Fogságban tartva *SZÜNETEL*

Chapter 2

-Te meg ki a fészkes fene vagy?-kérdeztem.

-Nem kell bunkónak lenni, egyébként Sebastian vagyok. És ti?-kérdezte.

-Yusuke a nevem, és ő itt Lishbeth.-mondta a mellettem ülő fiú.

-Örülök a találkozásnak Lishbeth! Én vagyok az első számú őrződ. Tarts velem ezt meg hagyjuk itt.-nézett lenézően miközben Yusukére mutatott, mire ő meglepődött.

-Őrző? Yusuke nézd, nézd ő is egy őrző!-nevettem.

-Igen, már csak az utolsó kell.-mosolygott.

-Mi? Ő is egy őrző? Ez a zombi baba, vagy mi?-nézett értetlenül.

-Hé, nem vagyok baba, ember vagyok.-mondta durcásan.

-Yusuke, fejezd be, így nem megyünk semmire!-csaptam a fejére.

-Auú..., ezt meg mért kaptam?-simogatta a fejét a fekete.

-Én... ezt már nem bírom, na mentem.-válaszolta, majd kirohant a szobából.

-Sebastian, várj már, ne menj!-kiabáltam utána-Istenem, most meg kell keresnem.

Én csak a fejemet fogtam, mikor is Yusuke megszólalt.

-Szerintem utána kéne menned.-javasolta a fiú.

-Igazad van.

Átfutottam a hálóhelyen ahol mindenki beszélgetett, de amint átszaladtam rámkapták a tekintetüket. Átléptem a küszöböt, de vissza is léptem , hisz arra jött két férfi. Síri csöndben vártam míg elmentek, majd folytattam az utam. Addig kerestem Sebastiant míg egy erkélyen jukattam ki. Ott állt az ajtónak háttal és az eget nézte.  Odasétáltam, majd a vállára helyeztem a kezem. Hátra nézett rám.

-Te meg mit keresel itt?.-kérdezte flegmán.

-Tudod, talán meg kéne beszélnünk ezt az őrzős dolgot hárman.-hangsúlyoztam a "hárman" szót.

-Jólvan, jólvan. Megyek már.-válaszolt unottan.

Induláás!-kiabáltam vidáman.

Lassan elindultunk, de szembe jött egy férfi. 'Jajj ne!'

-Hé, te meg mit keresel itt? Azonnal takarodj vissza a hálóhelyre!

-Re-rendben. Gyere Sebastian.-feleltem komoran.

-Te meg kihez beszélsz, kislány? Meghülyültél?

-Hogy mersz így beszélni a hercegnővel?-ordította a mellettem álló fiú.

-Ki vagy? Hol vagy? Gyere elő!

-Itt vagyok.-majd hasba rúgta a fickót.

Elesett, de fölkelt. Idejött hozzám és ráncigálni kezdett.

-Mit képzelsz te kis boszorkány, hogy szórakozol velem?-kiabálta.

Sebastian kicsavart a kezei közül  majd félre lökött.

-Fuss Lishbeth! Rohanj!-lökött még arrébb.

Elkezdtem futni ahogy csak a lábam bírta. Lépteket hallottam, így a mellettem lévő ajtón berohantam és bezártam. Egy raktár volt tele ruhákkal. Leültem egy sarokba és vártam. [---] Kopogásra lettem figyelmes. 'Mi bealudtam? Mennyi lehet az idő?'  Újabb kopogás. Jól összehúztam magam a sötétben, hogy ne legyek észrevehető. Lassan kinyílt az ajtó. Nem tudtam kivenni az alakot, addig amíg közelebb nem lépett. A lélegzetem is elakadt mikor megláttam ki áll ott. Előre nyújtottam a megfagyott kezeimet,hogy megérintsem.

Legyen folytatás? <3