Kuroko no Basket - One Shots Fanfiction (HUN)

Piknik a Seirinnel - Ötödik rész: Nincsenek véletlenek

- Látjátok azt? -mutatott Kise a park melletti utca másik oldalán álló jármű-szerűségre, ami épp egy élelmiszer bolt előtt parkolt.
A többiek egy emberként fordultak a riksa irányába. Kagami elkáromkodta magát.
- Legutóbb Kettes Midorima-kunék riksájába szundított. Emlékszem, Kise-kun te is ott voltál. -gondolkozott hangosan Kuroko.
- Igaz-igaz. -hadarta a szőke. Majd mindenki egyszerre kiálott fel.
- Ott lesz! - kezdett el rohanni a zebrához a csapat. A lámpa hamar zöldre váltott, gyorsan átrohantak az úttesten a hintószerű valamihez.

A boltból -mintha végszóra- két Shutokus lépett ki. Az alacsonyabbik körbenézett, majd szeme elkerekedett amint meglátta a feléjük rohanó csoportot.
- Ühm, Shin-chan… -kezdte Takao, de még mindig nem vette le a szemét a feléjük hatalmas sebességgel száguldó csapatról.
- Ez meg mi a frászt keres itt, nanodayo? -mordult fel Midorima, amint meglátta a riksájukban üldögélő kutyát.
Takao a barátjára pillantott, majd oda ahova a csapattársa bámult. Aztán elröhögte magát.
Kettes egy váratlan pillanatban felvakkantott, kiugrott a riksából és szélsebesen futni kezdett, mielőtt a Seirin megérkezhetett volna.
Viszont a kutya nem a gazdája felé futott, hanem pont az ellenkező irányba.
Amikor Kurokoék odaértek a riskához, nem lassítottak. Ám a kutya az utcasarkon befordulva újból eltűnt.
Utána rohantak, de már késő volt. Kettes felszívódott, megint.

***

- Akkor pontosan mi is történt? - kérdezte Takao a többiektől. A csapat gondterhelten vette körbe a riksát, a kör közepén a két Shutokussal.
Míg Midorima a riksájában ülve, addig a sólyomszemű a biciklijének dőlve hallgatta a Seirinesek beszámolóját.
- De hogy kerülhetett Kettes pont a ti riksátokba? -ráncolta a szemöldökét Hyuga.
- Jó kérdés. - tette karba a kezét Takao.
- Lehet felismerte. -ötletelt Kise. - Amúgy Midorimacchi és Takaocchi mit kerestek itt?
- Városnézőben voltunk. -habozott az irányító. - Nemsokára találkozunk Shin-chan egyik barátjával.
- Értem. - mondta Hyuga, s a csapattársai, valamint elsősorban Kuroko felé fordult. - Folytatjuk tovább a keresést?
A többiek neheztelve néztek egymásra. Délután volt, és már 3 órája keresik Kettest.
Kuroko kétségbeesett arccal nézett végig a csapaton. Már épp megszólalt volna, de Midorima gyorsabb volt.
- Talán segíthetünk, nanodayo. -tolta fel a szemüvegét. - Amíg van időnk, körözhetünk a környéken, elvégre mi gyorsabban át tudjuk fésülni az utcákat.
- Megtennétek? -kérdezte ámulva Kagami. Midorima szeme a vörösre villant.
- Váó Shin-chan, hirtelen mennyire nagylelkű lettél! -vigyorodott el Takao, majd ő is Kagamira pillantott. - Visszatérve,  természetesen.
Kuroko szeme felcsillant. Nagyon hálás volt Midorimáéknak, amiért felajánlották a segítséget. De nem csak ők, a csapata is és Kise-kun is támogatja. Úgy érzi, nagyon nehezen fogja tudni meghálálni nekik.
Mintha ezen gondolatai kiültek volna az arcára, mivel Kagami aggódóan méregette az alacsonyabbik fiút.

- Köszönöm a segítségeteket. - mondta Kuroko. - Mindenkitől.

***

Miután megbeszéltek mindent, és miután Midorima és Takao ki kő-papír-ollózták, hogy ki tekerjen (amiből természetesen Shin-chan jött ki győztesen), a Seirinesek továbbálltak.
- Merre mehetett? -állt meg a sarkon a Seirin kapitánya. - Mi van errefele?
Kis gondolkozás után Riko megszólalt.
- Erre van az az étterem, aminek a környékén találtuk meg először Kettest.
- Lehetséges hogy visszament oda?
- Derítsük ki!

***

Na amint látjátok itt lenne a folytatás. Most rendesen belehúztam, és lassacskán közeledünk a végkifejletthez.
Észrevehettétek hogy egy kicsit össze-vissza raktam fel a részeket, de ez ugyanis azért volt, mivel felváltva írtam őket.
A közeljövőben igyekszem több karakterről írni, nehogy csak a kedvenceim kapjanak kiemelt helyet eme könyvecskében.
Hamarosan jövök, valószínűleg egy sárgarépával és a baka(o) társával.
Igen. A répa, nanodayo.
És igen, tudom hogy ők voltak már egyszer, pedig itt mondom hogy írok majd másokról is csak... na.