~15~

606 23 0
                                    

  "Levettük a cipőt, csináltunk popcornt és befeküdtünk az ágyamba és sorozatot néztünk, aminek a felénél be is aludtuk. Hát fárasztó napunk volt az biztos. De legalább nyugis."

Reggel arra keltem, hogy Bia könyöke a számban, Sophi sarka pedig a hasamon. Leballagtam a konyhába, (hosszas kínlódások között sikerült kimásznom) ittam egy kakaót, és ettem egy müzli szeletet és leültem tévézni. Mire a lányok felkeltek, már vége volt az értelmes mesének, amiben egy beszélő nyuszi, balettozott. Szörnyen tetszett.....

-Reggelt. Nem tudod mért nyálas a könyököm?-Kérdezi tőlem Bia.

-Reggel azt szedtem ki a számból.-Mondtam kuncogva.

-Fúj!-torzította arcát egy grimasz-Na mindegy.-Legyint és eszi tovább, a pirítósát.-Matt még nem vette fel veled a kapcsolatot?

-Nem még nem. Fel is hívom.-nyúltam a telefonomért. Mikor névjegyzékben kerestem Matt számát, megcsörrent a telom: Matt 

-Szia. Most akartalak hívni. Na? Mesélj!-sürgettem.

-Szia! Ott vannak a lányok? Nem akarom elmondani 22-szer.-mondta.

-Igen és ki van hangosítva is.

-Rendben. Szóval miután elmentünk, megálltunk egy elhagyatott játszótérnél. Leültünk egy padra, és elkezdtünk beszélgetni minden féléről, majd egyszer csak megcsókolt. És hivatalosan is együtt vagyunk.-Hallottam a hangján, hogy mosolyog.  

-Ennek nagyon örülünk.-Mondta Sophi. Még beszélgettünk egy kicsit, majd leraktuk. Úgy örülök, hogy minden barátom boldog. 

A nap többi részében, csak beszélgettük, majd mindenki ment haza. A fiúk meg csak este jöttek. Adam fel is ment aludni. Nashel még beszélgettünk aztán ö is ment. Szóval egyedül unatkoztam, míg meg nem untam és el nem mentem fürödni, és aludni.

Hétfő reggel. A legutálatosabb nap a héten. Én nekem ezen a napon kell lennie a szülinapomnak.. Ma van November 30.-a. Lementem enni, majd vissza ballagtam felöltőzni. Felvettem egy kötött felsőt, és egy rövidnadrágot mivel itt még meleg van ilyenkor is. Aztán felvettem a tornacipőm és a táskám és indultam is. A többiek nem tudom hol lehetnek, de nem várhatok rájuk. Így is mindjárt elkésem.

Mikor beértem a suliba, nem volt a folyosón senki

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

Mikor beértem a suliba, nem volt a folyosón senki. Pedig még nem csöngethettek be. A termemhez sétálok, benyitok de senki sehol. Mi van nincs iskola? És csak nekem nem szóltak? Körbenéztem a suliban de sehol senki. Már felhívtam szinte mindenkit, de nem vették fel. A torna teremhez megyek, az maradt utoljára. Mikor benyitok, mindenki egyszerre kiabál:
-Boldog szülinapooot!

Végig nézek a termen. Mindenki itt van. Könny szökik szemembe. Megfordulok és kifutok a teremből. Hallom, hogy kiabálnak utánam de nem állok meg. Kilököm a fő bejáratot, és csak megyek. Nem tudom hová. Csak elakarok tűnni innen. Már messze jártam, amikor megtaláltam egy játszóteret. Szerintem ez az a hely, ahol Matt és Codi csókolóztak. Leülök a hintára, és csak sírok. A könnyeim zápor szerűen potyogtak ölembe. Már egy kicsit megnyugodtam, amikor faág reccsenést hallottam. Óda kapom a fejem és egy ismeretlen fiú áll velem szembe. Ahogy ránézek látom, hogy meg van döbbenve.

-Ööö...Szia bocsi a zavarásért. -mondta kedvesen, majd leül a mellettem lévő hintába.- Dave vagyok.

-Zoé.-mondom szipogva.

-És mond Zoé. Mért ülsz itt egyedül és sírsz? Tán pasi ügyek? Bocsi ha tolakodásnak veszed.-halványan rám mosolyog, mire nekem is mosolyognom kell.

