( A fenti képen látható, hogy hogyan néz ki Senki. )
~
Lassan kikászálódok az ágyból és elkezdek készülődni. Utálok ünneplősen menni a suliba. Olyan kényelmetlen, de muszáj vagy beírást kapok. Faszomba.
Nem reggelizek, mert minek? Úgysem szoktam soha.
Felhúzom a cipőmet - jó kis tornacipő ( fekete ) és úgyis illik a fekete nadrágomhoz és fehér ingemhez meg a vörös nyakkendőmhöz.
Felkapom a táskámat a vállamra és elindítok egy zenét. Apámék még ilyenkor alszanak. Minek is keljenek fel? Ugyan. Még picit hideg van az éjszakai lehűlés miatt. Jól tettem, hogy a hosszú újjú ingemet vettem fel.
Hamar megérkezek a sulihoz. Már egy csomóan vannak. De utálom a tömeget. Meg az embereket.
Odamegyek az osztályomhoz és beállok hátra. Nem is olyan sokára elkezdődött az évnyitó. Himnusz...az igazgató végül a szózat. Én ezt mindet zenehallgatással bírtam végig ülni. Annyira unatkoztam.
Bemegyünk az osztályba és levágom magamat a szokásos helyemre: az ablakhoz a legutolsó sorban.
Egy valamit viszont furcsálltam. Egy fekete hajú srác, aki a tanároknál fogta a zászlót folyton engem bámult és mosolygott. Egy picit ilyesztő volt a feketére kihúzott szemeivel. Rajta csak fekete volt. Fekete ing, farmer, tornacipő és a vörös sulis nyakkandője. Csak azok szoktak kint állni, akik kitűnő tanulmányi átlaggal rendelkeznek.
Észre sem vettem, hogy elkezdődött a négy osztályfőnöki óra. Nagyon fogok unatkozni. Utálom az ilyen napokat, de legalább nem vagyok apámékkal. De annyira nem megy ki az arca a fejemből meg ahogy mosolygott rám. Olyan ilyesztő volt.
- Osztályfőnök! - felteszem a kezemet.
- Igen, Ren?
- Kimehetek a mosdóba?
- Mejnél. - meghúzza a vállát és rámutat az ajtóra.
Lassan felállok a helyemről és kimegyek a teremből egyenesen a fiú mosdóba.
Kinyitom az ajtót és halkan becsukom magam mögött. Bemegyek az egyik fülkébe és pisilek. Valaki bejött, mert kinyitották és becsukták az ajtót.
Halál csöndben maradok és felállok a wc-re, hogy a lábam se látszódjon ki és becsukom a wc ajtót a kis retesszel. Még levegőt sem veszek. Nem akarom, hogy megtudja: itt vagyok.
Pont a mellettem lévő fülkébe megy be. Semmi hang.
- Szia, Ren Hoss. - odakapom a fejemet a hang irányába. Ő az az előbbről. Most becsukott szemmel mosolyog és fogja a fülke fából készült falát. Én meg majd' leesek a wc-ről. - Láttam, ahogy bejöttél. Gondoltam jövök köszönni.
- H-honnan tudod a nevemet? - picit félve kérdezem.
- Oh, igaz is. - leszáll a wc-ről és kijön a saját fülkéjéből - Gyere ki te is.
Megfontoltan kinyitom az ajtót és kilépek.
- Örvendek. Én vagyok Senki. - mondja mosolyogva én meg tátott szájjal bámulok rá vissza.
- Én... Azt hittem...
- Hogy lány vagyok? Nem. Élő férfi ember vagyok.
- A-aha... Értem. De hogyhogy megismertél?
- A szemeidről és az arckifejezésedről.
- Oh. - ezen tényleg meglepődök és picit zavarba jövök. - Hát, én is örvendek.
- Neked is négy osztályfőnökid van?
- Aha. Nem szeretem. - folyton a szemeit bámulom. Egyszerűen nem bírok betelni a látvánnyal. Olyan macska szemei vannak. Imádom a szemét. Elvarázsol.
- Ellógjuk?
- Komolyan? - elképedek.
- Aha. Rosszullétre hagyatkozva elmegyünk innen.
- Csak mi ketten...?
- Mert látsz itt valaki mást? - elneveti magát és széttárja a karjait.
- Nem.
- Akkor?
- Legyen. - meghúzom a vállamat.
- Ez a beszéd!
Kimegyünk a wc-ből és elmegyünk a saját termünkbe. Rosszullétre hagyatkozva elkérezkedek innen.
Felkapom a vállamra a táskámat és kifele menet még hallom, hogy olyanokat mondanak, hogy "balfasz" meg "dögölj meg" és " ne gyere vissza". Nem érdekelnek. Csak a szabadság és... Nem tudom a nevét. Azt nem kérdeztem meg tőle. De olyan magas. 165 centi lehet. Bárcsak én is olyan magas lehetnék, mint ő... Nem kellene felfelé néznem, amikor beszélek neki. Olyan idegesítő.
Kilépek a kapun és ő ott vár. Támaszkodik a falnak és bámulja a felhőket. Olyan gyönyörű a látvány. Mi van... Hogy a faszba mondhatok ilyet egy srácra srácként?! Mi a fasz lett velem emberek?
Megpillant és int egyet, hogy menjek oda.
