Már alig vártam, hogy újra láthassam a barátnőmet. Egy hete, mióta megtudtam a dolgot, semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy mit fog szólni, amikor majd elmondom neki. Gondolkoztam azon, hogy megírom neki vagy felhívom és úgy mondom el, de annyira szerettem volna látni az arcát, amikor megtudja, hogy inkább személyesen szerettem volna találkozni vele. Meg is beszéltem egy találkozót szombat délután háromra a parkban, azzal az indokkal, hogy van a számára egy meglepetésem. Kissé furcsállta a dolgot, mert nem csináltam azelőtt ilyet, de aztán végül ő is nagyon kíváncsi lett, próbált is faggatni, de nem árultam el neki a dolgot. Majd a parkban.
A találkozó napján nagyon korán keltem. Elvégeztem a szokásos teendőimet, majd izgatottan vártam, hogy eljöjjön a kitűzött idő. Lassan teltek az órák, én pedig nagyon izgatott voltam, nem tudtam másra gondolni, csak a találkozóra, úgyhogy végül jóval hamarabb, már kettő óra után nem sokkal elindultam, azt gondolva, hogy hátha már ő is ott lesz. Izgatottságomban szaporábban vettem a lépteimet és pár perc alatt ott is voltam, azonban, mikor odaértem, nem találtam ott senkit. Körbejártam a parkot és miután rájöttem, hogy én vagyok ott az egyetlen ember, leültem egy padra és figyelni kezdtem, hogy mikor bukkan már fel a barátnőm. Még mindig nagyon korán volt, mindössze negyed három.
A barátnőmnek, akit hívjunk most már Annának, mivel ez az igazi neve, hosszú percek után még mindig semmi nyoma sem volt. Közben többen megfordultak a parkban, fiatalok és idősek, fiúk és lányok, de ő nem volt közöttük. Már kezdtem nagyon izgulni, ezért felálltam és elindultam a házukhoz, abban a reményben, hogy hátha útközben összefutok vele.
Csak két utcával lakott arrébb, hamar ott voltam, de ott sem láttam őt. Minden ablak zárva volt, amiből sejteni kezdtem, hogy nincs senki se otthon. A biztonság kedvéért csengettem, de mivel semmilyen mozgást nem láttam, csalódottan elindultam vissza a parkba.
Hol lehet? Hogyan kerülhettük el egymást? Mi van, ha elfelejtette a találkozót és most valahol máshol van? Ezeket kérdezgettem magamtól, miközben visszafelé ballagtam.
Amikor azonban odaértem, láttam, hogy egy hosszú, hullámos, barna hajú lány ül egyedül a park közepén, az egyik padon, nekem háttal. Pont úgy nézett ki, mint Anna. Igen, ő lesz az!
Futni kezdtem, de pár lépés után inkább lopakodásra váltottam, mert kitaláltam, hogy vicces leszek, a háta mögé osonok, megfogom a nyakát és a fülébe kiáltom, hogy pénzt vagy életet, mint valami rabló. Először majd jól megijed, de miután rájön, hogy én vagyok az, jól leszid, hogy ezt miért csináltam. Tetszett magamnak az ötlet, szerettem megviccelni őt, mindig olyan aranyos volt, amikor mérges volt.
Elkezdtem tehát lopakodni. Attól nem kellett félnem, hogy meghallja a lépteimet, mert füllhalgató volt a fülében és elég hangosan hallgatott valamit, kiszűrődött a hangja. Odaléptem a háta mögé, kissé leguggoltam, felemeltem a kezeimet, majd hirtelen, egy határozott mozdulattal megragadtam a nyakát, szorítani kezdtem és a fülébe, amelyből a szorítás miatt kiesett a fülhallgató, belekiabáltam elváltoztatott hangon a szövegemet.
Sikítani kezdett. A hangját meghallva hirtelen ijedten elengedtem a nyakát és lebuktam a földre. Ő gyorsan felpattant és kétségbeesetten, sokkos hangon kiabálni kezdett:
- Ki a fasz vagy te?! Mi a faszt akarsz tőlem?! Te rohadt, beteg állat!
Nem Anna volt az, csak hasonlított rá.
Szégyenemben legszívesebben elfutottam volna, de fel se bírtam állni, sőt, szinte mozdulni sem tudtam, csak támaszkodtam ott a földön és rémülten figyeltem a lányt. Szegény már sírva kiabált:
- Mi a szart csinálsz?! Miért csináltad ezt?! Rohadj meg!
Én meg meg se bírtam szólalni. Szerencsétlen lány még kiabált egy kicsit, majd gyorsan visszanyúlt a padra, elvette a táskáját és elrohant.
Egy jó darabig még a földön voltam és legszívesebben megöltem volna magamat, amiért halálra ijesztettem egy ártatlan lányt. Aztán lassan feltápászkodtam és elindultam kifelé, nehogy visszajöjjön és baj legyen a dologból. Inkább gyorsan hazasiettem, magamra zártam az ajtót, lefeküdtem háttal az ágyra és csak bámultam a plafont. Pár perc múlva elfordítottam a fejemet és megnéztem az órát a falon. Három óra múlt két perccel. A megbeszélt találkozónk időpontja. Basszus...
