Elderberg szűk kastélyudvarán egy páncélos delf robogott végig lobogó piros palásttal. Elég felséges látványt nyújtott még, annak ellenére is, hogy alig volt meg százhúsz centi, ami még a delfeknél sem számított méretesnek. Hatalmas aranybarna szemeim megcsillant az obszidián lámpák fénye. A kapu két oldalán bóbiskoló két őr egyből vigyázba vágta magát, ugyanis a palástos delf nem volt más mint Raymond de Gida Elderberg ura, aki nemcsak megkövetelte, de már ki is érdemelte a tiszteletet emberei szemében. Félelmetes kardjai a Skorpió és az Ujj ott voltak az övébe tüzve. Elderberg ura épp verejtékben úszott, ugyanis ebben a hónapban harmadszor késett el a saját maga által összehívott ülésről. Megengedett magának egy kuncogást amikor arra gondolt hogy a több mint harminc tanácstag teljes harci díszben feszít már több mint egy órája. Még öt percében került eljutnia a tanácsteremhez és benyitnia a hatalmas, díszesen faragott éji tölgy ajtón.A delf elit teljes páncélzatba várt rá,természetesen állva. Néma csendben Raymond patája kopogott csak a márvány kő padlón. Komótosan elfoglalta helyét az főhelyen álló trónon, feltette lábát az asztalra és így szólt:
-Nos, uraim a mai témánk,(hatásszünet) a város fokozatos elhagyásának megtárgyalása!
YOU ARE READING
Felszíni telepesek
FantasyEdelberg földalatti városában apró fura lények,a delfek élnek rettegve a sötétség veszélyeitől.Minden órában, minden percben újra és újra harcolniuk kell az életükért. A város fejedelme és kis csapata megkezdi útját a felszín felé, hogy előkészítse...
