Hold szülötte lány, avagy Ever világ uralomra tör

1.

-Vigyázz magadra! 9-re legyél itthon! És boldog szülinapot-modja Anya és azzal megpuszilja a homlokom.
Mikor végzett és megráncibálja a fülemet ,s most jön Apa. Közel hajol a fülemhez és elkezd susogni:
-szeretlek! Érezd jól magad, s isten éltessen sokáig!-Aztán követte Anya példányát és megpuszilja a homlokom és megölelt.
-Köszi szeretlek titeket!-Elindulok a kijárat felé-sziasztok , akkor elmentem!-Köszönök el tőlük. Mikor kinyitom az ajtót nagyon meglepődök-ez meg mi?- vállamra kapom az "Ajándékot" és berohanok a nappaliba hogy megnézzem mi az.
-Mi ez Ever?-követnek Anyáék is.
-Egy doboz-az említett tárgy elég furcsa volt kettő okból is. Az első, hogy kitől kaphattam, mert nincs sok ismerősöm kivéve Maját, de vele akartam volta találkozni. A második hogy nagy volt, de nem volt nehéz.
-Nyizsd ki!-Mondja Apa
-Jó, de nem tőlletetek van?
-Nem!-vágják rá egyszerre.

Elkezdem kicsomagolni. Mikor a csomagoló papírt lehámoztam róla, látom hogy egy doboz.
-Azta!-ámulok el a doboz láttán. Szépen ki volt dolgozva. Egy hold ☾volt rajt meg sok-sok csillag meg a Nap. Teccet,nem tudom miért. Mikor levettem a tetejét három dolog volt benne. Egy levél, egy szürke kavics és egy fekete.
-A levélt még értem de minek a kavicsok?-Szólal meg Apa.
-Nem tudom-Kezembe veszem a levelet, amire az van rá írva "Csak ha készen állsz Ever!" Nagyon meglepődtem.
-Szerintetek most nyissák ki?
-Ahogyan érzed-mondja bölcs hangon Anya. Hát kösz a segítséget!
-Ja most jut eszembe hogy elfogok késni!-Kapkodósan elrakom a táskámba a három tárgyat, s elkezdem venni a cípőt, amit akkor vettem le mikor a dobozzal jöttem be-Akkor sziasztok!
-Szia! Vigyázz magadra!-mondják kórusban.

* * *

-Szia Ever! Boldog szülinapot!-közelebb lép hozzám Maja és ő is megráncigálja a fülemet. Utálom amikor szülinapom van, már volt ezzel együtt tizenhat.
-Hali és köszi!-végre abba hadja a hallókészülékem(fülem) ráncigálását.
-Na mond mizujs?-Beültünk egy cukrászdába ahol lehettünk öten.
-Képzeld mikor jöttem volna, az ajtóban volt egy becsomagolt doboz.
-Komolyan?-Lepődik meg, de én csak bólogatok.
-Ühüm.
-És mi volt benne?
-Ezek-Előveszem a két követ de a levelet hagyom-,meg egy levél, de még nem akarom kinyitni.
-Azta! És ezek milyen kövek?
-Nem tudom.-vonom meg a vállam.

* * *

Miután ettünk egy sütit, amire meghívott, elmentünk a legközelebbi folyóhoz és a partról kacsáztunk. Végül belementünk térdig és elkezdtünk beszélgetni.
-Nem megyünk inkább ki?-Mondom kicsit dideregve.
-A mai nap a te napod, szóval azt tesszük amit neked jó!-Mosolyodik el. Elkezdtünk kimenni. Már leakartam ülni, de Maja nem hadja.
-Mit csinálsz?
-Leakarok ülni.
-Miért? Hoztam pokrócot amire lefeküdhetünk-veszi ki az említett tárgyat. Nagyon szeretem, ő a legjobb barátom, sőt az egyetlen barátom.
-Te még erre is gondoltál?
-Persze, hisz a legjobb barátom vagy!
-Köszönöm-odemegyek hozzá és megölelem. Kb két percet álltunk ott , de a végén már mind a ketten bömböltünk.

* * *

Már kezdett besötétedni (mivel most van az őszi szünet) pedig ötóra sincsen.

-Figyu nem nézzük a csillagokat?-Zökkent ki a gondolkodásombol Maja.
-De nézhettyük mert..-nembírom befektetni a mondatok mert a lány befelyezi
-Mert úgyis imádod az eget...
-Pontosan!-ott már mind a ketten nevetünk. Végül eldőlünk , de a pihenés nem tart soká...
-Te tudtad hogy ma telihold van?-fordul felém Maja.
-Nem, a naptár sem mutatta. Csak egy hét múlva lessz.-Fölülök és elkezdem kutatni a táskámat a telefonom után de valami nagyon nem stimmel. Egy pillanatra lefagyok.
-Mit a baj?
-Ez-mutatom felé a ragyogó köveket.
-Mi a!
-Öm izé-próbálok valami értelmes magyarázatot kitalálni... de végül eszembe jut egy-mivan ha a levélben van erre magyarázat?
-Nézd meg!

