem ült- és megölelt.
- Wow..hát...ezt..én...nem gondoltam volna.- szólalt meg először Melody.

- Szerintem most elbeszélgetek egy kicsit vele. Jah, és nem fogom neki elmondani Adam titkát. Egyszer úgy is rájön.- kacsintott rám Tami, majd felsétált.

Most nem akartam semmi mást, csak lefeküdni, és aludni.

Felsétáltam, Ethammel a nyomomban, majd lefeküdtem az ágyra, Ethan pedig mögé.

Reggel hatalmas ordibálásra ébredtem.

Kómásan leballagtam a lépcsőn, és láttam, hogy csak Chris és Tina az.
Viszont ez most más volt, mint az ezelőtti veszekedéseik. Ugyanis Tina most könnyezett.
Igen, könnyezett. Tina ! Tina, könnyezett !

Tina észrevett engem, aztán pedig Chris is.
Szúrósan néztem Christianra, aki elment mellettem, majdnem fellökve, a szobájába.

- Istenem, Tina.- mentem oda hozzá, majd megamhoz öleltem, ő pedig sírni kezdett. Tinát még egyetlen egyszer láttam sírni, az akkor volt, mikor elmondtam neki, hogy költözünk.

- Mi történt ?- szólaltam meg úgy negyed óra múlva.
- Utálom.- ekkor leért a lépcsőn Ray, aki csak ijedten átváltotta a helyem, és megölelte Tinát, aki ugyanúgy hozzábújt, mint hozzám.
Ray mindig is úgy szerette Tinát, mintha a húga lenne.
- Kit utálsz ? Leüssem ?- kérdezte teljesen komolyan, miközben Tina megrázta a fejét.