Közvetlen - [Tokyo Ghoul fanfiction]

2. Fejezet - 20. körzet

[Felvétel #3]
[Kaneki Ken,
Mitsuki Hidana,
Touka Kirishima és
Nishiki Nishio elmondása alapján]

Akkor fussunk neki másodszorra. Sóhajtva kiléptem az ajtón. A levegőben halvány kávészag érződött, ami lecsábított engem a lépcsőről. Leértem és körbenéztem. Touka a szokásos helyén, a pult mögött törölgette a tányérokat, Nishiki az egyik alacsony, kerek asztalnál épp lapozott az újságban amit a kezében tartott. Lassan leszivárogtam a kávézóba, mire Nishiki fölnézett az újságból.
- Az előbb nem is köszöntél.
- Ohm - léptem előre zavartan - bocs. Örülök hogy látlak titeket.
- Mindjárt más... - puffogott és visszamerült az olvasásba. Körbenéztem és a szemem megakadt a fekete hajú srácon akire az imént hoztam infarktust. A pultnál ült egy magas, kerek széken és az ablakon kívül sétáló embereket tanulmányozta. Gondoltam jó lenne azért mégiscsak bocsánatot kérnem amiért vadállat módjára pattogtam az asztalán. Oda araszoltam a pulthoz és gyengéden megböktem a vállát.
- Héj.
A fiú összerezzent és rám nézett. Az arcáról le tudtam olvasni hogy bármelyik percben ugrik ha kell.
- Bocs az előbbiért - dőltem féloldalasan a pultnak - csak általában ilyen vagyok ha...tudod..éhes vagyok.
A srác óvatosan bólintott.
- Meg tudom érteni. Azt hiszem.
- Új vagy erre? Nem sokat láttalak még a kávézóban. - mintha olyan sokat járnék ide...
A fiú elgondolkodott.
- Igen. Körülbelül másfél hete vagyok itt.
Bólintottam.
- Szóval új vagy...hogy hívnak?
- Öö..Kaneki Ken! - hadarta és kinyújtotta a kezét.
Ránéztem a tenyerére.
- Most tényleg azt akarod hogy megfogjam?
A fiú zavarodottan lenézett.
- Nem...
Halványan elmosolyodtam és megráztam a kezét.
- Mitsuki Hidana vagyok.
Amikor meggyőződtem róla hogy Kaneki már tényleg nem fél tőlem hosszas beszélgetésbe süllyedtünk. Touka pedig egész idő alatt a gyilkos pillantásaival bombázott, ami mondjuk engem a legkevésbé sem érdekelt. Touka sose volt nekem szimpatikus. Akárhányszor megpróbáltam vele kapcsolatot teremteni eltolt magától, mintha csak egy nem kívánatos személy lennék az aurájában. Pedig próbáltam pozitív lenni. Még egy összezörrenésünk sem volt, de szavak nélkül is tudtuk egymásról hogy ősellenségek vagyunk. Ezért általában próbáljuk kerülni egymást mert semelyikünk nem akar fölösleges csatákat vívni a másikkal.
- És te hogy lettél ghoul? - szakított félbe a gondolataim cikázásában Kaneki.
Pislogtam párat majd megráztam a fejem.
- Nem hogy lettem, én már annak születtem. A szüleim is azok voltak, de sosem ismertem őket.
- Oh.
- Te?
- Hogy hogy lettem ghoul..? - Kaneki hátán végigfutott a hideg - ez bonyolult...most nem mennék bele.
- Ha te mondod - lökdöstem a pultot. Úgyis kifacsarom belőle. Általában erős akaratom van és tudom hogy férkőzzek az emberek tudatába. Csak még várnom kell vele.
Mielőtt Kaneki válaszolhatott volna, Touka közénk csapta a pultra a rongyot és komoran nézett ránk.
- Lassan zárás idő. És mindenki mehet a saját szobájába.