Úgyis tettem. Elővettem a borítékot és gyorsan , de óvatosan kibontottam és elkezdtem olvasni:

"Drága kislányom!
Tudom ez most új neked de bízz bennem, most mindent elmagyarázok, de mindent sorjában!
Először is tudom hogy nem ma lenne telihold, mégis ma van. Ez a sors akarata, csak is miattad..
A kövek nem szimpla kavicsok hanem holdkő, a saját fegyvereid. Még magam sem tudom hogy mi lessz belőle, mert ez csak tőled függ! Fontos, hogy vigyázz rá Ever, mert ezen múlik az univerzum sorsa! Tudd hogy már büszkék vagyunk rád, s tudtuk ,hogy mikor megszülettél különleges vagy.
Tudom, ez neked még sok és gyors, de egy nap mikor készen állsz, mindent megtutsz!

Édesanyád: Liliomholdkirálynő "

-Nem hiszem el!
-Mit ír?-kérdezi, és odaadom a levelet neki-neked két anyád van? És az egyik holdkirálynő?
-Nem tudom!-egy könnycsepp gurul végig az arcomon ,amit sok másik követ, mire megölel a lány.
-Semmi baj! Úgyis minden kiderül, és jobb lessz!-próbálna megnyugtatni ami nem sikerül neki, s ennek hatására ő is elkezd sírni. Miután mind a ketten meg nyugotunk elővettem a két követ.
Felálltam, mikor már nem tudtam hogy mit is csinálok, csak úgy nézegettem.
-Minden oké.. Ever? Kezdek aggódni!-Kérdésére válaszát nem kapta meg, mert a kezemben lévő két "hold kő" elkezdett ragyogni és elkezdett... Lebegni? Alig bírtam nyitva tartani a szemem mert annyira fényes volt. Egyszercsak abba hagyta és lezuhant a kezembe egy íjj és egy nyíltok teli nyilakkal.
Min a kettő csoda szép volt. Az íjj fa volt, ami halvány kék (majdhogynem babakék) , a zsinórja meg alig látszott de az sokkal sötétebb. A nyíltoknak a tartó része pedig fekete, s a nyílak pedig fehérek.

-Azta! Illik a fehér hajadhoz.-igaza volt, mert szinte mindenem fehér volt. A szemem szürke, a hajam fehér és a bőröm pedig halvány lila+fehér meg egy kicsit barnás /hogy ne nézzék ürlénynek/ és ezek miatt éreztem, hogy más vagyok( ami most kiderült)
-Köszi-mondom kábé öt perc síri csönd után.
-Löjj vele!
-De hova?
-Mondjuk oda?-Mutat egy fán lévő almára.
-Oké megpróbálhatom!- kivettem egy nyilat, az ijjat pedig az arcom elé vettem,s megfeszítettem. Miután felkészültem elengettem. Mind a ketten gyorsan odafutottunk el sem hittem amit láttam.
-Azta hol tanultál meg így lőni?-a nyíl áthasította az almát és a fának a törzsébe fúródott.
-Eddig még sosem lőttem.
-Pedig nekem nem úgy tűnik!
-Hidd már el!-nagynehezen sikerült kibányásznom a hegyes fegyvert.
-Jó elhiszem!-fölemelte mind a két kezét, mint ahogyan a lövöldözős filmekben szokták.
-De hogyan fogom eltüntetni végül is nem rohangálhatok ezekkel az utcán!
-Nemtudom... Vagyis de, de lehet nem lesz jó! Fogd meg, csugd be a szemed és gondolj arra hogy tünnyön el!
-Jó ötlet!-tettem ahogy mondta. Mikor kinyitottam eltűnt-Sikerült!!-ujungtunk mind a ketten.
-Új nyakláncod van?
-Nincs is nyakláncom!-gyorsan odakaptam a kezem ,hogy biztos legyek benne...és Majának most is igaza volt! Egy fehér holdas nyaklánc volt. Utána vettem észre hogy a kezemen van egy sötétkék színű gyűrű van az ujjamon.
-Akkor gondolom ha "Meg akarod idézni" akkor ugyan ezt kell csak fordítva!
* * *
Időközben még párat lőttem vele, meg "idéztem"meg. Ezekkel nagyon el ment az idő.
-Hány óra van?-Kapom föl a fejem.
-Nyolc-nézi meg telefonján az időt.
-Akkor mennem kell!
-Oksi! Elkisérjelek?
-igen légyszi!
Végül elindultunk. A haza vezető úton csak erről az élményről beszéltünk...
-Köszi hogy elkísérték!-ölelem meg Maját.
-Nincs mit. Ja és mégegyszer boldog szülinapot! Szia!
-Köszi. Hail!-végül elment.
A kilincs ért nyúltam, s lenyomtam.
-Szia Anya, szia Apa megjöttem!-levettem a kabátot és a cipőmet és mentem tovább.
-Szia!-monták szinte kórusban.
-Beszélnem kell veletek!-tértem rögtön a lényegre.

Sziasztok(megint)! Remélem tetszik ez az új történet. Ha igen akkor votedoljatok bátran, nem harapok!
Tudjátok mi a legjobb a könyv írásban?
Hát a javítás! De ez ezzel jár! Na mindegy!
További jó olvasgatást!
Sziasztok!
Puszi!