Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

1. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/1/Those-Five-Words

MAX

Már öt napja volt, öt napja. Evelynnek öt napja meg kellett volna érkeznie. Most már tényleg aggódom. El akarta hagyni azt a szadista rohadékot. Tudom, hogy nem gondolta meg magát, nem gondolhatta meg magát. Az én gyermekemet hordja a szíve alatt, és ha Marcus megtudja, meg fogja ölni. És nem csak őt fogja megölni, hanem a gyerekünket, és valószínűleg Tobiast is.

Épp most lettem vezető itt a Bátraknál. És ez bizonyos előjogokkal jár. Az egyiket kihasználom most. Kimegyek, és felugrok az első vonatra, ami nagyszerű városunk Önfeláldozó szektorába visz. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy Evelyn és Tobias jól vannak. Nagyon szeretnék válaszokat kapni, hogy miért nem jöttek hozzám a Bátrakhoz, de leginkább azt kell tudnom, hogy biztonságban vannak.

Leugrok a vonatról, és elindulok az Eaton-ház felé. Néhányan furcsán néznek rám, nem mindennap látnak olyant, hogy feketébe öltözve sétál valaki az Önfeláldozók szürke utcáin. A bejárati ajtóhoz megyek, és bekopogok. Amikor kopogok, az ajtó már nyitva van, és a mozdulattól kitárul.

Marcus Eaton egy széken ül, a ruhája zilált, és üvegek vannak körülötte. Úgy néz ki, mintha ott ülne napok óta. Kinőtt a borostája, és bűzlik az alkoholtól. Most már kezdek aggódni; körülnézek a helyiségben, hátha látom Evelynt valahol.

- Kelj fel - mondom, ahogy megrázom Marcus vállát. Egy kis nyögés hagyja el a száját, nyilvánvalóan még mindig részeg.

Felmegyek a lépcsőn, be a hálószobába. És akkor meglátom. Az én Evelynemet. Odarohanok hozzá, eszméletlen, és alig lélegzik. A francba, valahogy ki kell vinnem őt innen, biztonságba helyezni, távol ettől a szadista rohadéktól.

Lehet, hogy a Bátrakhoz tartozom, és mi a verekedésről vagyunk híresek, de soha nem engednénk, és nem tolerálnánk, hogy egy férfi verje a feleségét, vagy a gyerekét. A férfiak és a nők vitatkozhatnak, talán még javasolt is, de soha ne emelj kezet haragodban arra, akit szeretsz. Csoportnélküli leszel, abban a pillanatban, hogy megteszed.

Gyorsan kell gondolkodnom. Visszamegyek a földszintre, és felrángatom Marcust a székből.

- Kelj fel, te szemétláda - sziszegem neki összeszorított foggal.

- Takarodj a házamból, mit gondolsz, ki vagy te? - mondja Marcus. Már áll. Most elkezdhetem. Állon vágom, és ahogy hátratántorodik, gyomorba ütöm. Forrok a dühtől, de nem akarom megölni, csak jól helybenhagyom, aztán kiütöm. Felém indul, amikor behúzok neki egyet, ő pedig elterül a földön. Néhányszor belerúgok, csak mert megtehetem, aztán értesítem a Bátrak központját.

Visszarohanok az emeletre Evelynhez. Az ágyon fekszik, csúnyán összeverve. Az arca duzzadt és lila, és van néhány sárgás színű zúzódás is. Úgy néz ki, mintha napokon keresztül verték volna. Aztán rájövök, hogy Tobiast nem láttam. Átrohanok a másik hálószobába, de nincs ott. Hol lehet? Neszt hallok, és arrafelé fordulok. Egy kis szekrény van a lépcső mellett.

A szekrényhez megyek, és kinyitom az ajtaját. A látvány szinte összetör. Tobias kiesik a szekrényből, és most a földön fekszik. Egy kis nyögést hallok a csúnyán összevert testéből. Hála Istennek, életben van. Fel akarom emelni, és magamhoz ölelni, de túlságosan félek megérinteni. A háta szét van marcangolva; szétszaggatott bőr és vér borítja az egész pici hátát. Hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja a földszinten.

Lemegyek a lépcsőn, és Shane-t, a Bátrak egyik vezetőjét látom, a legjobb barátommal, Simonnal, aki orvos a Bátraknál. Négy őrt is hoztak magukkal. Simon tudja, milyen kapcsolatban vagyok Evelynnel. El kellett neki mondanom, hogy el tudjuk intézni az ő és Tobias csoportváltását a Bátrakhoz, miután kiderült, hogy Evelyn az én gyermekemet várja.