[Felvétel #4]

[Yukinori Shinohara,
Juuzou Suzuya,
Koutarou Amon és
"Fullánk" elmondása alapján]

Két alak sietősen cikázott át a tömegen. A CCG tele volt dolgozókkal, akik Juuzou számára csak azért váltak érdekessé, mert három másodperc alatt ki lehetett lopni a zsebükből a pénztárcájukat.
- Siessünk, Suzuya! - Shinohara nem győzte húzni a fiút. Mire kikecmeregtek a tömegből Juuzounak még a papucsában is bankkártya volt. A férfi gondterhelten sóhajtva akasztotta ki a kezéből sorra a pénztárcákat.
- Naaa - nézett csalódottan Juuzou - azokat most találtam...
- Majd máskor végignézed őket - lépkedett Shinohara egy fekete autóhoz. Egy férfivel beszélt, és úgy látszott megegyezésre jutottak, mert a férfi bólintott és átnyújtotta neki az autó kulcsát. Juuzou leült az első emelet párkányára és a lábát lóbálta. Mire Shinohara visszatért már nála volt a bőröndje, de isten tudja hogy csinálta. Juuzou felnézett és megcsillant a szeme.
- A tiéd hol van? - ért oda hozzá Shinohara.
- Az enyém..? - nézett ártatlanul Juuzou.
- Mármint..Jason - sóhajtott Shinohara.
- Ja ő! - nevetett föl Juuzou, majd leugrott a párkányról és elsietett a lift felé. Shinohara aggódva nézett utánna, de nem tudott azon gondolkodni hogy már megint hol a fenébe hagyta el azt a három méteres kaszát, mert valaki hátulról megszólította.
- Csak ketten mennek? - kérdezte egy magas, magabiztos férfi.
- Nyugodj meg, Amon - fordult felé - bízok a megérzéseimben. Ha többen mennénk túl nagy feltűnést keltenénk.
A férfi, aki az Amon névre hallgatott bólintott és eltűnt a dolgozók tömegében. Mire Shinohara feleszmélt, Juuzou már a bőröndöt lóbálva ugrándozott ki a liftből.

- Te már láttad Fullánkot? - húzogatta Juuzou a biztonsági övét - azt mondják aki látta az meg is halt.
Shinohara idegesen fogta a kormányt.
- Nem. Még nem.
- Igaz is - pislogott Juuzou és egy idő után folytatta - mert még nem vagy halott!
A férfi valószínűleg nem érzékelte a Suzuya-féle viccet és továbbra is mereven nézte az utat. Az autó bekanyarodott egy viszonylag csendes utcába és a hat emeletes hotel előtt leparkolt.
Juuzou kiugrott a kocsiból és egy hátrecsegés közepette kinyújtózkodta magát. Shinohara bezárta a kocsit és gyanakodva nézett fel az épületre.
- Kívülről semmi brutális nem látszik rajta.
- Akkor irány befele - búgott Juuzou és berúgta a hotel kapuját, ami csodával határos módon kinyílt. A sötét épületben halvány vérszag derengett, de a földszinten semmi nyoma nem volt mészárlásnak. Juuzou felpattintotta a bőrönd zárját és Jason végre felvehette eredeti alakját. Bár az éle súrolta a plafont Juuzou könnyedén lélkedett vele a sötét folyosón. Shinohara megkocogtatta a lift gombját. A gomb zölden világított és a szám is felvillant felette. A lift a harmadik emeletről szánkázott lefelé.
- Vajon ki lehetett az utolsó aki arra az emeletre tartott? - nézte Suzuya a liftet szórakozottan.
Shinohara felnézett.
- Talán maga Fullánk.
Jason begyömöszölése a lifte nem mutatkozott könnyű feladatnak. Körülbelül háromszor kellett újra nekifutniuk mire sikerült bedöngölni a Jasont, a három méteres kaszát a két méter hosszú, és négy és fél méter magas liftbe, mert Juuzou nem volt hajlandó újra bőröndöt csinálni belőle. Shinohara is bepaszírozta magát a lifte, így Juuzounak csak annyi helye volt félig a férfinek, félig a falnak szorulva, hogy éppenhogy csak kapott levegőt. A liftben a Blue Ain't Your Color szólt ami elég érdekes hangulatot varázsolt.
- Egyébként - szólalt meg halkan Juuzou - volt ott lépcső...
Shinohara hosszan sóhajtott.

