Reggel ugyanúgy hatkor keltem. Lezuhanyoztam, a hajam kettőbe befontam, sminkeltem, felöltöztem, reggeliztem, fogatmostam és mire észbe kaptam már a liftben álltam. A 18.-on megálltam, és szokásához híven Hunter lépett be.
- Szia! - intettem mosolyogva.
Ennek a fiúnak olyan aranyos kisugárzása van. Mintha mindig is ismertem volna.
- Szia! - mosolygott - Munka?
- Mi más? - sóhajtottam. - Akartam kérdezni...Te mit keresel minden reggel pontban ilyenkor a liftben?
- Hogy találkozzak veled. - kacsintott, belőlem egy halk nevetést kicsalva - Egyébként dolgozom. - mosolygott. - Akkor végzek amikor te, csak utána fel kell mennem az egyik nénihez aki pár emelettel fölöttünk lakik.
Mire beértem a szalonba, már nyolc volt. Gyorsan az asztalhoz ültem, és elővettem a terveim. Tovább rajzolgattam a már eddig lapon lévő ruhákat, miközben az agykerekeim egy percre sem álltak le. Valójában ötletem sem volt milyen legyen a póló, vagy hogy egyáltalán hogyan valósítsam meg.
Úgy éreztem mindjárt bealszom, ezért muszáj volt egy kávét meginnom.
Elmentem a büfébe, és vettem egy jeges kávét meg egy sós perecet. Csámcsogva mentem vissza a terembe, és nekiláttam megvalósítani a már megtervezett dzsekit.
Úgy hajnali egykor ásítozva raktam be a szekrénybe a félig sem kész ruhadarabot és a terveim, majd indultam is haza.
20 perccel később...
A lakásba lépve fellélegeztem, és lerúgtam a cipőm.
Fáradtan mentem a szobámba, átvettem a pizsim és egyből elnyomott az álom.
Ki gondolta volna hogy ilyen kimerítő divattervezőként dolgozni?
-----
Zuhanyozás után, öltözködés közben hálát adtam az égnek hogy már csak mai nap van, és holnap hétvége.
Hajam kivasaltam, raktam magamra alapozót, tust, szempillaspirált, és egy halványrózsaszín núd rúzst.
Lementem és csináltam kávét.
Épp a meglepően jó ízű feketém ízét élveztem, amikor megcsörrent a telefonom.
Me: Igen?
Shawn : Szia! Miújság?
Me: Eszedbe jutott hogy van egy húgod? - hangom csöpögött a gúnytól.
Shawn: Mi? Nem értelek...
Me: Tényleg azt hitted, nem látom majd azt a francos interjút? Bántottak a szavaid! - a pultra ülve hallgattam a magyarázkodását.
Shawn: Tudod hogy miattad csináltam!
Me: Mit csináltál miattam? Hiszen megbeszéltük, hogy nyugodtan elmondhatod ki vagyok ha kérdeznek.
Shawn: Minden apró hülyeségen kiakadsz! - vádolt meg felemelt hanggal.
Me: Nem lényeges, nem fontos személy csak egy rajongó - idéztem fel szavait.
Shawn: Talán egy kicsit durva volt, de azért te is megérthetnél! - vágta rá.
Me: Mit? Azt hogy nem vagyok fontos? Hogy nem akarsz felvállalni? Mondd Shawn, mit értsek meg?
Shawn: H-hát... - dadogott.
Me: Hagyjuk Shawn! Nem vagyok fontos személy akinek magyarázkodnod kell. Szia!
A munkahelyen...
Már épp az utolsó simításokat végeztem a bőrdzseki egyik részén, mikor bejött Amanda (Mrs. Rose asszisztense) hogy Mrs.Rose hív. Elraktam a szekrénybe a táskám a terveim és a dzsekit, majd bezártam nehogy valaki kilopja. Mosolyogva léptem ki a hosszú folyosóra. Az ajtó előtt megálltam, majd két kopogás után benyitottam. Meglepetésemre a mindig mosolygós főnököm most nem mosolygott. Dühös volt. Az életvidám nő eltűnt, helyette egy mindjárt felrobbanó nő került elő.
Ijedten végiggondoltam a tényeket.
- Alig négy napja dolgozom itt
- Mindig pontban érkezem
- Sosem mentem el 4 előtt
- Az se biztos hogy rám dühös
Kicsit aggódva álltam meg az ajtóban. Nem mertem a közelébe menni mert féltem hogy robbanni fog.Kérdőn néztem rá.
- Ki van rúgva! - jelentette ki.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Szerelmes lettem a bátyámba (S.M) ÁTÍRÁS ALATT
Romantizm- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy...
