Dancing Love

//4.fejezet: Chuu, fejezd be!//

                            ☆☆☆

Edzés után a közeli parka mentünk. Csak sétáltunk körbe-körbe szó nélkül. Valahogy próbáltam megtörni a csendet, viszont semmi ötletem nem volt mivel tehettem volna meg.

-Szeretnél valamit enni?
-Crêpe-t! -kiálltotta Chuu.
-Majd én állom!

              ●Pár perccel később●

-Tudod Keiji, amióta találkoztunk csak rajtad jár az eszem. Mindig kerestem a tökéletes alkalmat, hogy elhívjalak valahová, de elég elfoglalt vagy. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a neveden kívül semmit nem tudok rólad. -mondta teli szájjal. Eléggé meglepett.
-Ezért hívtalak el én is. Szeretnék mindent tudni rólad.
-Keiji! Van most barátnőd?
-Nem, most jelenleg nincs, és soha nem is volt.

               ~Chuu szemszöge~

Ez a tény eléggé meglepett. Annyira jóképű, hogy azt hittem igazi csajmágnes. Ez azt jelenti, hogy zöld utat kaptam? Beszélgetés közben leültünk egy padra. Lehet, meg kéne próbálnom. De hogyan?

                ~Keiji szemszöge~

Mi volt ez a kérdés? Lehet, hogy bejövök neki? Nem, az lehetetlen. Biztos csak játszadozni akar velem. Erősebb leszek nála! Viszont valami megszakított a gondolkodásban. Éreztem Chuu ajkait a számon. MEGCSÓKOLT?!  Megnyalta számat, ezzel behatolást kért. Sokkos állapotban voltam, így engedélyt adtam neki. Éreztem ahogy összeérnek nyelveink. Olyan jól csókol! De ez az első csókom! Pont ő akarta ezt elvenni tőlem? Pár percig még csókolt, mikor feleszméltem, és ellöktem magamtól.

-C-Chuu... Mi volt ez? -kérdeztem ijedten.

Nem válaszolt semmit, helyette szorosan átölelt. Megpróbáltam kiszabadulni apró kezeiből de nem tudtam. Most mit csináljak?

-Keiji, szeretlek. -suttogta a fülembe.
-Chuu... Kérlek, ne viccelődj ezzel!
-Nem viccelek. Szeretlek. -mondta, miközben letepert.
-Chuu! Engedj el!
-Ígérd meg egy nap szeretni fogsz! Csak akkor engedlek el! -ordította könnyes szemekkel.
-Jó oké, megígérem, de szállj le rólam!

Abban a pillanatban elengedett, visszaült, majd lehajtotta fejét. Megvártam, míg befejezi a crêpet, majd elindultunk. Elváltunk egymástól, majd hazarohantam. Forrónak éreztem ott, ahol megérintett. Kicsirdult a könnyem, pedig nem szeretek nyilvánosan sírni. Amint hazaértem vettem egy fürdőt, hogy lemossam magamról az érintését. Egy órán keresztül ültem a kádban a gondolataimmal. Miért kellett megcsókolnia? Miért egy fiúval történt az első csókom? Miért volt jó érzés? Miért hiányzik most Chuu? Lehet, hogy én is szeretem? De ami a legjobban aggasztott: MIÉRT VAGYOK MELEG? Lehet, bele kéne törődnöm. Olyan rosszul érzem magam... Kiszálltam a kádból, felvettem a pizsamámat, majd átöleltem a párnámat, és sírva fakadtam. Sírás közben elnyomott az álom...

                     ●Másnap●

Szombat van, ami hétvét jelent. Áthívom Jouji-t, mert valakinek el szeretném mondani de csak benne bízok meg igazán.

                ●Pár óra múlva●

*Ding-dong* Szólt a csengő. Viszont nem Jouji volt az, hanem Chuu. Egy rózsával a kezében. Gyorsan beinvitáltam, majd megkínáltam egy kis teával.

-Keiji... Sajnálom azt, ami tegnap történt. -majd odaadta a virágot.
-Tudod Chuu... Kezdek beletörődni abba, hogy én is szeretlek! Mondtam rózsavörös arccal.
-Komolyan? Ezt nem hiszem el!

Abban pillanatban ledöntött, majd megcsókolt. De pont akkor nyitott be Jouji...

-Óóóó! Keiji végre nem szingli! -táncolta körbe az előszobát.
-Jouji! Ez nem az aminek látszik!
-Keiji az enyém! -mordult fel Chuu.
-Nekem nem is kell Ő. Hara Jou, Kei legjobb barátja. -nyújtotta kezét Chuu felé aki kiviharzott hirtelen a lakásomból.

SZIASZTOOOK! Nem terveztem, hogy ennyire beindulnak az események, de írás közben jönnek a jó ötletek. Remélem tetszett a rész, ha igen akkor ne felejts el vote-olni, kommentelni és bekövetni. ❤