A hangok amik kiszűrődtek az épület falai közül hamar eljutottak az egyik szobában fekvő hulla mellett guggoló lány fülébe. Összeszorította a fogát és minden apró jelre oda kapta egyik, pirosan izzó szemét. A hangok elcsöndesedtek. A lift csengett egyet. Majd nagy recsegés közepette egy vasajtó repült át a sötét folyosón. Juuzou kilépett a liftből és megmarkolta a kaszát. Shinohara is kioldalazott és szétnézett. A sötétség magába nyelte a vörösen átitatott falakat és az emberi maradványokat, mégsem tudtak elrejtőzni a figyelmes szemek elől.
A folyosó végében terpeszkedő, még egyben lévő ablakon besütött a holdfény. A lány felmordult és egy fej repült ki a folyosóra, maga után vörös vércsíkot húzva a levegőben. Juuzou a fejre pislogott.
- Szóval itt vagy - mondta mázas hangon és hüllőmosoly kúszott az arcára. Az utolsó pillanatban visszanézett maga mögé. Shinohara mögötte szorította a fegyverét és némán tátogott egy szót: fedezlek.
Egy ghoulról sosem lehet tudni hogy hogy reagál. Van amikor észre sem veszik a támadást, de van amikor szeretik húzni az időt azzal hogy marhaságokkal beszélik tele az ember fejét. Vagy akár már körbe is lehetnek véve a többi ghoullal. Suzuya megmarkolta Jasont és az utolsó szoba felé oldalazott. Valami mozdult a sötétben és Juuzou lába földbe gyökerezett. A szobából halkan lépett ki egy alak. Olyan volt mint egy sötét árnyék. Csak sokkal karcsúbb volt. Egyetlen dühös vörös szemével átszúrta Juuzou tekintetét. Az arcáról vér csöpögött. Hiába volt sötét, Juuzou tisztán kivette. Az ezüstös holdfény megvilágította a lány vörösen áztatott szerelését és égkék fürtjeit. A testalkata pontosan illett a kék hajhoz.
A folyosó körülbelül 14 méter hosszú volt, hirtelen Juuzounak mégis végtelen hosszúnak tűnt. A lány hátrahőkölt, vörös szeme kikerekedett. Oldalra fordította a fejét, a holdfényben kirajzolódott másik, citromsárga szeme és megcsillant.
Jason élesen csörömpölve hullott a földre és az egész épületben visszhangzott ez a hátbozongató hang. Juuzou lába akaratlanul is remegni kezdett, a gondolatai csak úgy cikáztak a fejében. Emlékei egészen kiskoráig derengtek fel és most élesebbek voltak mint valaha. Az az arc....a kék haj, a csillogó sárga szemek, a középmagas alkat, a világos bőr. Ez lehetséges...?
Shinohara csodálkozva nézett Juuzoura, akit per pillanat nem nagyon érdekelt a külvilág. Amíg Suzuya sokkban volt, a lány kapott az alkalmon és felugrott a nyitott ablakba. Juuzou megmozdította remegő lábát és egy 80 éves sebességével haladt az ablak felé.
- Suzuya, mit csinálsz?! - kiáltott kikerekedett szemmel Shinohara. De Suzuya rendíthetetlen volt. Talán pislogás nélkül meredt a ghoulra, aki az ablak alatti utcát nézte. Még utoljára visszanézett, sárga pupillája kitágult.
- Rei....?
Shinohara futni kezdett az ablakhoz erősen szorítva fegyverét. A lány az utolsó pillanatban kiugrott az ablakon. Shinohara leeresztette a fegyverét és utána nézett. Újra csend honolt a hotelban.
Juuzou komoran bámult a földre. Az esti szellő lágyan fújta fehér tincseit, árnyéka pedig hosszasan elnyúlt a folyosón.