Love, Steph

Childhood memories

1985. Július 18.
d.u 10:07
LA, West Hollywood

-William?
Csak meredten bámultam rá. Három éve nem láttam. Vele nőttem fel. Ha bármi bánatom volt, kisírhattam magam a vállán. Ott volt velem jóban, rosszban. Rengeteget jártunk el együtt, hiszen mindketten a családi házból menekültünk. Volt, hogy éjszakákat töltöttünk együtt a semmi közepén, otthonról elszökve.
- Ki az a William?- röhögtek fel a srácok mellettem.
-Kuss idióták-nevetett fel.-Már Axl. Axl Rose-mosolygott, és nehezen befészkelte magát közém és Duff közé.
Azt a mosolyt, és hangot bárhol és bármikor felismerném.
-Hogy kerülsz ide?Ráadásul ezekkel az idiótákkal- nevetett fel ismét.
Boldognak tűnik. Szokásos William. Vagyis Axl. Mindig is gondolkodott a név váltáson, de nem tudtam hogy már meg is történt. Mondjuk miért is tudnám. Hiszen három éve semmit sem tudok róla.
-Szerintem a családi háttér sztorit nem kell elmesélnem. Mindent tudsz. Úgyhogy eljöttem. Tegnap érkeztem. Duff hívott estére. Együtt dolgozunk-vontam vállat, és rágyújtottam.
-Figyeljetek,nem akarok közbe szólni, de asszem' Izzy és Abbye eltűntek-hajolt oda Slash, miközben majdnem előre esett. Azt hiszem kezdi megérezni a piát.
-Az az Abbye?-kérdezte Axl.
Néhányszor ők is összefutottak rajtam keresztül. Nem túl sokszor, de nagyjából ismerték egymást. Bólintással válaszoltam.
-Ő is tegnap jött?
-Nem. Már két éve itt dekkol.
-Sosem futottam össze vele-mondta.
Nagyon furcsa őt ismét látni. Ennyi idő után is úgy beszélgetünk, mintha semmi sem történt volna. Pedig igenis rengeteg minden történt.
-Egyszerűen nem hiszem el-ráztam meg a fejem.-Újra látlak-mondtam hatalmas mosollyal arcomon.
Axl tényleg meghatározó személy volt egész eddigi életemben. Legjobb barátok voltunk. Rengeteg időt töltöttünk együtt. És most újra láthatom. Mintha vissza mentem volna az időben három évet.
-Nem gondoltam hogy valaha is újra találkozunk. Amikor elmentél, egy időszak zárult le az életemben. Az egész gyerekkorom, és veled együtt minden eltűnt. Mikor Abbye is elment, teljesen magányos maradtam-mondtam és beleittam ismét a vodkámba.
Utálom ezeket a nyálas érzelmes szövegeket. De a pia már kezd beütni, én meg kezdek egyre őszintébb lenni. Axl arcán megjelent egy mosoly, majd nevetni kezdett.
-Most meg mivan?
-Olyan aranyos vagy-nevetett.-Mindig is az voltál.
-Utállak Axl-mondtam és belevertem vállába.
-Hé,hé. Még a végen homokot szórok a hajadba. Vagy összefirkálom a kezed tollal-mondta nevetve.
Ezeket mind megtette. Mikor még kisebbek voltunk.
-Én meg beleragasztom a hajadba a ragómat.
-Kegyetlen voltal. Kikellet vágni egy tincset a hajamból-játszotta a sértődött gyereket.
-Igyál-löktem elé egy újabb sörös üveget.
Abbye és Izzy hatalmas nevetéssel tértek vissza közénk.
-Ti meg hol voltatok?- néztem rá Abbyere.
-Hát izé...-nevetve nézett Izzyre.
-Dugtak a mosdóban-nevetett fel Steven.
Egyikük sem tagadta, úgyhogy valószínű igaz is. Majd kifaggatom erről Abbyet.
-Szia Abbye-köszönt Axl.
-Ez nem igaz!- nézett rám Abbye mosolyogva-Te itt? Ezer éve nem láttalak-majd egy öleléssel köszöntötték egymást.
