Dancing Love

//1.fejezet: Egy táncos élete//

                                ☆☆☆

"Már 9 éve táncolok... Életem minden percében... Tánc nélkül üres lennék... Érezném, hiányozna valami... Tánc nélkül... Hiányozna a másik felem..." ilyeneken gondolkodtam matek óra közben. Nem értem mi üthetett belém... Soha nem cikáztak még hasonló gondolatok a fejemben. Furcsán éreztem magam. Egy ismeretlen érzés kerített hatalmába. Vajon mi lehet ez?

Aizawa Keiji vagyok, 17 éves. 9 éve táncolok a Kamikawa-Táncsúdiónál.
Jelenleg Tokyo egyik leghíresebb gimnáziumában tanulok Média szakon. A tánc mellett kevés időm marad a tanulásra ezért nem vagyok annyira jó diák.

-Aizawa-kun! 3. egyenlet!
Ezekre a szavakra lettem figyelmes. Teljesen kiment a fejemből a tanóra. De most magamban sem kéne kételkednem mert egy hét múlva nemzetközi-bajnokság lesz Osakában. "Ezen a versenyen is győznünk kell!" Folytattam a merengést.

                 ●Pár óra múlva●

Kettőt ütött az óra, ami az iskola végét jelenti. Egyből haza rohantam, gyorsan ettem valami vackot amit a hűtőben találtam majd sietve összepakoltam az edzőfelszerelésem. Mostanában csak a késésban vagyok jó. Mivel fél órára lakom az iskolától fél 3-ra értem haza, ami az edzésem kezdetét jelenti. Hétfőn mindig elkések amit a párom nem néz jó szemmel. Végülis igaz, hogy együtt táncolunk és egymás nélkül semmire sem mennénk. A párom, Fujita Aiko szinte már a sempai-om. 3 évvel idősebb mint én, mégis sokkal gyerekesebb nálam. De pont ez teszi gyönyörűvé ezt a sportot. Nem számítanak a különbségek, egy párt alkottok, közösen kell a legjobbnak lennetek. Viszont elég drága is egyben. Évente kb. 170.000 yent (kb. 400.000 forint) költök rá. Apám kiskoromban elhagyott minket édesanyámmal, aki jelenleg Amerikában dolgozik azért, hogy meg tudjunk élni. Ezért jelenleg egyedül élek. Anyám küld egy kevés pénzt havonta, én is dolgozom részmunkaidőben egy kávézóban, hogy tudjam fizetni a gimi tandíját. A maradék pénzem meg mind a táncra költöm. De most rohanok edzésre mert nem akarom megvárakoztatni a párom. Nekem tényleg a tánc az egyetlen dolog amiben örömöt lelek. Nagy sietséggel telnek a napjaim: reggel iskolába rohanok ahol rengeteg házit kapok, haza sietek, gyoran eszem valamit, utána késő estig edzés, és még vár otthon a házimunka meg a tanulás. De már hozzászoktam. Vissza az eseményekhez: most szálltam le a vonatról és most edzőtársamra várok aki elfuvaroz a tánctermünkhöz. Meglátom az autót de valami sötét aura veszi körül. Szegény Kanda-kun nincs valami jó hangulatban. Most váltak szét a párjával így most új után kell néznie. Senkinek nem ajánlom ezt a procedúrát. Kész kín-szenvedés. Be kell jelenteni az adott ország Táncsport-Szakszövetségének ahol regisztrálni kell a változtatásokat. De ez sem ingyen van ám! 4000 yen (kb. 9000 forint) egy ilyen párcsere. Kanda-kun percek alatt ott termett a táncteremnél. Könnyes búcsút vettünk egymástól és dalolászva indultam be a terembe. Viszont ami ott várt...

SZIASZTOOOK! Ez az első írásom, ami szerintem elég egyedi mert nem láttam hasonló témájú magyar storyt. Remélem tetszeni fog! Ha bejött akkor ne felejts el vote-olni és egy kommenttel is megdobhatsz, hogy lássam olvassátok! ❤