Mentsük meg Harry Styles becsületét!(Harry Styles Fanfiction)

Part 4

Eljött az este. Alíg vártam,hogy találkozzak Zaynnel. Nagyon jól kicsíptem magam:felvettem egy Nirvana-s pólót,kék,szakadt farmert húztam. Nem csináltam semmit a hajammal,csak egyszerűen kieresztettem és ennyi volt a nagy öltözködés. Most biztos felmerül valamennyitekben,hogy hol marad a smink,meg a kiegészítők. Nem használok sohasem sminket,jobb szeretem,ha természetes vagyok.

Nagyon hamar felöltöztem(szerintem),de azért már Steven siettetett:

—Szundi,kész vagy már?

—Igen,jövök.-mondam,és kiléptem a fürdőszoba ajtaján.

—Hűha!-kerekedett el a szeme Stevennek—Jól kicsipted magad!

—Dehogy,olyan normális vagyok.-erősködtem,de aztán észre vettem,hogy nagyon néz. Kezdtem zavarba jönni—Steven! Ne nézz már!

—Jól van na! Csak olyan...

—Olyan mi?

—Olyan másképp nézel ki!

—Na jó,induljunk,mert elkésünk.-kongattam félre a harangokat,mert kezdtem már nagyon zavarba jönni,így hát cipőt húztam,kabátot vettem,és elindultunk.

Ketten mentünk az utcán Stevennel. Ha valaki látott, biztos azt gondolta,hogy tényleg járunk, pedig csak nagyon jó barátságban voltunk egymással.

—És mi a terved?-kérdezte Steven, miközben sétáltunk a Zayn koncertre(egyébként azért sétáltunk,mert nem volt messze a hoteltől).

—Hogy érted ezt?

—Jól. Mit fogsz ott csinálni?

—Hol?

—Oh,hát hol? A Zayn mittudoménmin!

—Steven! Mit lehet csinálni egy koncerten őszintén. Táncolni fogok a színpad előtt és közben órdítani fogom a daloknak a szövegét.-meredtem rá Stevenre.

—Oké,oké. Én sem így kérdeztem! És mi lesz azzal, amiért ide jöttünk?

—Harryre gondolsz?

—Aha,mi lesz vele?

—Holnap megkeressük.-válaszoltam tök nyugisan.

—Te hülye vagy? Mi az,hogy megkeressük. Te megkeresed,én nem tartok veled.

—Oké,akkor megyek egyedül a nagy Londonba,és reménykedek abban,hogy nem tévedek el.

—Meggyőztél! Megyek veled.-mondta Steven én meg egy nagy vigyort vettem rá.—Mit vigyorogsz? A szüleid reánk bíztak,ha elveszel mi leszünk a felelősek.

—Hát kösz. Semmi baráti szeretet!-szomorodtam el.

—Na jó na! Azért is megyek veled,mert a barátom vagy.-valta be Steven,majd odaértünk a koncert területéhez.

Megvettük a jegyünket,nem mondhatni olcsó mulatságnak,de szerintem megérte,pedig még csak nem is az első sorokban élvezhettem Zayn zenéit. Attól eltekintve nagyon jó volt,és igen táncoltam,és énekeltem is. Szegény Stevennek nem lehetett valami jó,mivel ő nem nagyon rajongott Zaynért és egy dalát sem ismerte. Szóval egész este csak annyit csinált,hogy hallgatta az én ordító hangomat. Zayn elég távol volt tőlem,ezért nem is reménykedtem abban,hogy képet meg autógramot is kapok tőle.

Vége volt a koncertnek,aminek nem nagyon örültem,hiszen nagyon jól éreztem magam.

—Gyere!-fogta meg a kezem Steven és vitt a színpad irányába.

—Steven! Nem arra kell kimenni,hanem arra.-mutattam a kijáratra.

—Tudom,de, ha már eljöttünk,akkor ne üres kézzel menjünk haza,kérjünk autógramot Louistól.

—Milyen Louistól?-mondtam neki kérdőn.

—Akkor a nemtudomhogyhívjáktól.

—Steven. Te azt sem tudod,hogy hogy hívják?

—Hát... Az előbb még az eszemben volt.-védekezett Steven.

—Zayn.-mondtam mérgesen.

—Akkor gyere kérjünk egy aláírást Zayntől.

Nem mondtam Stevennek semmit,mert nem akartam,hogy meg se próbáljuk,de az a tudat volt bennem,hogy Zayn úgy sem fog senkinek sem autógramokat osztogatni. Egy világhírű sztárnak több dolga is van annál,minthogy hülye rajongóknak,hülye aláírásokat adjon,és hülye fényképeket csináljon azokkal. Na,de egy próbát megért,bár abban sem voltam biztos,hogy egyáltalán találkozok vele közelebbről.

—Zayn! Zayn!-kiáltott Zayn után Steven.

—Steven! Ne kiabálj már! Elijyeszted.-mondtam miközben láttam,hogy Zayn gyorsabban megy az autó felé.—Zayn! Zayn! Kérlek! Csak egy képet,vagy egy autógramot!-kiáltottam.

Zayn már ült volna be a kocsiba,amikor egy pillanatra megállt, megfordult,aztán ezt mondta:

—Gyertek ide a képhez,de siessetek,míg a más rajongók észre vennék.

Nagyon boldog voltam,úgy látszik Zaynnek nagyon nagy szíve van,vagy csak megsajnált,olyan ártatlanul néztem. Megcsináltuk a képet.

—Mi a neved?-kérdezte,amikor előszedte a golyóstóllját,hogy írjon nekem egy aláírást.

—L...-akartam mondani a nevem,mire Steven közbe szólt.

—Szundi. Szundinak hívják.-mondta Steven.

Nagyon mérgesen néztem rá,de végül is alkut kötöttünk,így nem szóltam semmit.

—Szundi? Érdekes neved van.-mondta egy kicsit mosolyogva Zayn. Igazából elképzelem,hogy mit gondolt magában:,,Ki az a hülye,hogy a gyerekét a hupékék törpikék egyik szereplőjéről nevezte el?!" Bár nem mondta,de én azért tudom,hogy kb mit gondolnak az emberek.

Megkaptam az autógramot,meg kaptam két képet. Igen,kettőt,mert az egyiken (Zayn állítása szerint) rossz volt Zayn haja. Aztán pedig útnak indultunk hazafelé,mivel már az idő 23:00 körül volt.

Amint próbáltunk a több rajongó között elmenni, egyszer csak véletlenül neki mentem egynek.

—Jaj bocsánat!-kértem az elnézést.

—Semmi baj!-mondta és felemelte a fejét,ekkor megismertem:

—Harry?!

Itt van a part 4. Remélem,hogy tetszik. Írjatok bátran kommentet,és szavazzatok a részekre. Köszönöm szépen mindenkinek!❤