-Itt mindenki ismeri egymást?- kérdezte Slash egy üveg whiskyvel a kezében.-Nekem már csak ez marad-vonta meg vállát, és húzott egy jókorát az üvegből.
-Mindenesetre, ne vegyétek el. Szükség van rá a bandában- mondta Duff, vállba veregetve Axlt.
-Sikerült?- néztem rá boldogan.
-Nincs olyan nagy hírnevünk, de vannak fellépéseink. Az embereknek tetszik a zene amit csinálunk. Mi meg élvezzük-mondta mosolyogva.
Tudtam, hogy szeretne egy bandát, és hogy teljesen önmaga lehessen. Tessék, megkapott mindent amit szeretett volna.
Vodkás üvegem is kiürült,amit egy whiskys üveg váltott fel. Axlel sikeresen kiürítettük azt is. Közben Steven megkinált egy spangliva, aminek a negyedét én szívtam el. A mellettem fentrengő Slashen röhögtünk. A srác egész éjjel a whiskys üveget ölelgette, mintha megtalálta volna élete szerelmét. 
A bent terjengő szagoktól és fulladt levegőtől kezdett egyre jobban beütni a pia, és hányingerem is lett.
-Kimegyek a levegőre-szóltam, miközben próbáltam átverekedni magam a fetrengő Slashen, és az egymás szájában elvesző Izzyn és Abbyen.
Az ajtóban még ellöktem magam elől  pár szőke bigét, majd sikeresen ki jutottam, és leültem a bejárattól pár lépésre. Hirtelen, de jólesően csapott meg a hűvös levegő. Már sokkal kevesebben voltak az utcán, sőt talán csak a bárokból hazafelé lézengő emberek lehettek azok.
-Minden oké?-ült le mellém Axl.
Hangos nevetésben törtem ki. Még magam sem tudnám megmondani min röhögtem. Majd miután normalizáltam levegő vételem, Axl vállára hajtottam a fejem.
-Már csak te hiányoztál- törte meg a csendet.
-Tessék?- kérdeztem, miközben még mindig mozdulatlanul ültem mellette.
-Az életemből. Már csak te hiányoztál.
-Ez most szarkazmus, vagy tényleg komolyan gondolod?- ezúttal már felemeltem fejemet a válláról.
-Ez halál komoly-mondta, és talán tényleg igazat mond. Az arca komoly volt, semmi szarkasztikát nem véltem felfedezni rajta. 
Csak mosolyogva közelebb csúsztam hozzá. Karjaival körbefonta vállaim, majd közel húzva magához megölelt. Egyszerűen csak biztonságban éreztem magam a karjai közt. Mintha megszűnt volna a világ körülöttünk, és mintha az egész gyerekkoromat újra élnem mellette. Vele bárhol, bármikor jobban éreztem magam, mint otthon.
-Jól vagytok?- jött ki Duff.
-Persze haver-helyeselt a vörös.
-Akkor húzzátok vissza a seggetek-mondta a szőke nevetve, és el is indult.
Ő lehetett a legjózanabb mindenki közül. Nevetve álltunk fel Axlel, majd követtük befelé a szőkét.
Steven ölében, egy túlzottan is alul öltözött lány terpeszkedett. Egy melltartó volt rajta, egy miniszoknyával.
-Szia. Hannah vagyok-mosolygott rám.
Nevetésre késztetett, hiszen teljes önmaga egy vicc volt. Szőke haja, már a kócosabbnál is kócosabb volt. Fekete szemfesték húzódott a szemén, a száján egy piros rúzzsal, amit teljesen elkent. Nem is értem Stevent. Ez vonzó számára?
- Csá-intettem felé, miközben befészkeltem magam Axl és Duff közé.
Előkerült meg pár spangli, és pár olcsó bor. Axl poénjain röhögött mindenki. Slash a kanapén kidölve feküdt, Duff próbálta meg az öléből lelökni, ami aztán sikerült is neki, így a bongyor a földön kötött ki. Meg sem érezte az egészet. Mintha csak fejbe ütötték volna, valahogy én is hasonlóan éreztem magam.