Hold szülötte lány, avagy Ever világ uralomra tör

2.

[Előző részek tartalmából]
Tegnap volt a tizenhatodik szülinapom. Már egyből fura volt mert egy "ajándékot" kaptam. Kiderült hogy aznap van telihold. A "kavicsokból" lett egy íjj és nyíl. Lehet hogy az anyám "Holdkirálynő". Meg kell majd védelem az univerzumot. De hogy, azt ne tudom. Éppen a "szüleimmel" beszélek.

-Mi az kislányom ,valami baj van?-Jön közelebb Anya.
-Lenne egy kérdésem.
-Mégpedig?-ásít eggyet Apa.
-Ti vagytok az igazi szüleim?-kérdezem nagyobb hangra kapcsolva. A kérdésemre összenéznek segítdséget kérve.
-Az igazat?-Mondja Anya.
-Igenn!
-Hát, három éves voltál mikor rád találtak. Se szüleid, se rokonaid. Végül úgy gondolták, hogy nem maradhatsz egyedül, ezért inkább nevelőszülőknek adtak téged, és így kerültél hozzánk.-Csak sóhajtott akkor egyet mert nem bírtak mást kinyögni. Miért pont én?
-Ezt mégis mikor akaratától elmondani?
-Hát tudtuk hogy nem sokára eljön az idelye.
-Hát, kösz szépen, hogy elmondtátok!-kömybelábadt szemmel kirohantam. Egyenes a szobámba futottam. Megnyugtatott a sötétkék színe. Elkezdtem keservesen sírni. Miért? Miért? Miért? Végül álomba sírtam magam.
Másnap reggel átöltöztem és előkaptam a táskámat. Elpakoltam a telóm és még pár cuccot.
-A holdas cuccomat el kéne rakni.-gondoltam és elindultam az íróaztalom felé. Fölkaptam magamra a táskámat és az "ékszereket".
Lefelé menet nekiütköztem valakinek.
-Hova-hova kisasszony?
-Elmegyek! Nem tudom mennyi időre, de elmegyek! És Anya nem tudsz ebben megállítani!
-De.... Ever...-nem bírja befejezni, mert rácsapom az ajtót(nem komolyan). Mikor elértem a harmadik házat megállok és előveszem a telefonom. Elkezdem csörgetni Maját.
-Haló?-szól bele egy hang.
-Szia Maja!
-Ja te vagy az? Nekem magánszámot írt ki.
-van egy kis baj.-elhúzom a számat, bár tudom úgysem látja.
-Mi a baj? Jól vagy? Hol vagy?-kezdett bele a kérdéseibe.
-Semmi -semmi, majd elmondom személyesen. Ma ott aludhatok nállatok?-kezdett szibpogni.
-Persze! Mi történt? Hol vagy?-kezdi újra a "faggatást".
-Még az utcánkban.
-Oksi, akkor öt perc és ott leszek! De ne menj el!-lerakta a kagylót.

🌙 🌙 🌙

Ahogy mondta öt perc se kellet hogy ideérjen. Bár, mindig is örültem hogy közel lakunk.
Amint meglátta könnyel teli arcom rögtön elkezdett futni, s mikor ideértve erősen megölelt.
-Minden oké?-kérdezi aggodalmaa arcal.
-Kiderült hogy a "szüleim" ,nem is az igazi szüleim.-szipogok párat.
-Mindegy, majd később majd megbeszéljük! Most feldobom a napodat!-megfogta a csuklóm és elkezdett húzni.

Sziasztok! Tudom ez nagyon rövid lett, de alig vártam hogy kirakjam. Nemsokára hozom a kövi részt(ami sokkal hosszabb). Bocsi a helyesírási hibákért.
Nektek eddig tetszik?