Magányos farkas

Ingatag érzelmek

-Agatha, leszállnál rólam? Kérlek.

-Nem akarok.-helyezkedtem el rajta.

-Ha megmosdatlak és beszélgetünk vagy játszunk akkor leszállsz rólam cserébe?-szemeim felcsillantak és heves bólogatásba kezdtem.-Akkor gyerünk.

Fel álltam majd Jeff felkapott és felvitt az emeletre egyenesen a fürdőbe. Amint beléptünk megakadt a szemem a hatalmas kádon aminek a szélén ott sorakoztak a tusfőrdöktől kezdve a hajzselékig. Berakott majd a (volt) fehér ing ujját felhajtotta könyökéig és letérdelt a szőnyegre. A Zuhanyrózsából megeredt a víz és folyatni kezdte rám. A meleg víz felmelegítette testemet és meg is tisztította. Öreg elzárta a vizet és nem kevés kutya sampont nyomott rám. Kezével elkezdett mosdatni és erősen bőrömbe masszírozta az anyagot. Miután minden porcikámon ez volt Jeff újra rám irányitotta a vizet. A vizet véglegesen elzárta és kiugrottam a szönyegre majd egy türölközövel szárítani kezdett. Az textil teljesen nedves lett de rólam még mindig csúrgott a víz. Felállt mellölem és a szekrényéhez sétált és kivette belöle a hajszárított és "néhány" kefét.
Miután megszárított és megfésült megnézte a hátsó lábamat és közölte velem, hogy már minden rendben van vele. Ilyenkor éreztetni szeretné velem, hogy törődik velem vagy hogy törődnek velem mert nem igen adatott meg nekem gyerekkoroman az ilyen dolgok és nekem ezek a pillanatok az egyik legfontosabb dolog az életemmben. Tudom egy kicsit fura, de mindenkinek más fontossági sorrendje. Jelen pillanatban megint lent vagyunk az asztalnál. Amint leértünk elkezdett az asztalán pakolgatni és a boritékba rakta a levelet és.mélyen elásta a fiókja aljára és kulcsra zárta, hogy még véletlenül se olvashassa el senki sem.

-Gyere!-huppant le az ülő garnitúrára amit eddig még nem is láttam. Felugrottam a bőrre és lefeküdtem mellé.

-Öreg-szólitásomra rám kapta szemeit és folytattam- láttam az asztalodon lévő cikkeket és összeálllt  egy kisebb kép a Strongókról. Ugye egyre több gyerek tűnt el az utóbbi hetekben mint hónapokban.

-Igen, ez igaz, de embereket toboroz a falkájába és átváltoztatja őket. Megsürgette a folyamatot. Gyarapítani akarja a hadát. Nem?

-Ezt akarja velünk elhitetni de nem így van! Ez csak az egyik feltételezésem. Azokat az embereket túsznak használja! Nem áll szándékában át válltoztatni őket, felakarja kelteni az emberek figyelmét és leleplezni a fajunkat. Nagyon jól halad a terve már csak mi vagyunk hátra, minket kell elsöpörnie és már véghez is vitte tervét! Ebbe nem most kezdett bele ezt már évekkel ezelőtt amikor szétszórta az embereit akkora már megvolt. Az újság nem írja ki a szülők nevét csak a gyerekekért de a vezetéknevek megegyez néhány politikuséval! Ez lasssan világháborúvá növi ki magát de ha gyorsan lépünk még kihagyhatjuk az embereket ebből!-másztam rá a férfira-Még meg lehet akadályozni! Nem lehetetlen! Ehhez az első lépés az lenne ha összehívnánk a tanácsot és a falkájukat is hozniuk kell! Tökéletes rejtek hely az ott, Strongoktól messze! Már itt vannak Los Angeles ben! Senki sem jár arra és kiképzésre alkalmas hely!

-Agatha...-szólt közbe de én nem figyeltem rá, folytattam.

-Mindenki képes lesz megvédeni magát és a másikat is! Nem lesz több halott! Senki nem fog meghalni ha-mondatomat nem tudtam folytatni mert a férfi félbeszakított

-Agatha!-szólt rám erélyesen, hangját felemelte én pedig megijedtem. Még nem láttam ilyennek.-Agatha, figyelj rám! Nézz a szemembe!-fejemet megfordította és szemeibe néztem- Ne ess kétségbe! Nyugalom!-csönd telepedett ránk de szüntelen fürkészte szemeimet.-Elolvastad! Elolvastad!

-Mit?-tettem a hülyét.

-Ne hazudj! Elolvastad! Pedig nem volt rá jogod! Nincs semmi közöd hozzá! Mégis...-állt fel a bőrről. Tisztán láttam rajta, dühös és nem is kicsit. Ő dühös, én pedig meg vagyok ijedve. Tudtam, hogy nem úszom meg és meg leszek büntetve de nem számítottam erre. De, hogy azt mondta semmi közöm nincs ahhoz. Miért nincs?! Egy fontos embert és ismerősöket vesztettem el és nem tudhatok róla, nincs jogom tudni semmit?!

-Semmi közöm hozzá, mi? Vagyis semmi közöm mi történik a falkákkal? Mert én csak egy jelentéktelen senki vagyok aki sehova sem tartozik ugy igazán?-néztem rá Jeffersonra. Keserűen elmosolyodtam-Vagyis csak kívűl álló lehetek, egy egyszerű megfigyelő. Már az elejétől kezdve nem volt választásom?-szomorú vagyok de egyben dühös is.

-Én nem úgy értettem...-halgatott el. A felnőttek sem tudnak máshogy viselkedni mikor dühösek, mind olyan mint egy kisgyerek, részben rám is igaz de azért végig szoktam gondolni mit mondok ki.

-Miért, akkor, hogy értetted?! De tudod most igazad van, már születésemtől fogva el lett döntve én csak egy kívül álló lehetek, egy magányos ember/farkas. Pont ezért távozom, mert semmi keresni valóm nincs itt!-fel ágaskodtam, egy mozdulattal kinyitottam az ajtót és kiléptem a hidegbe. Távozásomat hangos csapódás jelezte. 

Sziaaaasztok kedves ólvasóim! Egy kis drámát hoztam nektek! Tudjátok suttogták nekem az égiek, hogy: Nyem kapsz ihletet csak éjfél kettőkor, máskor nyem!
Így most felrakom nektek e csodaszép időpontban! Ömlöttek belölem a szavak így már megírtam két plusz részt is! Juhééé!
Remélem tetszik a könyv! Pá-pá!👋