Fiatal (Befejezett)

53. fejezet

*Daenerys szemszöge*

A kórház mosdóhelyiségében időztem már hosszú percek óta, törekedve némi értéket vinni azon ábrázatba, melyet reggel óta a komorság, valamint rettegés uralt. A tükörben visszaköszönő személy kilétét tüzetesen felmérve hagytam, hogy vonásaimra nemtetszésemet kinyilvánító fintor szökjön fel, a lehető legapróbb mosolyt is kitaszítva ajkaimról. Iparkodtam higgadtsággal viszonyulni mindazon helyzethez, mely az utóbbi másfél hétben ölelt körbe bennünket Harry-vel, noha a színjátékot megelégelve döntöttem le álcáim falait, felfedve valódi, sebezhető énemet.

Örökkévalóságnak tűnő percekig ücsörögtem a nőgyógyászati vizsgáló ajtaja előtt húzódó folyosón, csakhogy a belőlem előtörni kívánkozó könnyek egészen a mosdóig kergettek, mígnem a bezárkózás mellett tettem le voksomat. Remegő ujjammal sebtében itattam fel a szemeim alatt megpihenő, sírásomról nyilvánvalóan árulkodó nyomokat, azonban a vonásaim nyúzottságának enyhítéséről szóló tervem megvalósítása a lehetetlennel lappangott azonos szinten. Íriszeimben napról-napra a zöldes árnyalat terebélyesedett el, kiszorítva a barnás színkeveréket, ámbár most némi fájdalomnak adott helyet maga mellett. Orcáim sápadtságát nem mindennapi jelenségként róttam volna fel, amennyiben személyemre vonatkozik a jellemzés, ennek tetejében szemeim olyasfajta aggodalmat tükröztek a külvilág felé, mint eddigi, a földön eltöltött napjaim során még egyszer sem volt tapasztalható.

Elnyílt ajkaim szaggatott sóhajoknak biztosítottak szabad utat, eközben nesztelen szipogásaim töltötték be az egyébként csendes légtér jellemezte helyiséget. Tenyereimmel az egyik mosdókagyló szélén megtámaszkodva szegeztem lefelé fejemet, így szőke loknijaim arcomba borulva rejtettek el a világ árgus szemei elől. Benőmet éles fogak marcangoltak kicsiny cafatokra, amily rágások ellen nem birtokoltam semmiféle fegyvert. Minden eltelt másodperccel egyre csak hatalmasabb kín teljesedett ki lelkem börtönében, így figyelmemet szívesebben fordítottam az aránylag koszos lefolyóra, mintsem szenvedésemre. Érdeklődésemet ugyan a mosdóhelyiség ápolatlansága keltette fel, holott a személyemet gyötrő fájdalmaktól akarva sem tudtam elbúcsúzni.

Tekintetemet hirtelen emeltem fel, ekkor verejtékezéstől nyirkos fürtjeim arcom csiklandozásába fogtak. Remegő ujjaimmal hanyagul tűrtem hátra a rakoncátlan szálakat, majd folytattam könnyeim néma hullajtását. Minden egyes sós csepp, ami ajkaimon telepedett meg, jóformán megismertette velem a fájdalom valódi, ízlelhető zamatát. Szemeimet hosszabb momentumok erejéig lehunyva csóváltam meg fejemet, ezáltal orcáimat ismét szenvedésem nedve égette könyörtelenül. Újabb sóhajtól búcsúzkodva vizsgáltam meg a tükrön keresztül egészen ábrázatomat kémlelő személy vonásait. Íriszeiben fájdalom dúsult, könnyektől csillogó szemei alatt sírásáról árulkodó sötét karikák húzódtak, ezzel éveket öregítve a mindössze tizenhetedik életévét betöltött teremtésen.

- Szedd össze magad, Daeni... a szerelmednek szüksége lesz rád, akármilyen eredménnyel is jöjjön ki a vizsgálóból! - ösztökéltem magam csendes szavak formájában, mily idő közben tekintetemet összefűztem tükörképemével.

Egy esetleges hajgumi reményében ujjaimat sötétkék farmernadrágom zsebeibe süllyesztettem, melyen anyag térdén hatalmas szakadás tárta fel hófehér bőrömet. Türelmes pillanatok erejéig kotorászva a szűkös zsebben mutatóujjam valamiféle textíliát tapintott ki, később rögvest ki is halásztam azt helyéről. A citromsárga színben pompázó hajgumi kiléte láttán ajkaimra halvány mosolyt engedtem, bár őszinteség nem lapult gesztusom mögött. Szőke loknijaimat rendezetlen kontyba fogva készítettem rögtönzött frizurát, utána - bárminemű cél nélkül - újra külső megjelenésem tanulmányozására szántam szabad perceimet. A testemet melegítő bézs színű kötött pulóvert néhol nedvesség fedte mellkasomra hulló könnyeim révén, noha szerencsére nem kívántak feltűnést kelteni a sötétebb foltok.