- Max, mi történt itt? - kérdezi Shane.

- Marcust itt találtam részegen a székben, de segítened kell nekem. Evelyn és Tobias az emeleten vannak, és ez a rohadék nagyon csúnyán megverte őket - mondom.

Simon gyorsan felmegy ez emeletre, és először Tobiashoz megy oda. Úgy néz rám, hogy a hideg végigfut a hátamon. Tudom, hogy komoly, és életemben először tényleg félek.

- Ki kell vinnünk innen, amilyen gyorsan csak lehet. Szerintem csoda, hogy egyáltalán még él - mondja Simon.

- Várj - szólal meg Shane. - Okosan kell csinálnunk. Biztonságban kell őket tartanunk attól a szeméttől ott lenn - mutat a földszint felé, ahol Marcus fekszik a földön. - Van egy ötletem.

Shane lemegy a lépcsőn, és beszél az őrökkel, akik az ajtóban állnak. Két őr elhagyja a házat, aztán két hordággyal térnek vissza.

- Mit csinálunk, Shane? - kérdezem.

- A hordágyakon visszük ki Evelynt és Tobiast innen, letakarjuk őket, mintha halottak lennének. Akkor át tudjuk vinni őket a Bátrakhoz, és új személyazonosságot kapnak. Azt mondjuk az embereknek, hogy egy csoportnélküli férfi megölte őket, és megverte Marcust. Marcus túl részeg ahhoz, hogy tudja, mi történt valójában. Ha meg emlékszik, azt fogja hinni, hogy ő tette, ami jó, mert ha emlékszik, akkor élete végéig bűntudata lesz a gondolattól, hogy mit tett.

Az ötlet alapján nekilátunk a terv megvalósításának. Evelyn és Tobias is eszméletlen, így könnyű őket hordágyra tenni, és kivinni őket a kint várakozó Bátor teherautóhoz. Ahogy megyünk kifelé az élettelen testekkel, látjuk, hogy az Önfeláldozók kezdenek odaseregleni.

Az autó ajtajánál állok, amikor látom, hogy Natalie és a családja is csatlakozik. A Natalie-val levő kislány sikoltozni kezd. Vérfagyasztó sikolyok törnek fel a kislányból. Soha nem gondoltam, hogy ilyen hangok tudnak kijönni egy ilyen kis testből. Az apja gyorsan felemeli, és próbálja megnyugtatni.

- Szia, Nat, hogy vagy? - kérdezem.

Natalie és én barátok voltunk, amikor még Bátor volt. Mindig is bele voltam zúgva, amíg rá nem jöttem, hogy titokban Andrew Priorrel jár. Ez összetörte a szívemet, amikor megmondta. Most, ahogy nézem a lánya horrorisztikus reakcióját, bűntudatom van, amiért hazudnom kell a barátomnak arról, hogy mi történt itt ma.

- Max, örülök, hogy látlak - mondja Natalie. Látom a melegséget a szemében, de tudom, hogy nem mutathatja ki a valódi érzelmeit. Ez jár azzal, hogy az Önfeláldozókat választotta, és igazán remélem, hogy boldog itt. Én nem hiszem, hogy tudnék ilyen szabályok között élni, mint ami ezt a csoportot jellemzi. A lánya most már csak zokog. Lehangoló látvány. - Mi történt? - kérdezi Natalie.

- Úgy tűnik, hogy valaki, valószínűleg egy csoportnélküli megverte Marcust, és megölte Evelynt és Tobiast - mondom. - Valószínűleg orvosi ellátásra lesz szüksége. Mi elvisszük a holttesteket a Bátrakhoz, és onnan folytatjuk le a vizsgálatot. Az orvosi csapatunk le tudja futtatni a szükséges teszteket, és megpróbáljuk kideríteni, mi történt.

- Max, mennünk kell - kiáltja oda nekem Shane. Tudom, hogy gyorsan kell cselekednünk: Evelynnek és Tobiasnak is sürgős orvosi ellátásra van szüksége, és nem engedhetjük, hogy felébredjenek, amíg ekkor tömeg van.

- Mi figyelünk Marcusra. Köszönöm, Max - mondja Natalie.

Beugrok az autó hátuljába, és elindulunk a Bátrakhoz.