Magányos farkas

Kedv derítés

Nem mentem sehova. Ott, leültem helybe ahogy kiléptem. A düh áramlott ereimbe elvesztettem miatta a józan eszemet is ha úgy volt és most úgy volt. Lehet, hogy túl reagáltam de nem tudtam elviselni azt az egy mondatot. Semmi közöm hozzá. Egyfolytában visszhangzik a fejembe, nem tudom figyelmen kívül hagyni. Fáj, a szívembe mart a dolog.

Mély sóhaj hagyta el számat. Tekintetem a földről elvezettem és az égnek szegeztem. Tél van vagyis nemsokára itt van a karácsony. Nemigazán izgat a gondolata, hogy ünnep van amikor mindenki összegyűlik és együtt mulatnak. Bennem elveszett az ünnep szelleme. Nekem az is csak egy ugyanolyan nap mint a többi én tovább dolgozok szüntelenül.A hideg csiklandozza az orromat és képtelen vagyok visszatartani. Tüsszentek egyet és a takony lóg ki az orromból. 

-Fúj!-ejtem ki a szót undorodva.

-Egészségedre!-nyújtja oda a zsepit elém.

-Köszönöm!-mondom kissé orrhangon. Két mancsom közé fogom az anyagot, beletörlöm az orromat és még fújok bele egyet, hátha kitisztul.

-Ne hogy megfázz!-nézek fel a mellettem ülő fiúra. Sten az. 

-Próbálok!-néztem fel rá. Szőke haja barna szemeibe lógott, fülén sorakoztak a piercingek és a fülbevalók, nyakában pedig egy dögcédula lógott a nevével és egyes adataival. Egy fehér vászon cipőt vett a lábára, egy fekete farmer nadrágot és egy krémszínű vastag pulcsi takarta felsőtestét. Stílusos, mit ne mondjak. Biztos népszerű a lányok körében. 

-Mit vizslatsz rajtam ilyen sokáig?-egy mosoly terült el arcán.

-És te rajtam?-kérdezek vissza.

-Nem szabad a másikat lecsekkolni?

-Baj ha nézlek?

-Ő, nem...-és mindketten kitörtünk a nevetésben. Ez a sok baromság!

-Akkor egyáltalán miért kérdezted  meg ha nem is zavar?-röhögtem még mindig.

-Csak úgy, nem tom.-és abba hagyta a röhögést de arcán még mindig ott volt a vigyor.-Nem jössz hozzánk be?

-Hogy Robin kidobjon? kihagynám ha lehet.-vicceltem el.

-Á az most kimarad!

-Akkor megyek ha nem zavarom köreiteket!-álltam fel és mellé sétáltam.

Sten kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett de néhány lépés után valaki átesett rajtam. Meg se éreztem! Megnéztem ki volt az a balfácán aki nem vett észre. Nem nagyon lepődtem meg amikor Robint láttam meg a földön elterülve. Hát szép hasas, mit ne mondjak! Hát a többiek röhögtek míg Robin halkan elkáromkodta magát!

-Mi a szart raktatok ide?-kelt fel és megfordult és csak néhány centi választotta el, hogy ne fejeljen le.-Azt a rohadt! Hogy kerülsz te ide?!-ugrott fel és néhány lépést hátrált.

-Agatha. A nevem Agatha ha még mindig nem tudod. Csak, hogy tudd hívtak engem.-és leültem az egyik bőr díványra szembe Alexszel és Ricsivel.-És mutathatnál egy kis tiszteletet az idősebbeknek!-húztam arcomra egy gúnyos mosolyt.

-Látom már jobban vagy!-szólal meg Alex.

-Igen, már járni is tudok, de a futás még fáj egy kissé.

-Maradsz karácsonyig?-váltott témát Ricsi.

-Valószínüleg akkor, értem jön a Fejes és elmegyünk. Mellesleg,nem fáztok?

-Nem, miért? Fázol vagy mi?

-Nincs éppen melegem...-tüsszentettem megint.

Alex felállt és eltűnt a szobájában majd kezében egy takaróval tért vissza. Rám teritette és megsimogatta a (mostmár) tiszta bundámat.

-Azta rohadt puha és selymes vagy!

-Kösz. De ha kérhetlek titeket, ezentúl ne tapizzatok össze.-mintha megsem hallották volna, elém rohantak és össze vissza simogattam és dögönyöztek. A másodikat megtudnám szokni.

Később lenyugodtak a kedélyek, besötétítettük az egész házban és a nappaliban megnéztünk egy akció filmet. A továbbiakban a házukban maradtam még egy kis ideig...

Sziasztok, örvendek mindenkinek! Tudom unalmas lett, de a következő részben ki fogom fejteni azokat a változásokat és egyebeket meg most már nagyon beakarom indítani de ígérem(igen mégegyszer😂) hogy talán 2-3 rész és már menni fog a harc meg ilyenek!Addig is köszönöm, hogy velem tartasz!