Mikor két világ találkozik /JAVÍTÁS ALATT/

2.

Shiori szemszöge:

Az ajtónak dőlve próbáltam normalizálni a légzésemet. Amikor pedig sikerült, elindultam előre a sötétben, majd megláttam egy kis fényt. Ahogy odaértem egy igazán furcsa hely tárult elém.

Egy sakkmintás padlós hely, melyen mindenhol próbabábuk álltak arcuk furábbnál furább maszkokkal. Volt köztük ijesztő, egyszerű, talán még vicces is de mindegyik egy mesterműnek látszott. Elindultam a sorok között, amikor egy hangra lettem figyelmes. Egy fiút láttam háttal nekem, ahogy dolgozik valamin.
Valahogy éreztem, hogy ő más mint én vagyok. Megakartam szólalni de mielőtt megtehettem volna, egy gyors mozdulattal megfordult a székkel és azok a piros fekete szemek rabul ejtettek.
Csak néztem őt de mozdulni se tudtam, mert sosem láttam még ennyire helyes Ghoult.
-Öm bocsánat. Nem akartam betörni vagy kellemetlenkedni, csak egy éhes Ghoul üldözött és nem tudtam hová menekülni. Így mikor megláttam a boltod ajtaját úgy gondoltam biztonságos lesz. -mondtam zavartan.
-Szóval azt mondod, hogy ideáig üldöztek téged? -kérdezte összevont szemöldökkel.
-I...Igen de nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos helyen fogok kikötni. -mondtam körbenézve majd oda sétáltam az egyik maszkhoz.
-Ez gyönyörű, mégis annyira hátborzongató. -simítottam végig a fekete maszkon.
-Te nem is félsz? Tudod mi vagyok, és mégis nyugalommal álldogálsz előttem. -mondta nyugodt mégis kíváncsi hangon amitől én kicsit megborzongtam.
-Hát hazudnék ha azt mondanám nem félek, de nem fogok sikoltozva kimenekülni. Meg hát Itori a barátom és nála dolgozom. Tehát ő is olyan mint te, mégis a legjobb barátnőm. -néztem rá halvány mosollyal.
-Akkor a te illatodat szoktam érezni a bárban.
Csak bólintottam és tovább nézelődtem.
-Ezeket mind te csináltad? -kérdeztem rásandítva.
-Igen mind az én művem és furcsa, hogy egy embernek tetszenek, hiszen más retteg ha csak rájuk néz hisz tudja mik/kik használják. -mondta vissza fordulva az asztalhoz.
Miután kibámészkodtam magam odamentem majd kezet nyújtottam neki.
-Shiori Aya vagyok. -mutatkoztam be.
-Uta a maszk készítő. -fogta meg a kezem majd megrázta.
-De mondd csak Uta. Nem zavar, hogy egy ember a boltodban van? Úgy értem biztos nehezen bírod türtőztetni magad.
Erre a kérdésre elgondolkodott.
-Hát igaz, hogy nehéz magam türtőztetni mert isteni illatod van, és legszívesebben lassan elkezdenélek felfalni, kiélvezve minden porcikádat...de Itori akkor meg engem nyírna ki ha egy újjal is hozzád mernék úgy érni. -adta meg a választ mire én nyeltem egyet.
-Öm Uta én szeretnék kérni egy.. -ám itt bennem akadt a szó, mert Itori toppant be az ajtón és amint meglátott lefagyott.
-Shiori te meg mit csinálsz itt? Ugye nem Uta hozott ide? -nézett az említettre szúrós szemekkel.
-Nem ő volt nyugalom. Hazafelé mentem mikor egy Ghoul üldözni kezdett és miközben menekültem itt lyukadtam ki és nyugi minden tagom megvan látod? -forogtam körbe, hogy jól szemügyre vehessen.
-Akkor megnyugodtam de haza kéne menned, bár nem szívesen engedlek el egyedül.
-Majd én hazakísérem. -állt fel a kis tetkós majd elindult kifelé, de előtte mindent lekapcsolt. Kint bezárta az ajtót majd Itoritól is elköszöntem és különválva elindultunk az ellenkező úton. Egész idő alatt nem igazán szóltunk egymáshoz, csak mikor a lakásomhoz értünk.
-Köszönöm, hogy hazakísértél és remélem találkozunk még. Jó éjszakát Uta. -köszöntem el majd kinyitva a lépcsőház ajtót, felrobogtam az én menedéket nyújtó kis zugomba.

