Fiatal (Befejezett)

55. fejezet

*Daenerys szemszöge*

"Eva Crowly-t kérjük a kasszasorra!"

Az embertömegtől benépesült bevásárlóközpont légterében egy felettébb kellemetlennek titulálható női hang visszhangzott a bemondó készülékből, miként kolléganője hivatásán ügyködött. Az édesapám által tolt kosár kerekei monoton módon haladtak végig a hosszan elnyúló csempeburkolaton, ezzel olyasfajta zajt teremtve, melyet füleim nem szívesen szándékoztak tolerálni. Édesanyám, kezében egy éppen felpróbálni kívánt fekete farmerral haladt előttünk az eme cselekedetre alkalmas fülkéket keresve zöld íriszeivel, noha a régóta tartó körbekémlelés vonásain nemtetszéséről árulkodó ráncokat eredményezett.

Lábaim a kosár mellett haladva tartották szüleim valamelyest ütemesebb tempóját, bár végtagjaim gyorsaságával ellentétet alkotva agyam lelassulva forgott koponyám menedékében. Ujjaimmal sebtében tűrtem el az arcomba lógó kósza loknikat, miközben zöldes szemeim unottan térképezték fel környékemet ízléses felsők után kutatva. Amennyiben nem ezen nap perceit éltem volna meg, hatalmas izgalommal övezve indultam volna útnak a temérdek ruha között, hogy mihamarabb kiválaszthassam azokat, amik már az első pillanatban szívembe lopták magukat. A többivel párhuzamot vonva a mai pénteket a letargia uralta, mintsem a lelkemben kihunyni kész boldogság. A délelőtt folyamán érkező egyes osztályzatom olyasfajta csalódottságot ébresztett fel bennem, melynek kezelési módját még nem sikerült elsajátítanom.

Amennyiben e kudarc nem zargatta volna fel kellőképpen kedélyállapotomat ahhoz, hogy reménytelenül szemléljem a dolgokat, szerelmem szabadidejének hiánya végleg megpecsételte óráimat. Az általa elvállalt töménytelen munka mennyisége meggátolta találkozásunkat az elmúlt, továbbá elkövetkezni készülő órákban. Reggel busszal kényszerültem utazni, noha a hazafelé vezető út sem telt szórakoztatóbban Todd autójában, hiszen az Alice-szel lefolytatott feszült eszmecseréjük pusztán rontott a légkörön. Tisztában voltam a ténnyel, miszerint holnap alkalmam adódott az angyal mellett álomra hajtani fejemet ágyának melegében, mégsem tudtam volna kiegyensúlyozottként jellemezni személyemet.

- Biztos vagyok benne, hogy a női rész próbafülkéi a másik oldalon vannak, Shirley. - javasolta apu, kezével az említett szegletek felé intve.

- Daenerys szerint nem ott van. - íriszei arcomra tévedve vontak kérdőre.

- Én a férfi részlegre gondoltam ezzel. - motyogtam.

Anyu nem ismerve a lehetetlen fogalmát folytatta útját az eddig ismeretlen helyen található próbafülkék felé, mily idő közben tekintete minden kicsiny szegletet tüzetesen megvizsgált. Barna tincsei a vállaira omlottak, noha szélsebes iramának hála alkalomadtán a szálak a levegőig szálltak, mielőtt ismét hátát simogatták volna. Lábfejein pihenő topánkái nesztelenül kopogtak a burkolaton, amily fekete színben pompázó lábbeli tökéletes összhangot teremtett öltözetével, melyet halványzöld pólójának, illetve sötét nadrágjának egyvelege testesített meg. A felső kitűnően palástolta a nő molettebb alkatának szépséghibáit, ezzel szerény személyem külső megjelenését porig döntve.

A felsőtestemet fedő laza szabású póló csíkozott mintázata optikailag nagyított alapjában véve kiszélesedő csípőm méretén, ezen felül kebleim aprócska mivoltát is nyomatékosítani kívánta a körülöttünk lézengő emberek számára. A felsőhöz választott fehér nadrág vaskosabb combokat kölcsönzött testemnek, noha eredeti létüket sem lehetett vékonyként jellemezni. Semmiféle információt nem tulajdoníthattam magamnak hanyagul kiválogatott öltözetemet illetően, bár sejtések éltek fejemben. Talán éppen lelki mivoltom révén mutattam hajlandóságot némi felületesség megejtéséhez.