Lolita | Jimin ff

15. fejezet

Hoseok – ahogyan ígérte – rövid idő után fel is sietett a lány szobájához. De amint a nyitott ajtón keresztül bepillantott: a szíve szakadt meg a látványtól.

Hwara az ágyon ült, összekuporodva, teljesen a falhoz húzódva. Pár papírzsebkendő körülötte hevert, ő maga pedig könnyeit folyatva szipogott.

- Hwara... - szólította meg halkan Hoseok, miközben a szobába belépve becsukta maga után az ajtót.

A szólított összerezzenve nézett fel rá könnyektől fátyolos szemeivel, miközben összébb húzta magát.

A fiú felsóhajtva foglalt helyet mellette, majd közel húzódott hozzá.

- Hwara... ne sírj, kérlek! – nézett rá, mire az nagy nehezen megszólalt:

- M-Megijesztett... - szipogott – A-Annyira megijesztett... - remegett meg ismét a hangja, mire ismét Hoseok karjaiban találta magát, aki lágyan magához szorította.

- Ne sírj, Hwara... - motyogta a hátát simogatva, de az persze remegett, mint a nyárfalevél. Úgy érezte, hogy nem tud többé Jimin szemébe nézni. Nem volt elég az, amit a bálon látott, még ez is rátett egy lapáttal, hisz'... Jiminből sohasem nézte volna ki azt, hogy leáll vele ordibálni, mint akit teljesen kicseréltek. Még sohasem látta őt ennyire dühösnek, követelőzőnek és agresszívnak. Ráadásul ez az egész csak egy félreértés volt... abba pedig még belegondolni sem mert, hogy mennyire reagálna durvábban az olyan helyzetekre, amelyek nem félreértések, hanem színtiszta igazságok...

- E-Ez mára nekem sok... - szipogott tovább.

- Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Itt vagyok, nincs mitől tartanod – csitítgatta tovább Hoseok, mire az azonnal eltávolodott tőle és feldúltan nézett szemeibe.

- Már hogyne lenne baj? – emelte fel a hangját – Nem elég, hogy a bálban beszélget egy lánnyal, most meg ez? Hát hogyne lenne baj?! – fakadt ki.

A fiú elkerekedett szemekkel és döbbent arccal nézett vissza rá.

- Várj... h-hogy mi? Egy lánnyal?

A kérdezett reszketve felsóhajtott, majd már nyugodtabban válaszolt:

- L-Láttam őt a bálban beszélgetni egy lánnyal... - remegett meg hangja – Egész jól elcsevegtek... eléggé lehetett látni, hogy nagyon élvezik egymás társaságát... - túrt bele remegő kezekkel barna hajába.

Hoseok valamilyen oknál fogva azonnal sejtette, hogy kivel is láthatta őt Hwara együtt. Már attól is a hideg futkosott a hátán, ahogyan felidézte maga előtt azt a bizonyos lehetséges személyt a hozzá kapcsolódó emlékeivel együtt.

- Hogy nézett ki? – nyelt egy nagyot.

- Öhmmm... - szedte össze a kérdezett a gondolatait – Elég magas lány volt hozzám képest és teltebb is... hosszú barna haja volt, nőies arca, és ha jól láttam, sötétbarna szemei. A bőre pedig sápadtabb és fehérebb volt.

- Azt hiszem ő az...

- Kim Youra... - motyogta az orra alatt alig hallhatóan a fiú, miközben maga elé meredt.

- Hmmm? – kapta rá vissza a tekintetét a másik.

- Kim Youra – sóhajtott fel, ezentúl hangosabban beszélve – Emlékszel arra a lányra, aki mindig mellettem akart lenni és nagyon be akart nálam vágódni csupán csak azért, mert katona vagyok, és sikerült is neki, majd teljesen összetörte a szívem? – nézett vissza a mellette ülőre komolyan, mire az eltűnődött.