Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Akkor táncolok mással. - istenem ez a nő.
Alig tud megállni a lábán, a homlokára van írva, hogy "használjki", és táncolni akar. Theo bármikor visszajöhet, és nem szeretném Nala közelében látni. Theora még egy fekete öves, testépítő nőt sem bíznék rá, nemhogy őt. Egy tudatlan kislányt, akinek fogalma sincs róla, hogy nem szokás magára hagynia a piáját, mert abban a pillanatban landol benne valami, amitől az egész este kimarad neki. Jobb esetben.
Nézem, ahogy lassan elbilleg a tömeg felé, ami veszélyesen sok embert jelent. Izzadó, gusztustalan faszkalapokat, akik csak arra várnak, hogy egy olyan lány, mint ő, megjelenjen, mint egy préda.
Nem veszem róla le a szemem, ahogy egyre távolabb kerül tőlem, és nem bírom tovább. Muszáj utána mennem. Ha soha többet nem is találkozom ezzel a lánnyal, nem engedhetem, hogy ilyen állapotban egyedül maradjon.
Pár lépés alatt beérem, és a csuklójánál fogva magam felé fordítom. Meginog, és gyorsan körbefonom a karjaimmal, nehogy eltaknyoljon még itt nekem. Ahogy neki feszülnek, a végtagjaim érzem, mennyire bizonytalanul áll. A súlya nagy részét a kezeim tartják, de nem érzem különösebb tehernek. Olyan mintha semmire se lenne nagyobb szüksége, csak arra, hogy megtartsam.
A kezei a mellkasomat tapogatják, amit eddig észre sem vettem. Kényelmetlen, ahogy motoszkál a felsőtestemen, és már szinte eltolnám a kezét, akkor felnéz rám. Úgy, mint aki nincs tisztában azzal, hol van, és kivel. Faszom, mi van, ha már raktak is valamit abba a hülye koktélba. Lányosabb dolgot már nem is ihatna.
Megrebegteti a szempilláit, és beleharap az alsóajkába. Beleharap. Nem tudok másra gondolni. Dallas, állj le. Részeg. Te józan vagy. Nem lenne jó vége.
Halványan elmosolyodik, majd hatalmasat markol a felsőmbe, és behúz a táncparkettre, azonnal táncolni kezd. A ruhámat húzogatva vonszol maga után a sok idegen között.
Utálom a táncoló embereket. Mind ragadnak, lökdösődnek, dörgölőznek. Túl sok testi kontaktus egyszerre.
Összeszorítom az állkapcsom, és Nalara próbálok koncentrálni, ahogy beugrándozik a parkett közepére. Remek. A közepére. Neki nem jó a széle, neki az a pont kell, ahol a legmesszebb van a kiút.
Megáll, és nekiütközök a hátának. Gyorsan a kezeimért kap, amiket maga köré teker, és élvezi a béna elektronikus zenét, ami bömböl a hangfalakból. Én pedig mit csinálok? Semmit. Állok mint egy fasz, és próbálom kizárni az emberek sokaságát körülöttem, és azt, ahogyan Nala a fenekét dörgöli hozzám, a lehető legrosszabb helyen. A legszívesebben megfognám, és megállítanám, majd kiráncigálnám ebből a szarból. De én továbbra sem teszek semmit sem. Csak nézem, ahogy a haja ide oda lengedezik az arcomnál, amiből néhány szál néha belemászik a számba.
Nala első ránézésre olyan, mint a többi New Yorki lány. Fogadni mernék, hogy azért jött, hogy valóra váltsa az álmait, hogy énekesnő, színésznő, divattervező legyen. Látszik, hogy sosem volt még ekkora városban, ennyi emberrel körülvéve, ilyen mértékű veszélyben. Feltételezem e tudatlanságból adódva dülöngél mattrészegen a környék egyik legnagyobb szórakozóhelyén.
