The cheating ♡N.H.ff♡

10. Január 18. Terhes vagyok. Na de kitől?

2 hete már, hogy újra együtt vagyunk Niall-el. Nagyon boldog vagyok, a tudat, hogy újra velem van, ez felbecsülhetetlen. Ő...ő más mint a többi férfi. Mindenben.

Ugyan akkor hogy együtt vagyunk, késik is 2 hete. Pár napja, ugyan úgy rosszul vagyok, mint amikor elutaztunk. Nem tudom, mi van velem. Vagyis inkább nem akarom tudni...
Am szakította félbe gondolatmenetemet, ahogy a kezét elhúzta a szemeim előtt.

- Hahó, Föld hívja Jessic-át! - nevetett.

- Itt vagyok, bocs. - mosolyogtam rá, majd feszengeni kezdtem. 

- Mi az, Jess? Megint rosszul vagy? - nézett rám aggódóan a húgom, majd elkezdte simogatni a hátam. Megráztam a fejem. - Akkor? - kérdezte felhúzott szemmel. - Niall-el van valami?

- Dehogy. - mondtam, majd korrigáltam. - Vagyis...Lehet vele kapcsolatos. Vagy Kenneth-tel. Fogalmam sincs...

- Mégis mi a baj, Jess? Mond mááár! - noszogatott ijedten. 

- Tudod mondtam, hogy amikor elutaztunk, rosszul voltam pár napig. Na az van, hogy most is és késik 2 hete... - húztam el a számat, mire Am az arca elé kapta a kezét.

- Úr isten Jess! - ámult el, majd egy széles mosolyra húzta a száját. - Ez azt jelenti, hogy...újra anyuka leszel? - kérdezte  csillogó szemekkel. 

- Úgy látszik... - mondtam és Am már a nyakamba is ugrott. 

- Örülj már egy kicsit te is, Nővérkém! - mondta. Erre én is elmosolyodtam. Nem az van, hogy nem örülök...De...nem tudom kitől van. Csak most nem jött meg...Amióta Niall-el újra együtt vagyunk azóta. És 2 hete ugye lefeküdtünk...De utazás előtt meg Kenneth-el is és már nála ugyan így rosszul voltam...de ott időben megjött. Ezért se értem. 

- Örülök, húgi. - mosolyogtam. - Bárhogy is alakul, lehet bárkié, megtartom a kicsit és nagyon boldogok leszünk! - mondtam és így is éreztem. Ki kerestem a noteszomból a nőgyógyászom számát és felhívtam. Szerencsére holnap délelőttre kaptam is időpontot. Nagyon izgulok. Habár azon kell agyalnom, hogy kinek mit mondok, kitől van...

***
- Szia Kicsim! - köszöntött volna egy csókkal Ken. De csak volna, mert elhúztam a fejem. Felhúzott szemöldökkel figyelte a mozdulatom, majd idegesen elnevette magát. - Hát így játszunk? - kérdezte kaján vigyorral az arcán. Épphogy tiltakozni akartam, amikor felkapott a vállára és felrohant velem az emeletre. Mikor beértünk a szobába, ledobott az ágyra és durván elkezdett csókolni. Közben a kezével vetkőztetett le. Próbáltam ellenállni, de nem hagyta. Régebben szokott erre rá, akkor még tűrtem és tetszett is, de amikor egyre gyakrabban művelte, nem szerettem olyankor.

- Ken! Állj le, fáj. - toltam el a fejét, de nem hagyta magát. Már az alsóneműmben volt a keze, nem tűrtem tovább...Erősen felemeltem a fejét és felpofoztam. Meglepetten nézett le rám. Aztán elborult az agya. Már emelte a kezét, hogy vissza üssön, amikor az ajtóban megszólalt Apus. Hál isten. Ha vissza üt, ott nekem végem. Még nem nagyon volt rá példa, hogy megütött volna, de volt olyan eset is...

- Meg ne próbáld, Kenneth! - szólt rá erélyesen. Ken morogva leszállt rólam, majd mintha mi sem történt, Apus mellett álló Lisa-hoz lépett, aki félénken nagypapája mögé bújt. Ken bosszúsan Apus-ra, majd rám nézett és kiviharzott a szobából. Lis mikor már biztonságban érezte magát, odafutott hozzám. Leguggolva vártam már, könnyezve ölelt át én meg magamhoz szorítottam.

- Csst, Lis kicsim, nincs semmi baj! - mondtam, majd megpusziltam a fejét. Könnyes szemmel rám nézett, majd olyat mondott, amit sose vártam tőle. Bár ezek után...