-Mért bízzak benned?-nézek rá.

-Egy dinós póló van rajtam és ananászos táska. Szerinted bántani akarlak?-kérdezi csodálkozó hangon.

-Jó meggyőztél. Az a helyzet, hogy szülinapom van.-És elmondtam neki, hogy mi történt. Nem tudom mért. Bízok benne. Meg győzött az ananászos táskája.-És most itt tartók.

-És ebben mi a rossz? -kérdezi.

-Tudod. Elég rossz gyerekkorom volt. Anyámmal éltem sokáig. Míg meg nem halt nem rég. Apukám és a bátyám itt laktak együtt. Míg én anyuval innen messze. A anyám drogtúladagolásban halt meg.-Még meséltem pár dolgot anyámról, de végül rá tértem a lényegre.-A 15. születésnapomon, arra keltem, hogy anya egy tortával állt az ágyamnál. Az egész napot együtt töltöttük. Át hívtuk az összes barátom. Este anyám akkori pasija is eljött. Anyámmal túl sokat ittak. Én és a többiek a szobámba voltunk. Sarah a gyerekkori legjobb barátnőm kiment innivalóért. Mi tovább beszélgettünk. Majd hallottuk, hogy egy pohár leesik és összetörik. Majd egy nagy huppanást. Kimentünk a szobából, és Sarah ott feküdt élettelenül. Az a barom megölte a legjobb barátnőmet. A pasit lecsukták. Anyám pedig engem hibáztatott érte. Én ezután elzárkóztam mindenki elől. Ezért utálom a szülinapom, mert ezen a napon halt meg Sarah. Úgy volt, hogy ezt nem mondom el senkinek. Hogy erről nem beszélek soha többet.-meredten néztem magam elé, miközben folytak a könnyeim.

-Sajnálom.. -Hajtja le fejét.

-Nem a te hibád.-nézek rá- Amúgy te mit keresel itt egyedül? Nem suliban kéne lenned?

-De. Eljöttem mert nem bírtam. És én megszoktam, hogy egyedül vagyok.-mosolyog rám szómórúan.

-Nincsenek barátaid?-néztem rá döbbenten.

-Nincsenek. 

-Hogy hogy? És mért nem találkoztunk még?

-A suliba egyfolytában szekálnak mert "emós" vagyok.-mutat idéző jeleket.- És mert én másik suliba járok.-mosolyog rám.

-Ismered Conort?

-Igen. Ő a sulink nagy menője.-forgatja a szemét.-De nem igazán foglalkozik velem. Csak a többiek...De mért kérdezed?

-Csak kíváncsi voltam. És te mindig ide jössz?

-Igen. 

-Oké. Utolsó kérdés! Hol vetted ezt a klassz táskát?-mutatok a gyümis táskájára, mire elnevette magát. Épp válaszolni akart mikor megcsörrent a telefonom már vagy századszorra.

-Vedd fel. Nyugtasd meg a barátaidat, hogy jól vagy.-mosolyog rám. Bólintok és elhúzom a zöld gomb felé.

-Szia Nash.-Sóhajtok.

-Végre felvetted! Hol vagy? Mért rohantál el? Jól vagy? Mért nem válaszolsz?-Bombázott kérdésekkel.

-1: Majd megyek. 2: Majd elmondom ha készen leszek megint elmondani. 3: Most már igen. 4: Mert nem jutottam szóhoz.-válaszoltam, közben meg Davere néztem.

-Ha megint ? Most már? Egyedül vagy egyáltalán?

-Nem. Megismertem egy kedves magányos srácot. Tök jó fej és kiöntöttem neki a múltam és a gondom.- Dave rám mosolygott.

-Ööö erről még beszélünk! Gyere vissza a suliba.-Mondta majd letette.

-Mennem kell.-mondom Davenek.-Meg adod a számod? Majd még talizhatnánk.-Számot cseréltünk és már mentem is. 20 perc alatt vissza értem. Be mentem (a most zsúfolt folyosóra) és mentem az osztály felé. Mikor belépek egyszerre 6-an rohannak hozzám.       

Az új lány {N. G.}Onde histórias criam vida. Descubra agora