Anime one-shotok

Inazuma eleven

A Raimon focicsapatának a menedzsereként a tagok legtöbbjével jól kijössz, néhánnyal különösen jól is. A két legjobb haverod Hiroto és Fubuki, és velük töltöd a legtöbb idődet is sulin kívül. A mai nap is együtt sétáltatok haza Hirotoval, de most kivételesen Shirou nélkül, mivel azt mondta a vörös hajú barátodnak, hogy dolga van iskola után. Szóval  éppen nevetve mentetek kettesben ( ͡° ͜ʖ ͡°) , amikor valaki a nevedet kiáltotta. Mindketten megtorpantatok, majd amikor megfordultál Fubukival találtad szembe magad. Látszott rajta, hogy sokat futhatott idáig, mert a térdére támaszkodva kapkodott levegő után, ezáltal elkerülve Hiroto megvető tekintetét.

-Nem azt mondtad, hogy nem tudsz velünk jönni?- néztél rá meglepődve.

-Tessék? Nem tudom miről beszélsz- emelte fel lehajtott fejét, majd egy tőle megszokott mosollyal legyintett egyet és csatlakozott hozzátok. Ejtettétek a témát, és a szokásos módon folytattátok a haza vezető utat. Legalábbis csak kívülről tűnt megszokottnak, ugyanis mintha kicsit fagyosabb lett volna a levegő hármótok között. Néha-néha valamelyikőtök megszólalt ugyan, de nagy részben kínos csönd jellemezte utatokat. Amikor a kereszteződéshez értetek, ahol Fubukitól elválik utatok megálltatok. 

-Hát akkor... sziasztok- mondta egy zavart mosoly kíséretében a fehér hajú fiú, intett egyet, majd megfordult és elment.

Elindultál hát Hirotoval . A továbbiakban mintha enyhült volna a hangulat, de még mindig más volt a megszokotthoz képest. Hiroto mintha teljesen máshol járt volna, és az arcán nyoma sem volt a megszokott mosolyának. Meglátta, hogy az arcát figyeled, villantott egy ilyen cuki mosolyt, mire te elpirulva elfordultál tőle. Amikor elértetek a helyhez, ahonnan külön szoktatok válni, megszólalt:

-Nem bánnád, ha hazakísérnélek? Szeretném tudni, hogy biztonságban hazaérsz- mondta a tarkóját vakargatva, látszólag zavarban.

Nem igazán volt ellenedre ( ͡° ͜ʖ ͡°) , mert nagyobb biztonságban érzed magad mellette, szóval igent mondtál neki.  Amúgy ez az első eset, hogy eljön veled a házadig. Amikor odaértetek, kinyitottad az ajtód, majd hátrafordultál, hogy ints Hirotonak, de az ölelő karjaiban találtad magad. Először lefagytál, de utána te is visszaölelted a drága barátodat (FRIENDZOOONED). 

Amíg mellettem maradsz semmi bajod nem eshet. Én megvédelek mindentől, és nem kell félned soha többé. Megadok neked bármit amire vágysz. Miért nem veszed észre, hogy a sors nekem teremtett téged? Miért tűnik úgy, hogy nem vagyok elég jó neked? Miért nem veszed észre, hogy így érzek? A többi fiút sem vetted észre, akik odavoltak érted, de én észrevettem őket. Shirou is így érez, de majd én megmutatom neki... Megmutatom neki, hogy az én szerelmem erősebb bárkinél. Hogy az enyém vagy, és az is leszel... Örökre...

Végül egy pár pillanatig így maradtatok, és amikor már kezdett fura lenni finoman eltoltad magadtól. Amikor az arcára néztél a tekintete nagyon komoly volt. 

-Jó éjt- suttogtad, majd mikor becsuktad az ajtód sóhajtottál egy nagyot. Ez fura volt, el kell ismerni. Még nem igazán szoktál hozzá Hiroto hirtelen... szeretetnyilvánításaihoz. Végül felmentél a szobádba, és mikor elhúztad a függönyt megláttad, hogy Hiroto éppen az épületet nézi (csodálja az építészeti tervezést... micsoda waxolt kőfalak), majd megfordul és elsétál.

---  Fubuki szemszög *-* ---

Nem sokkal miután hazaértem a telefonom jelzett, hogy üzenetet kaptam. Hirototól jött, de csak ennyi állt benne:

Este hatkor találkozzunk a szokott helyen. Beszélnem kell veled. 

Különös, gondoltam. Most találkoztunk, miért nem mondott semmit? Lehet választ kapok rá, hogy miért viselkedett olyan furán. Igen, valószínűleg erről lesz szó...