A proud member of Scott's Pack

Chapter 7

Magam alatt voltam. Csak Allisonra és a barátaimra tudtam gondolni. Vajon náluk is megállt a Föld, mikor megtudták, hogy vámpír lettem? Vagy ők már elfogadták? Lehet hagynom kellett volna Allisont meghalni, hiszen már úgyis halott és visszatért volna a békéjébe. De mit keres itt?

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem de a kórháznál kötöttem ki. Vámpír sebességgel felmentem a kórtermekhez és megtaláltam azt a szobát, ahová engem is vittek, mikor halál-látó voltam. Betoltam az ajtót és azonnal kiszúrtam a papír galacsint a szoba sarkában. Odasiettem és izzadt, remegő kezemmel felvettem.

Ha a vér hold felvirrad,

eljön a halál nap

a két legendás családra.

Csata lesz a folyó partján,

mit csak egy újonc akadályozhat meg,

ki bátor és kedves e két ellenséggel.

Ez a jóslat! Ez az üzenet! Ezt szánta nekem Allison! A vér hold egy hét múlva lesz és nem tudom mit tehetnék. De miért én vagyok ennek az egésznek a kiskapuja? Miért én vagyok a kulcs? Mit tudok én amit más nem? Muszáj találkoznom valakivel.

Üres volt az Argent ház. Alice elment, Chris ki tudja hol volt, csak egy élő szellem üldögélt a bejaráti ajtónál és a csillagokat nézte. Azon gondolkozott, talán egy kicsit szigorú volt a húgával és nem hagyott neki esélyt sem, hogy megmagyarázhassa hogyan is történt az átváltozása. Újra meg újra eszébe jutott, hogy csak Alice mentheti meg a két fajt és nincs oka rá haragudnia. Erőt kell vennie magán és bocsánatot kell kérnie az előbbiekért. De honnan is tudhatta volna, hogy a lány már New Orleansban van.

-Scott! Alice eltűnt. -mondta Mark. -Itt vagyok a házban de csak a volt barátnőd van itt, aki nem mellesleg szellem, szóval örülnék ha visszahívnál! -tette le a telefont.

-Mikor láttad utoljára Alicet? -kezdett bele a nyomozásba Sherlock.

-Tegnap este. Majd ott hagytam és mire visszamentem már nem volt sehol.

-Allison megköszönném, ha mindent elmondanál és nem tőmondatokban beszélnél! -idegeskedett.

-Helló, Klaus Mikaelsont keresem! Meg tudnád mondani merre találom?

-Persze... de inkább odavezetlek!

Egy sötét bőrű, barna szemű srác vezetett el a hibridhez. Elég sokat kérdezősködött rólam, de csak rövid válaszokat adtam. Ő elárulta a nevét és hogy ismeri Klaust már gyerekkora óta. Marcel Gerard. Mark kioktatott az eredetiekről és Marcel is viszonylag közéjük tartozik. Klaus nevelte föl és életre való vámpírt faragott belőle.

Egy templomhoz érkeztünk, ami belülről kicsit sem úgy nézett ki mint egy templom. Küzdőtér volt a hallban a vámpírok edzéséhez. Mindenki felénk nézett, mikor megérkeztünk.

-Ki ez a lány, Marcel? -kérdezte valaki a páholyról, és az a valaki biztos, hogy Klaus.

-Alice vagyok és hozzád jöttem. Azt reméltem te tudsz nekem segíteni.

-Gyere fel! -utasított.

2 másodpercbe telt, míg felugrottam és személyesen találkoztam Klaus Mikaelsonnal.

-Te vagy az újonc vámpír, akit Mark változtatott át. Üdv a klubban! -mondta mosolyogva.