Fetish [daddy kink]

Első fejezet

o n e

"

Megengedem, hogy megérints, apuci.

"

__________

– Mennyit fizet, ha megteszem? – kérdezte a lány, szemeit eltakarták hosszú pillái, ahogy lehajtotta a fejét. Az alatta elterülő nedves területet vizsgálta, és próbált rájönni, hogy a fűszálak miért csiklandozzák a lábát ennyire.

A nap ragyogóan sütött, szinte sikkasztó hőség uralkodott a kisvároson. Ilyenkor az ember leginkább otthon az ágyon fetrengve szenvedné végig a napot... persze, a gyerekeket leszámítva.

Penny felnézett az előtte álló alakra, a szemei különösen csillogott, mintha valami rosszban sántikálna.

A haja két oldalt be volt fonva, kiemelve ezzel a kislányos báját. Porcelán szerű testét egy rongyosra hordott póló, és kantáros szoknya fedte.

– Mennyit kérsz?

– Nagyon drága mulatság lesz önnek. Ezt ugye tudja?

– Gondoltam... – rázta meg a fejét egy sóhaj közben. Elővette a pénztárcáját, és kivett belőle valamennyit, majd a kislány kezébe nyomta.

– Hmm... – gondolkodott el Penny. Kevésnek találta a pénzt, amit kapott.

– Jól van – adta be a derekát a férfi, majd megduplázta az előbbi összeget. – Így már jobb? – a hangja bosszúságról árulkodott. Már hogy ne lenne az? Egy kislány szinte kifosztotta őt.

– Rendben – mondta könnyedén a kislány, és kivette a férfi kezéből a csokrot, majd elindult Tina kisasszony háza felé.

Majd egyszer csak megállt. Hátrafordult.

– Egyébként Penny-nek hívnak – közölte, mielőtt folytatta volna az előbbi útját.

Nem nagyon értette, hogy a férfi miért nem személyesen adja oda a virágot, és helyette miért egy kislányt kér meg erre.

Bolondnak tartotta, de tetszett neki a göndör haja. Nem gyakran látott hosszú hajú férfiakat a környéken.

– Harry! – kiáltotta utána a pasas. – Harry-nek hívnak – ismételte el a nevét.

Penny-nek esze ágában sem volt visszafordulni hozzá. Nem is igazán érdekelte a neve, csak kézbesíteni akarta a borzalmas – színben egymáshoz nem passzoló – virágokat Tinának, aztán visszamenni a kertjükbe, hogy a locsoló alatt henyélhessen a nap további részében.

Ahogy a nézte a csokrot, volt benne egy oda nem illő elem. Egy kártya.

A kislány hátrafordult, hogy Henry ott van-e még, majd mikor látta, hogy kint van látó távolságból, kihalászta a virágok közül a kis papírt.

Tudta, hogy nem szabadna ilyet tennie, hiszen neki semmi köze ahhoz, hogy mit írt neki a férfi, de képtelen volt visszafogni magát.

Az üzenettől hányni támadt kedve. Ragacsosabb volt a juharszirupnál, amit a reggeli palancsintával szokott enni.

Fintorogva visszatette a papírt, és becsengetett.

– Szia Penny! – nyitott ajtót Tina.

— Ezt Hardin bácsi küldi önnek – mosolygott, ahogy Tina felé nyújtotta a virágokat. Az arcáról lefagyott a mosoly, és bizonytalanul nyúlt az ajándékért.

– Úgy érted, Harry? – Penny megvonta a vállát, és a kezébe nyomta.

– Lehet.

– Tudod mit? Neked adom a virágokat – ezzel vissza is került hozzá a csokor.

– De...

– Vidd haza, és tedd őket egy vázába – mosolygott hűvösen. – Nekem most mennem kell.

Penelope ott állt egy csokorral a kezében... tanácstalan volt.

Haza nem akarta vinni a virágokat, de vissza sem akarta adni Tinának, mert mérges volt rá, amiért így lerázta őt, és rácsapta az ajtót.

Egyik közeli szemeteshez sétált, és beledobta.

Feladat elvégezve! – gondolta magában, miközben sétált a kis kert felé, ahonnan az előbb kirángatta az a Henrik.

* 2 évvel később *

– Penelope, már ezerszer megkértelek rá, hogy pakold össze a cuccaidat. Borzalmas ez a rendetlenség, ami itt van! – üvöltötte Valeria.

Penny lerúgta magáról a takarót, és dühösen kimászott az ágyából. Még szeretett volna aludni, és lustálkodni. Ezt a tervét azonban elrontották. Valeria, a nénje megint elmebajos állapotában volt, ezért inkább nem szólt semmit.

A tükréhez sétált, ahova a fontos dolgait ki is ragasztotta, köztük azt a kártyát is, amitt régen elcsent egy csokorból.

Azóta több virágot is kézbesített Harry-nek, amik végül mindig Penny szobájában kötöttek ki.

Második alkalommal, mikor Harry megkérte, hogy vigyen újabb virágot Tinának, Penny direkt Henry-nek nevezte. Idegesíteni akarta, és sikerült is neki.

Majd kiengesztelésül adott az arcára egy puszit, mielőtt Tina házához indult volna...

"Hagyd, hogy megérintselek az éj leple alatt
Hagyd, hogy elvigyelek a paradicsomba
Hagy, hogy az szeresselek."

– Megengedem, hogy megérints, apuci.