1 km távolság választott el a főhajótól (ami legalábbis annak tűnt, merthogy középen volt), és azt próbáltam meg becélozni, mármint annak a hajtóművét. Erősen koncentráltam rá és valahogy egy kicsit közelebb jött.
Aha. Szóval ez képesség itt is működik. Érdekes.
Kilőttem a rakétát és...istenem nem hiszem el! ELTALÁLTAM! Felrobbant a picsába!
- Ez az lányom nagyon ügyes vagy! Csak így tovább! - örvendezett apu.
- Talán egyszer olyan, ügyes leszek, mint te. - válaszoltam mosollyal az arcomon.
Visszafordultam a radarhoz. Ekkor azt hittem, hogy rosszul látok. Szembe fordultak velünk. Mind az 5 hajó. Majd meghallottuk azt a hangot, amit nem akartunk.
- Adjátok fel, vagy a Föld fogja bánni a dolgot! - kezdett dörgő szónoklatába Claire. - De ahogy elnézem, addig mással is elszórakozhatnánk...mondjuk mit szólnátok a Nemzetközi Űrállomáshoz? Hátha azzal megadásra lehet titeket késztetni.
Anyádat azt. Hülye kurva. Ez bolond.
Nem válaszolt senki a rádión keresztül. Ekkor viszont gyors fényvillanásokat fedeztünk fel. Tüzet nyitottak két hajóról az űrállomásra, a másik háromról pedig a mi hajóinkat vették célba. Kisebb károkat szenvedett az állomás, így a rádiósunk lecsekkolta az ott tartózkodó űrhajósok állapotát.
- Itt a Starfire anyahajó. Kérem válaszoljanak!
Recsegett egy kicsit, de utána beleszóltak.
- Nyugodjanak meg, egyben vagyunk. Nem szökik a levegő, de eltalálták a raktár szektort, amit ugyan sikeresen lezártunk, de a harmadát elvesztettük a készleteinknek! - jött a válasz.
- Ezt örömmel továbbítom majd a kapitánynak és amint ennek vége, hozzuk a pótlást és küldünk embereket a javításhoz.
- Köszönjük. És sok sikert a további harcokhoz!
Imádom a biztató szavakat hallani ilyenkor. Mindig rengeteg erőt adnak. Ha nem mondják ki, akkor az arcról is lel lehet olvasni, ha támogatnak. Vagy a gesztusok.
Szinte az utolsó cseppig kiszipolyoztuk a saját és a hajóink erőit, hogy visszaverjük az ellenség mocskos kis támadásait. Elég nehéz volt. Nem kis tűzerőt halmoztak ezek fel. Tiszta csúcstechnika. Azonban egyre több harag és düh koncentrálódott bennem, makacsul megragadtak az agyamban. Végül körbe néztem, hogy hol is vagyok. Végül lenéztem a kezeimre.
Hoppacsek. Hiszen a kezem, sőt mindkét kezem azokon a gombokon volt, amivel baszott sok rakétát lehet kilőni. Ja és volt rádió a fejemen.
Mielőtt bárki szólhatott volna egy szót is vagy megakadályozhatott volna a tervemben, bekapcsoltam a rádiómat, ráállítottam a megfelelő frekvenciára és beleszóltam.
- Hé Claire, nem unod még a szekálásunkat? Nem volt még elég, amit a Holdon tettél velünk? Én megpróbáltam benned megbízni az elején, amikor találkoztunk, de te rácáfoltál sajnos. A te bajod végülis. Ugyanis aki velem nincsen jóban, az nagyon meg szokta bánni a végén. - szólt az üzenetem, amit remélte, hogy megkapnak. - Ja és olyanunk van ami neked nincs!
Nagyot nézett mindenki a merészségemet látva és hallva. Apu és Adam is olyan whatthefuck fejjel nézett. Vállrántva csak annyit mondtam?
- Már kurvára idegesített.
De még nem végeztem. És ezt Claire is valószínűleg tudta.
- Ó Alice. - kezdődött a gúnyos válasz. - Te nem tudod a saját határaidat. Provokációval nem érsz el semmit sem.
