Mi történne, ha egy nemes beleszeretne egy egyszerű közemberbe a régi angliában? Botrán lenne a köbön. Ráadásul még a két személy neme is megegyezik...
Vajon a szerelmesek képesek lesznek a törvény és a társadalom vasakaratának ellenállva a boldogsá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Newil King egy, a húszas éveikben járó angol márkik közt. Édesapja már elég idős, így rangját s kötelességeit átvette még halála előtt, hogy ezzel megkönnyíthesse utolsó éveit.
A férfi kiről most itt szó van, az otthonául szolgáló kastély könyvtárában ül egy bőr bevonatú, kényelmes fotelba süppedve, egyik lábát a másikon átvetve s egy könyvet tartó kezét a karfán megtámasztva. Ahogy elmélyed benn sötétbarna -majdhogynem fekete- hajából pár tincs néha a szeme elé hullik. Ezeket egy-egy oldal elolvasása után gondosan kisimítja mélybarna szemei elől. Míg eme tevékenységét folytatja egy fekete, s vékony keretes szemüveg ül orrán.
A könyvtár maga elfoglal egy egész szárnyat a kastélyban, hisz hatalmas. Minden falon könyvek sorakoznak a földszinten kívül még két emelet magasságban is. A dupla szárnyas bejárat két oldalán vasból készült csigalépcsők vezetnek a fentebbi könyvek eléréséhez szolgáló legfelső s annál valamivel alacsonyabban elhelyezkedő gangokhoz, melyekkel a helyiséget akár három, egyforma nagy vízszintes térré is el lehetne választani. Ezeket a kis átjárókat szépen megmunkált fa korlátok szegélyezik.
Az egész helyiséget a régi könyvek egyedi illata lengi körbe, melybe most a férfi teájának aromája is enyhén fellelhető - a még gőzölgő italt tartalmazó csésze az úr előtt elhelyezkedő kis asztalon kapott helyet. A csend hatására idillivé váló hangulat a szőnyegen súrlódó hangot kiadó, nyíló ajtó töri meg. Newil anélkül is tudja kicsoda jött, hogy felpillantana a könyvéből - hisz csak egy személy van, aki ilyen időben szokta megzavarni.
Amint az oldal végére ér elhelyezi a sárgás lapok közt díszes könyvjelzőjét, majd gondosan becsukja a könyvet s óvatos mozdulattal teszi az asztalra - hisz a könyveknek eszmei és anyagi értéke egyaránt van. Szemüvegét levéve sötétbarna mellényébe csúsztatja, majd hófehér ingujjait megigazgatva áll fel a székből s fordul hátra, azaz látogatója felé. Egy apró mosoly mellett hajol meg.
-Szép jó napot édesanyám. -felegyenesedik- Mit tehetek önért?
Az ajtót épp most csukja be az egész fiatalnak ható asszonyság. Mikor fia felé fordul kék szemeiben felcsillan az anyai szeretet s halovány rózsaszín ajkait mosolyra húzza. Pár lépéssel a fiú előtt terem, díszes cipőinek koppanásait elnyeli a vérvörös szőnyeg, mely a könyvtár padlóját fedi. Léptei közben meg-meglibben halványbarnás, rövidre vágatott, s enyhén göndörített haja, melyben azért fellelhetőek már az ezüst szálak is. Csipkés, fehér kesztyűbe bújtatott jobbját a fia arcára simítja, míg bal orcájára lágy csókot lehel.
-Szervusz fiam. Ugyan, semmit. -kezét elvéve arcától legyint egy kisebbet- Csupán érdekelt, hogy van egyetlen gyermekem.
-Jól vagyok, köszönöm. S ön? Hogy szolgál az egészsége? -hellyel kínálja édesanyját a fotel mellett elhelyezkedő kanapén- Oly ritkán látom, hisz mindig ha egy kevés szabadidőm van, ön olykor édesapámmal foglalkozik.
