Volt egyszer egy régi én,
Egy mese hőse, égi szép.
Eltűnt, ez a régi én, elment..
Tünődik:vajh, jön az új, s megment?
Itt van most ez az új én
Létezik, elő, hús vér!
Bontogatja szárnyait,
És megvivja a harcait
Sok sebet ejtenek rajta,
De kezében meg ott a kardja
Nem engedné el sosem
Ez neki majdnem egy totem
Szúrják, vágják! vérzik..
Megforgatják benne a kést is.
Egyedül van. Ellene mindenki.
Megölni nem tudja senki.
Átéli a kínok kínját
Kívánja a halált
De a halál
Rá se fitymál
Ott hagyják, majd meghal....
De arra nem számítanak,
Hogy délről jön egy angyal.
Ki e dalnak új címet ad...
Beszél hozzá, bekötözi
Tündérkönnyel öntözi
A saját könnyével
Melyet az újért hullajt el.
Ki.. ki vagy te.. meseszép
Honnan jöttél, hogy segélj?
A halálból hoztál fel
Édes gyöngédségeddel...
Ahogy ezt kimondtam,
Eltűnt a varázs, a csoda
És maradt a tűz a kín,
Mely lassa felaprít.
A padlón voltam,
Zátonyra futottam..
De valami élt még bennem
Még mindig a Fénybe néztem
Egyszer majd eljön,
Egyszer majd itt lesz,
Véget ér az eksön,
lelkem majd újra pihen
Nem adtam fel, nem szoktam.
Ők sem adják fel, gondoltam.
Igazam lett..
Jöttek az emberek
Próbáltak lehúzni..
Próbáltak megnyúzni..
Nem ment..
Hozták a régi módszert.
Futottam minden elől
Messze az üldözőimtől,
Társra leltem..
Segít nekem
Közel jártunk a régi énhez
Éreztem.. lassan itt a vége
Egy forró nap megtaláltuk
Itt volt végig a szívemben hátul.
Haldoklott ez a régi én, majd elment
Többet rá nem is emlékeztem.
Újra egyedül lettem..
Tarsamra, rátalált a szerelem.
Tulajdonképpen
Most örülnöm kéne
De sír mindenem,
Mert elvesztettem.
Eltelt jópár év, de én csak várom
A csodát, hátha újra látom
Hátha újra látlak tán:
Te Álomarcú Lány.
