Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

"Köszönöm!"

*négy héttel később*

- Tulajdonképpen neked mi a képességed? -kérdeztem kótyagosan-

- Heh, manipulálni tudom az időt. -lengett büszkén-

- Mi a... valami Hello Kitty áttranszformálódásra számítottam, de ez eddig a legkirályabb, amit hallottam. -merengtem el, miközben a fejembe szálló vértől émelyegtem-

- Még az is hasznosabb lenne... Egy hetente két perc harminckilenc másodpercet tudok előre, vagy vissza menni. -sóhajtott, majd megreccsent a faág- 

- Akkor nem te leszel a hős, aki kihúz minket a pácból, de legalább, ha beszólsz valakinek kétszer átgondolhatod. -nevettem el magam keservesen-

- Ha túléljük ezt emlékeztess, hogy soha többé ne bízzam rád a randi szervezést. -duzzogott mormogva-

- Egy héttel ezelőtt még te is oda meg vissza voltál érte. -dünnyögtem kimerülten-

- Talán mert akkor még nem lengedeztem, zsinórokkal összekötözve, ötszáz méter magasságban. Miért ejtőernyőzés? Moziba kellett volna mennünk, ahogy először terveztem. -siránkozott, miközben szemeivel szikrákat lövelt felém-

- Menj és nyalogasd fényesre a sziklákat! Te be vagy kötözve, mint egy múmia, nekem viszont csak a bal bokám hátráltat a bungee jumpingban. -omlott össze az én idegrendszerem is-

Na igen, szomorú hír, hogy az extrém randi ötlet nem éppen úgy sült el, ahogy megálmodtam, és az egy órája tartó denevér gyakorlatunkon se segít Jin felesleges képessége. Valószínűleg a mentőcsapat már elindult értünk, de kétlem, hogy addig kihúznánk...

Erőt vettem magamon, s lassanként átalakulva kezdtem el az egészségre káros atlétikai mutatványt. Az infarktusnál már csak az ötleteim halálosabbak...

- Mi a szent szart csinálsz? -sikoltozott a múmia hercegnő-

- Akadhatna már a torkodon egy vastag, néger férfiasság... Inkább figyeld a mestert! -villogtattam meg cseppet sem megbízhatónak tűnő Colgate reklámos mosolyom-

- Buddha legyen velem. -húnyta be szemeit-

Megragadtam a bokám köré gabalyodott kötelet, majd egy hatalmas reccsenés visszhangjára ütöttem fel fejemet. A hegy oldalába préselődött fenyőfa csemete lassan, de biztosan kezdte megadni magát a súlyunk alatt. Egyre közeledett a pillanat, amikor is végleg feladja, így elszakítva a zsinórt,  átkapaszkodtam a törzsre, s a hercegnőt is letépve, minden a mélybe zuhant. A képességemnek hála, a hegy oldaláról, a szakadék felé rúgva magam, elkaptam Jin-t mielőtt még földet értünk volna, majd a sziklák közé fúrva ujjaimat próbáltam elkerülni a biztos halált. Amilyen egyszerű és légből kapott ötletnek tűnt először, most annyira effektívnek bizonyult. Lihegve és izzadtságtól verejtékezve, de végül megálltunk és egy mélyedésbe vonszoltam magunkat, a felbukkanó napsugarak elől. Míg ebben az alakomban voltam lefejtettem Jin múmia jelmezét, mire a nyakamba ugrott, s egy puszit nyomott az arcomra. 

...

Pár óra múlva megérkezett a segítség, egy helikopter személyében, s egy vámpíroknak létrehozott kórházba szállítottak minket.