- Te meg nem tudod, hogy kivel kezdtél ki kisanyám! És ó dehogynem. Ismerem a magadfajtákat. Azokat akik olyan nagyképűek, hogy az orrukig sem látnak. Mint amilyen te is vagy, te ribanc.
- Hű de felvágták valakinek a nyelvét. De ha tudnád, hogy most hova irányítottam a rakétám irányzékát, nem lenne ekkora a szád...
Egy pillanatra lefagytam. Kérdőn apura meredtem, de ő csak megrázta a fejét mondván, hogy nincs semmi gond.
- Az édesanyáddal akar fenyegetni. De nem fog összejönni neki, mert ugyan nem kamuzik, tényleg odairányította a rakétákat, ahol dolgozik, csak azóta munkahelyet váltott. -szólt apu válasza. - Biztonsági okokból.
- És most hol van?
- Hát...az 51-es körzetben.
Azt hittem nem hallok jól. Most meg én vágtam olyan whatthefuck fejet, hogy csak na. Válaszul erre csak ennyi jött.
- Nyugi, mindent meg fogok magyarázni, amint ennek vége.
Nagy szemeket meresztve visszafordultam a rádiómhoz, újra felvettem a fejemre és beleszóltam.
- Ha! Nagyon szánalmas a próbálkozásod Claire, de nem ott van az anyám, ahol te gondoltad. Azt hitted ilyen egyszerűen megfenyegethetsz engem? Ugyan már! Én az az Alice Gallagher vagyok, akit ennyivel nem ingatsz meg.
Kurva nagy csend következett. Szerintem forognak a félaszott agyában maradék kerekek, hogy erre most mi az istennyilát válaszoljon. Haha. Most megfogtam.
- Nem is értem....hogy miről beszélsz... - hebegte.
- Na ugye! Pontosan erről beszéltem. Sokkal nagyobb túlerővel állsz szemben, mint hinnéd! És hogy miért? Mert elmondom, hogy mi az ami nekünk van, de te híjján vagy neki.
- Mi volna az?
Full nem vágta a dolgot. Idióta.
- A család. A barátok. A szív. A szeretet mások iránt. A lélek. Ezek nálad nem tudom mióta nincsenek meg, dehogy extra régóta az biztos. Azt hitted, jó vezető vagy, hát nem. Egy zsarnok vagy és most megmutatom neked, hogy az ilyeneknek hol a helye! - zártam rövidre a beszélgetést.
Megnyomtam azt a két gombot, amire már nagyon viszketett a tenyerem. Kilőttem az első két rakétát. Pár villanás. Megint nem sok kár. Picsába. Megint kettő. Már nagyobb sérüléseket mutattak a műszereink. Viszont felfedeztem egy nagy piros gombot a vezérlőpulton.
- Apu ez micsoda? - mutattam rá arra gombra.
- Vészhelyzeti lézerfegyver. Ha minden szakad, akkorra van. Még várj vele Alice! Azt csak a legvégén szabad használni. - mondta aggódó hangon.
- Miért?
- Mert egylövetű. Az a "kegyelemdöfés".
Így már minden világos.
* 2 óra múlva *
Még mindig tartott a harc. Felváltva vertük vissza a támadásokat. Rengeteget gyengítettünk az ellenségen. Mi is szenvedtünk károkat persze, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy leszedjük a hajóikat. Három már megvan. Hopp megvan a negyedik is. Már csak az "anyahajó" maradt hátra.
Felkészültem egy újabb sorozatra, amikor is hirtelen eszeveszett visításra lettem figyelmes. Visított a vészjelző, mert 10 sikló megindulását jelezte a radar.
Istenem, most segíts rajtunk...
19. Fejezet első rész vége
Hoztam ígéretem szerint a záró duplarész első epizódját, hamarosan jön a folytatás ;)
# Bella #
YOU ARE READING
Elvetett Terv
Science Fiction2020-ban járunk, az emberiség évtizedek óta nyitogatja szárnyait az ismeretlen világűr felé, rengeteg felfedező műholdat küldtünk pályára, csak eközben megfeledkezdtünk valamiről.......még pedig égi kísérőnkről, a Holdról. Ez a titokzatos társunk ta...