Felgyorsulva

9.rész

Sophiára néztem és felé nyújtottam a kezem.

-Készen állsz?-Kérdeztem mosolyogva

-Mire?-kérdezte volna,de gyorsan elkaptam a kezét és futásnak eredtem vele.

A Moon Labs felé vettem az irányt. Ha többet akarok tudni a képességeimről, akkor konzultálnom kell Marks dokival. 

Pont jókor értünk oda, ugyanis a doki az épület előtt dohányzott egy nővel.

Mikor meglátott minket kicsit zavartnak tűnt. Odasiettünk hozzá és beszédbe elegyedtem velük.

-Üdv doki! Mi a helyzet?-Fogtam kezet vele.

-Szervusz Scott! Jó téged újra látni!-viszonozta a kézfogást-hát ő kicsoda?- kérdezte, miközben tekintetével.

-Doktor Marks, bemutatom Sophia Abrams-et. Sophia, ő itt a Doki.-végeztem el a gyors bemutatást.

-És ő....? Tudja?-tette fel a kérdést Doki.

-Igen, beavattam, nem kell félni, megtartja a titkot.-nyugtattam meg Dokit

-Nagyon örvendek! Ha már itt tartunk Scott, Sophia engedjétek meg hogy bemutassam Dr. Beverly Carter-t. Ő a Moon Labs génkutatásainak vezetője.

-Üdv! Örülök hogy megismerhettem!- nyújtottam a kezemet.

-Részemről a szerencse! Szóval te vagy a híres Scott Lawson, a fiú akibe belecsapott a villám, és most gyorsan fut.- és viszonozta a kézfogást.

Beverly kb 170 cm magas, vékony nő volt. Barna haja válla közepéig ért. Orvosi köpenyt viselt és egy Ipadet szorongatott a kezében.

-Szóóval térjünk a tárgyra: igazából azért jöttünk, hogy elvégeztessünk néhány vizsgálatot, szeretnék többet megtudni arról, hogy mi történt velem.

-Gondoltam, hogy innen fúj a szél, gyertek!- Invitált be minket a Doki az épületbe.

Az épületnek belülről olyan sztereotíp labor kinézete volt. Mindenhol laborköpenyes emberkék sétáltak fel-alá és biztos valami rohadt fontos dolgon ügyködtek. 

-Mivel számítottunk arra, hogy kíváncsi leszel az erődre, berendeztünk egy helyiséget csak erre a célra.

-Na szuper! Egy naagy terem mindenféle high-tech kütyüvel felszerelve.-dörzsöltem össze a tenyerem.

-Háát nem éppen.-felelte Doki.

Egy hosszú folyosóhoz értünk, aminek a végén egy rozoga ajtó volt egy táblával.

A táblán ez állt: Kazánház.

Amikor megláttam, rögtön hátrafordultam.

-Doki..ugye ez valami szar vicc?- néztem rá kétségbeesett arccal.

-Nem, sajnos. Mivel nem mondtuk el a vezetőségnek, hogy mire készülünk, ezért kellett berendezkednünk a kazánházba-mondta és kinyitotta ( belökte ) az ajtót.

Lesétáltunk a lépcsőn, ahol mindenféle monitorok voltak összerakva. Az egyik mögül egy vézna, fekete hajú srác tűnt elő. Alig lehetett 18.

-Üdv Doki! Na akkor mehet a Kolibri projekt?- kérdezte vigyorogva.