Uta szemszöge:

Miután hazakísértem visszaindultam, majd ott folytattam a munkát ahol abba hagytam. Bár végig csak a lány járt a fejemben meg az, hogy Itori milyen gyilkos pillantással nézett rám. Igazán furcsa volt, ahogy nézegette a maszkokat szinte tényleg mintha csodálta volna őket. Miközben dolgoztam tovább ilyen gondolatok kavarogtak bennem.
Másnap találkoztam Itorival és Renjivel.
-Mondd ugye nem volt semmi gond az úton mikor mentetek? -szegezte nekem a kérdést a kávéját szürcsölve barátnőm.
-Nyugodj meg nem volt semmi gond, épségben hazaért. -mondtam sóhajtva.
-Kiről is van most szó? -fordult a lány felé Reiji?
-Tudod meséltem Shioriól a lányról aki nálam dolgozik. Tegnap egy Ghoul üldözőbe vette és Utánál kötött ki, így ő volt olyan rendes, hogy hazakísérte. -mesélte neki mire Renji csak bólogatott.
-És nem volt betojva? Mármint ne vedd sértésnek haver. -fordult felém.
-Ugyan. És ha be is volt nem mutatta sőt, inkább úgy nézett ki mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Tetszettek neki a maszkok. -mondtam visszaemlékezve.
-Hát furcsa egy lány lehet. Szívesen megismerném. -ivott a kávéjába Renji.
-Akkor holnap gyere el a bárba és bemutatlak neki.
Nos így telt el a nap, beszélgettünk és Itori elrángatott vásárolni. Nem tudom Renji, hogy bírja. Mikor hazaértem előkaptam a hűtőből pár nem épp emberi gyomornak való kaját , és nekiláttam ebédelni. Miután végeztem visszamentem a műhelybe és titkon valahol reménykedtem, hogy Shiori is betoppan.

Shiori szemszöge:

Ma csak otthon maradtam és rajzolgattam. Nos igen ezt anyutól örököltem. Ha bármi gondom volt a ceruza és a papír segített. Rajzolás közben azonban máshol járt az eszem.
Uta boltja jelent meg előttem azzal a sok maszkkal és az amit mondott. Még most is kirázott a hideg, de úgy érzem jó lenne újra visszamenni és beszélgetni vele. Mikor a papírra néztem döbbenten tudatosult bennem mi is nézett vissza rám a lapról.

Ahogy ránéztem elpirultam, majd zavartan becsaptam a rajz mappámat és mint egy varázsütésre... pont akkor csörrent meg a telefonom. Felkaptam és drága barátnőm nevét jelezte. Így habozás nélkül felvettem

Itori: Szia aranyom. Mi újság?
Én: Semmi különös. Veled?
Itori: Ma jól kifárasztottam a fiúkat.-csivitelte és éreztem a hangján, hogy vigyorog.
Én: Kitalálom vásárolni voltatok és málhás lovakat csináltál belőlük igazam van? -kérdeztem sóhajtva, mert tudom milyen mikor vásárol... tapasztalat.
Itori: Na ná. Ja és a barátom azt mondta szívesen megismerne. Persze csak ha te is benne vagy. -tette hozzá gyorsan
Én: Felőlem rendben. -mondtam mosolyogva.
Itori: Imádlak. Most mennem kell de előtte mondanék még valamit. Vigyázz Utával. Régóta ismerem de néha a legszelídebb farkasból is előbújik a vadállat. -ezt olyan komolysággal mondta, hogy nagyot kellett nyelnem.
Én: Rendben megígérem. -ennyit tudtam csak kinyögni.
Itori: Akkor rendben. Szióka. -azzal bontotta a vonalat, én pedig csak álltam és a szavait próbáltam feldolgozni. Lehet, hogy ez a piroska meséje és megtaláltam a farkast?