A szobámban rendezgettem a ruháimat, amikor egy női sikolyt hallottam. Anyámét. Odaszaladtam a szekrényhez és bebújtam. Lélegzet visszafolytva hallgattam, ahogy nyikorgott a lépcső és recsegve kinyílt a szobám ajtaja. A köönnyeim már patakokban folytak. Éreztem, hogy a szekrény előtt áll. 'Kinyitotta.' Rámvigyorgott hiányos fogsorával és kirángatott a szekrényből. Ordítoztam és bőgtem. Lehúzott a földszintre. Láttam apám, s anyám holttestét. Mindent vér borított.
-E-engedjenek el!-kapkodtam a levegőt.
-Fogd be te kis piszok!-köpött az arcomra.
Leszedtem a nyált az arcomról és beletöröltem a ruhámba. 'Úgyis mindegy már neki.' Kimentünk a várból és behajítottak egy lovaskocsiba. Rajtam kívűl még 3 lány és egy fiú volt, olyan 18 évesnek tűnt. Odakúsztam a három lányhoz. 'A szőke hajú lány körülbelül velem egyidős lehet, a barna olyan 14 és a vörös meg 13.'
-Sziasztok. Ti, hogy kerültetek ide és hova visznek minket? Egyébként Lishbeth vagyok.-mondtam mosolyogva.
-Elraboltak minket és nem tudom hova visznek. Rosalie a nevem, ő itt jobbra (szőke hajú) Cadance, a bal oldalon meg Sophia.-felelte Rosalie.
-Szép nevetek van, de amúgy a fiút hogy hívják?-kérdeztem.
-Köszi, neked is, de bocsi nem tudjuk nem akarta elmondani.-válaszul ejtettem egy félmosolyt.
A mosolyom hamar megismerte a padlót, hisz a kocsi fékezett egyet. Jajdultam egyet. de annyira nem fájt. Egy szőrös férfi kinyitotta a kocsi ajtaját és mondta, hogy szálljunk ki. A lányok előre mentek én pedig megvártam a fiút.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Noah.-válaszolt félénken. 'Erre a névre elmosolyogtam így hívják az unokatestvéremet is. tényleg elég rég láttam már.'
Kimásztunk a kocsibol és egy hatalmas kőből készült valami állt elöttünk, olyan volt mint egy börtön. Elindultunk, lassan mentem ezért néha meglökte és egyszer majdnem felbuktam. Olyan helyre érkeztünk ahol faágyak voltak, rajtuk mind-mind ugyan olyan ruha.
-Veggyétek át azokat a ruhákat, majd vigyétek át abba szobába a régit.
Átöltöztem, szépen összehajtottam a ruhám, amikor megláttam, hogy Noah csendben ül az ágyon. Odamentem.
-Külsőre idősebbnek nézel ki nálam, mégse tudsz átöltözni?-nevettem.
-Segithetsz nyugodtan.-ejtett egy perverz mosolyt.
-Tudod mikor!-hököltem hátra és hozzávágtam a ruháját.
Átvittem a ruhámat, majd vissza sétáltam és leültem az ágyra. Mindenki kész volt. Úgy érzem hosszú ideig leszünk itt. Lassan besétált az a férfi aki megölte a szüleimet. Észrevette hogy dühösen bámulom, idejött és felpofozott. Elterültem a földön, mindenki lélegzet visszafolytva várt. Hirtelen megjelent egy fiú, hosszú fekete hajjal, az egyik szeme gomb volt (a másikat eltakarta a haja). A teste egy része anyagból volt. Odament a férfihez és behúzott neki egyet, s az összeesett. Idejött hozzám, felvett menyasszony pózba és kivitt a szobából. Ennyire emlékszem, mert elájultam.
Egy átlagos szobában ébredtem fel. A mellettem lévő széken az előbbi fiú ült és engem nézett. Lassan felültem az ágyon, ő kinyújtotta a kezét és megsimizte a fejem.
-Tényleg olyan aranyos vagy, mint mondták!-mondta.
-Huhh?-hököltem meg és hátrébb csúsztam az ágyon vörös fejjel, aminek az lett az eredménye, hogy leestem.
-Úristen, jól vagy Lishbeth?-kérdezte aggodalommal a hangjában.
-Igen, megvagyok.-feleltem- Vá-várjunk csak. Honnan tudod a nevem?
-Hát ez hosszú.de elmondom. Az én nevem Yusuke és az őrződ vagyok. Megkell védenem téged,de még lesz kettő őrző. Te vagy a családod utolsó leszármazotta.-hadarta el a dolgokat Yusuke-E-egyébként nagyon sajnálom ami a szüleiddel történt, de veled semmi se fog mert én itt vagyok.
-Értem. Te nagyon kedves fiú vagy Yusuke.-nevettem, mire ő elpirult.
-De... még van valami. Meg kell találnunk a jogart és a kulcsot, hogy meglegyen az örökséged a szüleidtől. Ami téged illet.
-Haa? Jogart és kulcsot? Örökség? Ami az enyém?-csodálkoztam.
-Igen ám!-kacagott. 'Ezaz!'
Erre én is elkezdtem nevetni. Nevettünk egy ideje, mikor is valaki félbe szakított minket.
-Khmm,khmm.-köhögött az ismeretlen és közben minket nézett. 'Ez meg ki lehet? És mit akarhat?'
Legyen folytatás? :D <3
YOU ARE READING
Fogságban tartva *SZÜNETEL*
FantasyEgy hercegnő akit egy nap elraboltak és megölték szüleit. Rabszolga életet kellett élnie, de viszont segítségére voltak azok a barátai akiket ott ismert meg. Vajon kijutnak egyszer, vagy örökké ott ragadnak?