Houseleek

1.

-Jó estét. Balra lesz a 23. és a 24. szék. – a mai este utoljára kell mosolyt erőltetnem az arcomra ,amit nem bánok és szegény arcizmaim sem,már kezdtek rángani. Remélem nem rémítettem meg egyik nézőt sem.
Miután bezártjuk az ajtókat önkéntelenül is az arcomat masszírozom. Az órámra nézek: pontosak vagyunk ,mint mindig.
- Ne nézegesd! Teljesen felesleges. - lép mellém Miki.
Szokás szerint lepacsizunk. Ez a mi világunkban történetesen valami olyasmit jelentene ,hogy: Munka kész,jöhet a kaja. Összevigyorgunk és a szemén látom ,hogy ugyanarra gondolunk. Miközben lemegyünk a lépcsőn arról magyaráz ,hogy az egyik hölgy vendég keze ijesztően végig siklott az ő karján. Muszáj hangosan felnevetnem ,mivel a jelenethez szemléltetés is jár.
- Komolyan. Ne röhögj!  Felállt még a hátamon is a szőr. És neked is felállna ha láttad volna azt a nézést.
- Fiam csöndesebben színházban vagy! – szólt rá Géza. - Ennek meg mi baja?- az „ennek" jelzővel engem illetett ,mivel szakadtam a röhögéstől ,ahogy elképzeltem a  horrorisztikus nénit.
- Mikinek... rajongója akadt. - szedtem össze egy mondat erejéig magam ,majd folytattam a röhögést.
- Rajondója? – Géza szemöldöke a plafont az álla pedig a padlót verdeste. –Hát fiam gratulálok. –veregette hátba munkatársam.
- Kösz . –szűrte fogai közt a választ.
-És hova viszed el ? Ha valami jó étterem kell én tudok ajánlani.
- Géza bá maga meg mi az istenről beszél?
- Hát a rajongó kishölgyről.
- Khm ...pontosabb lenne a hölgy vagy dáma szó használata. - szóltam közbe nevetve, a biztonsági értetlen képét látva gyorsan hozzátettem:- a hölgy életkora legalább harminccal meghaladhatja Miki és az enyém összegét . Ha jól értettem a leírásból. – megfordultam megerősítést remélve ,de csak egy mérges nézést kaptam cserébe.
- Most ezt komolyan muszáj? Szerintem ez már simán  molesztálásnak számít.
- Dehogy is!- védtem a nénit.
-   Gondolj bele fiam ,a hölgyet biztos az unokájára emlékeztetted és csak a csinos pofikád akarta megcsipkedni. – azt hiszem még mindig szeretem Gézát.
- Szóval nem molesztálás hanem testi sértés. Egyre jobb!- forgatta a szemeit ami újdonsült hírességünk.
- Pedig még jól is jöhetne...- gondolkodtam hangosan.
- Mi van????
 - Hát a finom meleg házi kosztra gondolok. Esetleg ha...
- Nem ! – viharzott ki a főbejáraton. Vagyis a fotocellás ajtó kicsit feltartotta ebben.
Megvártam ,mikor már kiért a hallótávolságból.
- Pedig ugye ,hogy  jó ötlet volt? – Géza bá csak együtt érzően nyújtotta a mikrozott  instant pizza szeleteket felém. 
Már épp indultam kifelé ,majd megfordultam.
- Azért tessék felírni annak az étteremnek...- be sem fejeztem ,már a kezembe is nyomta a cetlit.
Hát hiába , neki is elege van az instant vacsorából.
Lassan kisétáltam a hideg esti éjszakába a földön ücsörgő primadonnához. Az ember meg nem mondaná róla ,hogy elmúlt 20. Komolyan ,mint egy kis gyerek. Néha megőrjít ezekkel a hangulatváltozásokkal.
- Kérsz gyógyszert?- vakkantottam felé.  Kócos fejét hátra billentette és kíváncsian méregetett a kék szemeivel.
- Betegnek látszom?
- Hát ha a hülyeség annak számít ,akkor halálosan. Néha rosszabb vagy,mint egy menstruáló lány.
- Ó szóval jól sikerült a műtétem, ennek örülök. –vigyorgott rám.
Mellé kucorodtam és átnyújtottam az immár teljesen kihűlt pizzát. Csendben bámultuk a semmit. Ahhoz képest ,hogy még csak 8 van ,már teljesen beesteledett.
- Furcsa újra itt lenni.
- De most érzed magad otthon. – fejeztem be a mondatott.
- Pontosan. Már hiányzott ez az egész. Érted mire gondolok?
- Persze  az aranyos kolléganődre , a kihűlt nyúlós pizzaszerű vacsorára, a frissen felmosót márvány padlóra amin rögtön eltanyálsz...
- Nem is voltál még itt ,amikor jöttem. – csak rám kellett néznie és máris tudta a választ. – Hallod szerintem új biztonsági őr után kell majd néznie a színháznak.
- Na Gézát nem bántjuk. Géza a világ legjobb biztonságinak álcázott premium kémje.
- A mije ? –röhögött vagyis jobban mondva nyerített fel mellettem.
- Premium kémje.
- Ez olyan ,mint a legelcseszerintettebb Colget reklámja. A legjobb biztonsági őrt szeretné ,hogy színháza megőrizze eredeti formáját ,válassza a premium kém kategóriánkat. Csak most és csak önnek bevezető áron. Ha pedig még ma telefonál premium kémünk egyenruháját is mi álljuk. Siessen hívjon minket ,hogy ne maradjon le.
Ebben a pillanatban meghallottuk Géza hangját. Rögtön hátra néztünk egy garantált szívroham kíséretében,de nem állt ott senki.
- Gyertek be mert megfáztok kölkök! –ekkor esett le mindkettőnknek ,hogy ez csak a hívó.
- Szerinted ezt még hányan hallották?- kérdeztem Mikit,akin már láttam ,hogy premium kém ide vagy oda , a színház már fel is adhatja a hirdetését a megüresedett posztra.
- Szerintem úgy mindenki. Na gyere. - pattant fel és rántott fel engem is, majd mélyen a szemembe nézett. – Te soha nem láttad azt a felvételt és nem is létezett, csak a képzeleted szüleménye.
Amikor már nyolcadszor ismételte el ugyanezt muszáj volt megkérdeznem mégis mit csinál. Egyszerűen közölte ,hogy hipnotizál.
- Na jó ,hogy jöttök Zolinak segítség kéne hátul. Meg az egyik művészúr is valamit magyarázott ,valami mit tudom én miről. -  igen Géza bá jó szokása a pontos fogalmazás.
- Melyik művészúr?
- Az a Tinódi vagy Tihanyi ..
-  Tipesi ? – segítettem.
- Igen az.
  Mivel Miki nem nagyon bírta a művészlelkeket és szeszélyeiket ,ezért eldőlt a nem létező kérdés. Ő ment a díszletesekhez én meg mentem az öltözőkbe.
- Várj Miki. –futottam utána. - Ezt itt hagytad. –gyors mozdulattal becsúsztattam a zsebébe a cetlit ,majd felrohantam a lépcsőn.
Nem zavart a hosszabb út ,de biztonságosabbnak tűnt ,mint lent maradni. Már a galériánál jártam ,amikor hallottam ,ahogy káromkodik. Hát kigondolta volna ,hogy egy kis cetli egy étterem nevével így kitudja akasztani. Na jó talán én.