Save Me (Hoseok/JHope/Ff.)BEFEJEZETT

13. Rész (Vég és A kezdet)

/Hoseok szemszög/

Amilyen gyorsa tudtam futottam a furgon után ami elvitte SeHwa-t.

- Hyung! Nem tudjuk utol érni. - kiabált utánam Taehyung.
- Láttam a rendszámát. Elkapom azokat a férgeket. - nézett maga elé egy számomra ismeretlen fiú.
- Te meg....
-SeHwa öccse. - szólalt meg Jungkook.

Ökölbe szorult a kezem. A turné alatt egyetlenegy szót sem szóltunk egymáshoz ha csak az nem a fellépésről szólt. Mindennél jobban érdekelt hogy mi van közte és SeHwa között.
Miközben szótlanul bámultuk egymást SeHwa öccse hirtelen hátra fordult és elindult a szemközti kávézó felé.

-Várj! - kiabáltam utánna.
- Hoseok! - kiáltott rám Namjoon
- Hyung majd jelentkezek. - intettem egyet neki és a fiú után szaladtam.
- Hoseok Hyung én is megyek. - szólalt meg hirtelen Jungkook.

/Írói szemszög/

- Yá! Senki nem hallja amit mondok?! - kiabált a fiúk után Namjoon.
- Hagyd őket. Inkább szálljunk vissza a kocsiba túl sokan vannak az utcán. - tette Jin a kezét Namjoon vállára.

A fiúk be szálltak a kocsiba és vissza mentek a dromba.

- Hwang TaeHo. - mutatkozott be a fiúknak. - Nektek nem kell be mutatkozni minden lány rólatok beszél szóval én is tudom hogy kik vagytok. - mosolyogva tette a kezét Jungkook vállára.
- Mi a terved? Láttad a rendszámot. Hogy akarod kideríteni kinek a kocsija volt? - kérdezőskődőtt buzgóan Hoseok.
- Nagyon is jól tudom kinek a kocsija volt. - mereven nézett maga elé TaeHo majd hirtelen elővette a telefonját és már emelte is a füléhez.

A fiúk töretlenül néztél TaeHo-t miközben higgadtan mosolyogva szólal bele a telefonba.

- Drága Hara.

/SeHwa szemszög/

Nehezen tudtam ki nyitni a szemem a testem nehéz volt lassan próbáltam minden erőmet össze szedni. A látásom kitisztult jobban körbenéztem és egy hát nappalijában találtam magam a kilátás hihetetlen volt egyenesen a partra nézett a nap már majdnem le ment ezért narancssárgára festette az ég boltot. Senki nem volt rajtam kívül a szobában gyorsan az ajtóhoz rohantam meg rántottam a kilincset de nem nyílt ki idegességembe bele rúgtam egyet.

- Az egy igen drága ajtó. - szólalt meg egy férfi hang.

Hátra kaptam a fejem és ott állt a kezében két pezsgő pohárral a kezében az az átkozott SeJong.
Az arcomra egyszerre ütközött ki a félelem és a düh. Nem tudtam mihez kezdjek mit mondjak vagy mit csináljak de még jobban meg ijesztett az a gondolat hogy nem tudom mit fog mondani vagy tenni. Egy szót sem szólva ott álltam az ajtó mellett csak bámultam ahogyan a két poharat lassan és elegánsan le teszi a kanapé előtt elhelyezkedő kis asztalra majd lassan le ül és a naplementét kezdi el nézni elvarázsolva. Meg köszörültem a torkomat és minden bátorságomat össze szedve megszólítottam.

- Miért hoztál ide? - remegő hanggal tettem fel neki a kérdést.

Vett egy nagy levegőt és hátra hajtotta a fejét.

- SeJong.. - párlépést meg tettem felé és halkan szólítottam a nevén.
- Kérlek ülj le mellém. - csukott szemmel lágy hangon kért meg.

Engedelmeskedtem és le ültem mellé miközben a nap már alig világította be a szobát.

- Én csak azt akartam hogy csak az enyém legyél...SeHwa magamnak akarlak..minden gonosz tettem amit elkövettem feléd nem azért volt mert azt akartam hogy félj tőlem én csak.. - miközben beszélt megcsuklott a hangja.